belépés∆

Nameless Gangster (Bumchoiwaui junjaeng) (2012)

namelessgangster

Az idei év egyik nagy durranása volt a dél-koreai mozipiacon a fiatal rendező, Jun Dzsongbin harmadik nagyjátékfilmje. A darab hetekig vezetette a jegyeladási listákat, a kritikusok ódákat zengtek a törtető "keresztapa" történetéről, a külföldi fesztiválok közönsége pedig lelkesen tapsolt a vetítések után.

A maffiához kapcsolódó történetek mindig is nagy érdeklődést váltanak ki a nézőkből országtól és kultúrától függetlenül - a gengszterromantika sokadvirágzását éli a filmvásznon, úgyhogy viszonylag nehéz nem sikerfilmet csinálni alvilági figurákkal a főszerepben. Ami miatt a Nameless Gangstert mégis a személyes idei kedvencemmé tette, az a maró szatírának és a kidolgozottságnak olyan elegye, amellyel a rendező felvázolja a dél-koreai társadalom hierarchikus és mereven formális viszonyait.
Ugyanis tévedés lenne azt hinni, hogy a film csak és kizárólag a maffiáról szól. Sokkal inkább a korrupt rendszerről, a patriarchális berendezkedésről, a "kéz kezet mos" elvtelenségéről és az esztelennek tűnő hierarchikus családi és társadalmi viszonyokról. Az érintkezések során még annak is mély jelentősége van, hogy ki tölt italt a másiknak; hogy ki mennyivel idősebb a másiknál; hogy ki milyen klánba tartozik családilag; hogy ki milyen szintű tiszteleti nyelvet használ a másikkal - és még lehetne sorolni a formalitások tömkelegét, ami máig jellemző a koreai közéletre, és ami a nyugati szemlélőből megrökönyödést vagy hangos röhögést vált ki.
A dél-koreaiakra szerencsére jellemző a jól fejlett önirónia, így aztán a Nameless Gangster alkotói a szatíra eszközével éltek, amikor a korrupt kishivatalnok üstökösként ívelő (maffia)karrierjét vitték vászonra, - bár a film korántsem vígjáték vagy komédia, sőt nem nélkülözi a drámai elemeket sem.

A történelmi háttérről: a film a 1980-as évektől napjainkig ível, kezdve a katonai diktatúra zavaros időszakától a 1990-es évek társadalmi-gazdasági stabilizálódásán keresztül napjaink demokratikus Dél-Koreájáig. A történetben gyakran váltogatják az idősíkokat, ez kezdetben egy kicsit megnehezíti az eligazodást, de hamar hozzá lehet szokni az éles váltásokhoz. A '80-as évek eleje a katonai rezsim időszaka volt Dél-Koreában, tüntetésekkel, kormánypuccsokkal és sorozatos alkotmánymódosításokkal tarkítva. Ez az időszak nyilván a zavarosban halászóknak kedvezett, virágzott a korrupció és a maffia szintén ekkor kezdett látványosan előretörni. A '90-es évtized elején a kormányok többször is harcot hirdetettek a bűnbandák ellen, zajlott a rendőrségi tisztogatási kampány első hulláma, amely megroppantotta a szervezett bűnözést. Az alvilág a konszolidáció időszakában - az évtized közepétől - kifinomultabb formában, és immár a politikai erőkkel összefonódva tért vissza az üzleti világba.

