belépés∆

Uzumasa Limelight (Uzumasa raimuraito) (2014)

Uzumasa Limelight (Uzumasa raimuraito) (2014)

 

A filmes társadalom időről-időre elkészít egy mozit önmagáról. A nagyközönség pedig többnyire szereti az ilyen történeteket. Hiszen egy kicsit mindenkinek birizgálja fantáziáját, hogy milyen lehet az élet egy „álomgyár” színfalai mögött.

Íme, pár példa a közismertebb filmekből, amik ezt a témát feszegetik. Van közöttük, ami a valóságot akarja megmutatni, van, amelyik az alkotás folyamatának művészi leképezését tűzte ki céljául. Akad, amelyik csúfolódik a művészek zártkörű világán, de a lepel lerántásának kísérlete sem marad el. Szóval, akinek kedve támad a témában bogarászni, műfajilag bő választékkal teheti meg. Tessék, egy kis ízelítő: Dziga Vertov – Ember a felvevőgéppel (1929), Cecil. B. Demille – Alkony sugárút (1950), Stanley Donen – Ének az esőben (1952), Fellini – 8 és fél(1963), Francois Truffaut – Amerikai éjszaka (1973), Frank Perry – Anyu, a sztár (1981) Tim Burton – Ed Wood (1994) Chris Smith – A filmcsináló (1999). A lista persze korántsem teljes. Azokat igyekeztem belevenni, amelyek magyarul is elérhetőek.

 Uzumasa Limelight (Uzumasa raimuraito) (2014)Uzumasa Limelight (Uzumasa raimuraito) (2014)

A japánok sem óhajtottak kimaradni a sorból. Milyen jól tették! Chaplin egyszerre vidám és szomorkás meséje, a Rivaldafény (1952) világszerte ismert. A felkelő nap országának filmesei az ő mozijára utalnak a címválasztással. (Limelight – Rivaldafény) Ez egyben a forgalmazás szempontjából is jó ötlet volt, pont Charlie bácsi máig tartó népszerűsége miatt. Szerencsére a jellegzetesen japán motívumokat sem hanyagolták el, így az eredetiségre sem lesz panasz. Akkor jöjjön pár magyarázó szó olyasmikről, amikről úgy vélem, az olvasótól nem várható el az ismeretük. Tehát a cím második szavának esetleges rejtélye – egyéntől függ - már tisztázva. De ki vagy mi a manó az Uzumasa? Nem, kedves idősebb, pár évtizeddel ezelőtt volt kisiskolás olvasóim, nem Mosó Masa távol-keleti nagynénjéről van szó. (Tudják, akinek mosodája volt.) Az „Uzumasza” egy Tokió mellett található hatalmas filmstúdió. A TOIEI Filmvállalat üzemelteti. Számos japán filmklasszikus készült benne. Gyakran emlegetik úgy, mint „Kelet Hollywoodját.” Talán az egyetlen stúdió a világon, amely még azt is lehetővé teszi a látogatók számára, hogy élőben láthassák a forgatások egy-egy részletét. Mondanom sem kell, a harci jelenetek felvételeire a legnehezebb jegyet szerezni. Akadnak még sztárok relikviáit tartalmazó kiállítások, plakátok, színpadi és utcai előadások és sok más közönségcsalogató esemény. Íme, egy cikk róla első kézből: http://www.azsiafilm.hu/erdekessegek/yezy-japanban/2125-toei-movie-land.

 

Kamija, az idős színész, egyre gyakrabban éli meg, hogy a munkaadó filmstúdióban már fölöslegesként tekintenek rá. Pedig ő kosztümös filmek nagy öregje, hatalmas tapasztalattal a háta mögött. Ám a vezetés sorban építi le a szamurájos sorozatokat, amik pedig megmaradnak, már a fiatalságnak készülnek, az ő kedvenceikkel a központban. Eközben a teste gyengül, nehezen bírja már a fizikai követelményeket. Hamarosan már csak apró szerepeket bíznak rá. Üde színfolt az életében néhány kezdő statiszta feltűnése, akik számára ő maga tekintély, a példakép, akire felnéznek. Az egyik tehetségesnek látszó lányt felkarolja, és Szacuki méltónak bizonyul a bizalmára. Ez igazán akkor derül ki, amikor az öreg végképp kiszorul a szakmából, éppen akkor, amikor az egyik híres TV sorozat végre mozifilm változatot kap. Az időközben sztárrá lett tanítvány ragaszkodik az öreg visszahívásához. Viszont Kamija keze már nagyon rossz állapotban van, ami a harci jeleneteknél veszélyes lehet. Szüksége van a bizalomra, amit nem mindenkitől kap meg. Ám aki egész életében harcosokat játszott, nem hátrál meg a kihívás elől. A derék öreg még egyszer felveszi a kesztyűt, ezúttal a saját életkora ellen.

