Egyszerre örömteli és sajnálatos, hogy a japán filmipar egyre több bevételt és egyre drágább filmeket produkál. A látvány és a kivitelezés terén (ami korábban is magas színvonalú volt egyébként) egyértelműen látszik az elsősorban technikai fejlődés, viszont akárcsak az óceán túlpartján, a nagy befektetéseket csak biztos bevételt hozó sztorikkal lehet nyereségessé tenni, így az egyre drágább alkotások egyre silányabb tartalommal párosulnak. A The Silver Season, aminek a forgatása két telet vett igénybe, remek példa minderre, bár üzletileg mindenképpen sikeresnek tekinthető, hiszen nagyjából 1 milliárd 40 millió yenes bevételt produkált az év elején.

Vannak olyan filmes műfajok, amikben nagyon nehéz újat és sikereset alkotni, mivel a felépítésük olyan, hogy szinte a történet kezdetekor már kitalálható, hogy mi is lesz a befejezés. Az egyik ilyen stílus a sportfilmek világa, amik általában azokat a nehézségeket mutatják be, amiken egy sportolónak keresztül kell mennie a célja eléréséhez (amit természetesen el is ér), a másik pedig a romantikus vígjáték, ahol szintén hamar megismeri a néző a két, általában gyökeresen eltérő jellemű főhőst, akik a film végére egymásra találnak. Hasumi Eiichiro, aki a Sea Monkey két részével már tett némi kirándulást a blockbusterek világába, nagy fába vágta tehát a fejszéjét, hiszen pont ezt a két műfajt gyúrta össze.


A történet egy festői japán hegyi falucskában, a Nagano prefektúrában található Hakuba-ban játszódik, aminek egyetlen bevételi forrása a sípálya, ami telente jól is megy, leszámítva azt, hogy a környék három réme időnként ijesztgeti a síelőket és megpróbálja a pénzüket kisajtolni belőlük. A település elöljárói egy új vállalkozásba fognak, mégpedig rendhagyó, abszolút romantikus téli esküvőket szeretnének bevezetni, ám már az első alkalom számos bonyodalomba ütközik, kezdve azzal, hogy a leendő menyasszony egyedül érkezik meg. Ráadásul síelni sem tud. Az eleinte habkönnyű komédiának induló történet aztán drámai fordulatokat vesz, a lezárása is talán eltér egy kicsit a megszokottól, de még így sem nyújt túl sok meglepetést.


Az egész film legjobb része az eleje, amikor gyönyörűen fényképezett, remek ritmusú, látványos, klipszerű betétekkel mutatják be a települést, a sípályát és a három jómadarat. Ez a tökéletesen eltalált, fiatalos és magával ragadó rész magas elvárásokat generál, ám a nézőnek csalódnia kell. Ugyan a későbbiek során is vannak jópofa ötletek (az esküvő helyszíne és annak sorsa például okos húzás), ám a sablonos melodrámai szál és a nem igazán a történetbe illő humor lerontja az összképet, akárcsak a záró euforikus jelenet, ami előtt egy nagyon meghatóra vett, ám épp emiatt kissé komikusra és erőltetettre sikeredett sporteseményt láthatunk.


Ahogy az egy vérbeli blockbusterben lenni szokott, a főbb szerepeket népszerű fiatal sztárok alakítják, a műfaj keretein belül egész jól. A három jómadár központi figuráját alakító Eita (Azumi, Hanging Garden, Dororo) emelkedik ki talán közülük leginkább, jól hozza a kicsit habókos, ám a szíve mélyén megkeseredett fickót, egyedül a vége felé az egyik jelenetben játszik kicsit furán, de alighanem ez a forgatókönyv hibája. A két társát játszó Tamayama Tetsuji (Heaven’s Bookstore, Tegami, Freesia) és Aoki Munetaka (Heavenly Forest) kissé háttérbe van szorítva, míg a női főszereplő, Tanaka Rena a rá jellemző visszafogott, kicsit talán szürke karaktert hozza ezúttal is.


Összességében tehát a The Silver Season a blockbusterek minden előnyével és hátrányával rendelkezik, elsősorban a sablonos és előre kiszámítható sztori miatt leginkább csak akkor érdemes megnézni, ha egy laza, könnyen felejthető, agyat nem igénybevevő filmet akar megnézni az ember.

eredeti cím: 銀色のシーズン
iMDB