Uzumasa Limelight (Uzumasa raimuraito) (2014)Uzumasa Limelight (Uzumasa raimuraito) (2014)

Japán specialitásnak mondható a „kirare jaku” szerepköre. Az ő feladata, hogy a főhős méltó, veszélyes ellenfele legyen a kalandfilmek végső, nagy leszámolásainál. Filmvásznon meghalni nem egyszerű dolog, legfeljebb annak látszik. Látványosan és igényesen még nehezebb végrehajtani. Az ember egyszerre színész és kaszkadőr. Japánban hozzá még harcművész is, ami kemény felkészülést igényel. Specialistákra van hát szükség. Vagy csak volt? Manapság egyre fogy az „akit levágnak” szerepet alakítók száma. Mert körülbelül ezt jelenti a nevük. Azt hihetnénk, ha már ritka szakmát űzőkről van szó, nagy a becsületük. Nos, nem igazán. A valóság az, hogy nagy többségben közönséges iparosokként tekint rájuk a stúdiók vezetése. Elvégre csak pár perces a szerepük. Tényleg annyi, így sokszor csak a stáblista végén vannak, amit a kutya sem olvas már el a vetítéskor. Pedig ahol néha még mindig éles, valódi súlyú kardokkal forgatnak, a szerepük szó szerint életveszélyes. Aztán a jelenet végén kisétálnak a stúdióból, - ha szerencséjük van épen és egészségesen – és megfeledkeznek róluk. Egészen a következő szólításig. Mert Japánban a filmgyártás inkább ipar, mint művészet. Egy európainak furcsa ez a szemlélet, de ott ez a helyzet. Csak a sztárok állnak a reflektorfényben, mindenki más, többnyire még a rendező is, kiszolgálja csillogás élvezőit. Ezért hát a kirare jaku alakítója a „rivaldafény szürke hőse.” Előlép a háttérből, látványosan harcol és meghal. „Csapó, ennyi!” Tíz perc múlva a stáb nagy része arra sem emlékszik, hogy ott járt, mert sietnek az új felvétel színhelyére. Végül csak eszébe jutott valakinek, hogy mennyire méltatlan helyzet ez olyan színészek számára, akik sokszor évtizedeket dolgoztak egy-egy stúdió részére, igazából minden megbecsülés nélkül. Így született meg ez az alkotás. A sztárok persze tisztában vannak az illetők fontosságával, hogy nélkülük a főhős beleszürkülne a tömegbe, és maguk módján kifejezik az elismerésüket. Ami jót tesz a léleknek, de a fizetési jegyzéken nem jelentkezik, meg a stúdió ranglétráján is csak ritkán segít feljebb jutni.

Az Uzumasa Limelight a japán filmgyártás színfalak mögötti világát mutatja meg. Sok részletben realista, néha tagadhatatlanul illúzió romboló, mert a filmipar könyörtelen. Szerencsére azért nem citromba haraptatás volt a forgatókönyvírók célja, az ellentételezésre szintén gondoltak. A mozi nagy erénye az emberközpontúság. Látszik, hogy nemzetközi piacra szánták, ügyeltek a részletekre. Egy munkás élet, ami szürkének látszik, de azért nem teljesen az. A szakmai megbízhatóság fontossága, tisztelete éppúgy benne van, mint a nemzedékváltás könyörtelensége, a változó világ új igényeihez történő kényszerű alkalmazkodás problémái. Igazából bármely más munkahelyen jelen vannak az ilyen gondok, így a néző mindenkor könnyen átéli a főhős helyzetét a speciális színhely ellenére. Együtt tud vele örülni, szomorkodni, nem nehéz azonosulni a problémáival. Elvégre oly sokan reménykedünk abban, hogy egyszer, valamikor, mégis igazságot szolgáltat az élet a mindennapi munkáját becsülettel ellátó "szürkéknek." Az a sokszor emlegett "15 perc hírnév" mintha sosem akarna eljönni a többséghez. Chaplin mozija bizonnyal nagy hatással volt a készítőkre az érzelmek bemutatása terén. Rögtön ideírom megnyugtatásul, semmi giccsre, vagy melodrámára való hajlam nincs a történetben. Az élet viszont folyamatosan hozza a gondokat. Így van ez a világ bármely táján.

A mozi központi karakterét valós személyről mintázták. Szeizó Fukumotó neve a magyar közönségnek aligha mond valamit elsőre. Hiszen a Tom Cruise főszerepelte Utolsó szamurájon kívül más filmben talán fel sem tűnt nálunk a vetítőtermekben. Abban ő a gajdzsin testőre, aki mindhalálig teljesíti az amúgy számára kényelmetlen feladatot. Japánban sem volt ez másként, dacára annak, hogy ő szamurájfilmes belső körökben azért tekintélynek számított. Vagy félévszázados forgatási tapasztalat áll mögötte. Különféle sorozatokban és mozikban kb. ötvenezerszer halt meg a filmvásznon. (Nem, nem elgépelés.) Ennek ellenére mindössze 2 filmben kapott pár percnél hosszabb lehetőséget, hogy megmutassa, nem csak „meghalni tud.” Az Uzumasa Limelight az első mozi, amiben ő a főszereplő. Ami olyan jól sikerült számára, hogy rögtön nemzetközi díjjal jutalmazták az alakítását. Merem állítani, nem puszta kegyeletből tették, hanem kiérdemelte. Róla itt lehet még olvasni.

Uzumasa Limelight (Uzumasa raimuraito) (2014)Uzumasa Limelight (Uzumasa raimuraito) (2014)

A film minden téren tisztes munka, de igazán kiemelkedőnek nem mondható. Gyönyörű környezetben játszódik, Japán nekünk maga egy kisebb csoda. A fényképezés ehhez illő, a zene kiválóan festi alá az épp aktuális hangulatot, a szamurájos mozik rajongói pedig viszontláthatnak pár jól ismert arcot. A történet érdekes, tényleg emberi, a legjobb értelemben véve. Színesen mesél egy munkával eltöltött, egyszerre hétköznapi és szokatlan életről. A réginek múlnia kell, az új könyörtelenül félretolja. A hűséget nem mindig becsülik, sok derék embert érhet méltánytalanság. A fiatalság gyakran bizony könyörtelen. Ám néha még egy fafejű rendezőben vagy egy könyörtelenül számító producerben is megszólalhat a lélek, és felismerik, hogy a hagyományok értékesek, a képviselői pedig nem idejüket múlt dinoszauruszok. Lehet tőlük tanulni. A megbecsülésük kifejezése sosem késő. Hasonló történeteket láthattunk már más mozikban. Csak nem pont így, főképp nem ebben a mini-világban. Azok kedvéért, akik a kardcsattogtatástól tartanak, leírom, hogy a harci jelenetek nem képeznek központi részt a mesében, és inkább esztétikusak, mint borzongatóak. "Semmi brutalitás kérem, a korhatáros besorolás csökkenti a bevételt." A háttérmunkát mutatják, nem a végül vászonra kerülő felturbózott változatot. Az sem igaz, hogy minden keleti arc egyforma és egy idő után beleszédül az ember a megkülönböztetésükbe. Karaktereket kapunk. A mese pedig jól vegyíti az általános értékeket a helyi specialitásokkal, könnyen gördül. Ráadásul nem nyújtották el. Szóval, szerintem megéri megnézni annak, aki nem blockbuster hatásokra vágyik. A film a világhálón különösebb gond felhajtható, a magyar fordítása pedig a szájt gyűjteményében van. Aki szeretné ellenőrizni, hogy a cikk írója nem beszélt-e a levegőbe, könnyen megteheti. Csak tessék, csak tessék...Nevetés

imdb

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Ninja, a Band of Assassins (Shinobi No Mono) (1962)

Ninja, a Band of Assassins (Shinobi No Mono) (1962)

  Bármilyen meglepő, de az első nindzsa film volt, ahol a rettegett harcosokat, mint hús-vér emberi lényeket mutatták be, valós konfliktusokkal, erényekkel és gyengeségeikkel. Előtte csak, mint természetfeletti tulajdonságokkal bíró emberek szerepeltek, akik akár villámcsapással is...

Attack No. 1 (2005)

Attack No. 1 (2005)

(アタック No. 1) (2005) iMDB (helyett jdorama.com)

King of Comedy (Hei kek ji wong) (1999)

King of Comedy (Hei kek ji wong) (1999)

King of Comedy (Hei kek ji wong) (1999)iMDBEz a vígjáték több szempontból is érdekes darab. Egyrészt amiatt, mert Stephen Chow modern felfogású filmjeinek egyik első darabja, ami már teljességgel érthető a kantoniul nem értő...

Isabella Leong Lok-Si

Isabella Leong Lok-Si

Isabella Leong Lok-Si (梁洛施)Isabella Louisa Leong 1988 június 23-án született a Kínához tartozó Makaó szigetén. Mint köztudott, a sziget sokáig portugál gyarmat volt, így Isabella az arrafelé is egzotikusnak számító külsejét portugál őseinek köszönheti. 12...