namelessgangster1namelessgangster2

A történet dióhéjban: a film egy alacsony beosztású vámhivatalnok elképesztő maffiakarrierjéről szól - Csve Ikhjon (Csve Minsik) a puszani kikötő vámhivatalánál dolgozik, és arról álmodozik, hogy kitör a szürkeségből, továbbá a családfája nemesebb hajtásaihoz hasonlóan, társadalmilag jelentősebb pozícióba kerül. A megvesztegetés és a csúszópénzek elfogadása a napi rutin részét képezik a munkája során, míg egyszer őt is eléri a végzet egy hivatali tisztogatási akció képében. A vámhivatal egy vesztegetési ügy kapcsán ellenőrzést rendel el a beosztottak körében - és habár nem Ikhjon és kollégái a vádlottak, fejeknek kell hullania, ezért a csoportvezető őt jelöli ki áldozatként. Utolsó munkanapján viszont nagyot szakít a társával együtt. Felfedeznek a vámraktérben egy konténert, amiben jelentős mennyiségű kábítószer van elrejtve. A kolléga ismer valakit a puszani maffiából, ezért úgy döntenek, hogy eladják a gengsztereknek a szállítmányt. Az üzleti találkozó során Ikhjon rájön, hogy távoli rokona ("keresztapja") a maffiafőnöknek, Hjongbe-nak (Ho Dzsongu), így  a vérségi kapcsolatra hivatkozva beveteti magát a bandába, ahol megkülönböztetett tiszteletet követel magának, mint a főnök idősebb rokona.
Az évek során a puszani maffia ereje és ezzel párhuzamosan a "keresztapa" jelentősége is folyamatosan nő. Ikhjon szövögeti a kapcsolati hálóját a potentátok körében, a banda pedig Hjongbe vezetésével egymás után nyitja Puszanban a kaszinókat és éjszakai bárokat, miközben szép lassan elhódítják a rivális banda területét. A történet innen kezdve árulásokkal, félreértésekkel és nagy verésekkel tarkítva halad a meglepő végkifejlet felé.

A történetben nincsenek pozitív karakterek. Így vagy úgy, de mindenki korrupt, álszent, szervilis, vagy egyszerűen "csak" szociopata. A néző egy darabig reménykedik, hogy talán a puszani kerületi ügyész lesz a tökös csávó, aki ellenáll a megvesztegetési kísérleteknek és a feljebbvalók nyomásának, de az elvei csak addig tartanak ki, amíg az elöljárója meg nem lengeti előtte a fővárosi karrier lehetőségét. Ekkor azonnal "veszi a lapot" és - legalábbis mások előtt, - barátságos álarcot vesz fel Ikhjon-nal szemben, akinek ekkor már kormányzati körökben vannak összeköttetései. Talán a maffiafőnök, Hjongbe, a legkevésbé negatív figura.  Ugyan nem túl éles eszű, de tagadhatatlanul tiszteletet parancsoló és karizmatikus a fellépése, viszont esendően naiv és őszinte. Sztoikus nyugalmát még akkor sem veszti el, amikor félholttá veri az embereket, legyen az rivális maffiózó vagy a saját embere. Ez a karizmatikus fellépés az, ami Ikhjon-t - és a nézőt - egyszerre bűvöli és borzasztja el. Ikhjon tragédiája, hogy híján van a karizmatikus kisugárzásnak és hiába igyekszik mindenáron "felnőni" Hjongbe-hoz, képtelen tiszteletet kivívni magának a gengszterek körében. Másrészről folyamatosan a "tisztességes világ" és az alvilág határmezsgyéjén egyensúlyoz, de igazából sem ide, sem oda nem tartozik, ezért azt a megbecsülést, amire annyira áhítozik, egyik helyről sem kapja meg. A mobszterek lenézik, a világi hatalmasságok pedig csak addig paroláznak vele, amíg az érdekük ezt diktálja. Végzetes hibát akkor követ el, amikor hiúságból megpróbálja azt a látszatot kelteni, hogy ő diktál a gengszterbandában. Ezt a sértést, - rokonság ide vagy oda, - egyetlen főnök sem nézheti el. Ikhjon-nak nem elég a szürke eminenciás szerepe, a klánja (családi klán) prominens tagjaihoz hasonlóan ő is vezető szerepre vágyik, de pont az a tehetség hiányzik belőle, ami Hjongbe-ban megvan. Az utóbbi úgy tudja maga mögé állítani az embereket, hogy azok egy pillanatig nem kérdőjelezik meg a döntéseit. De ne legyünk túl igazságtalanok a "keresztapával" szemben. Kisstílű, nevetséges és mérhetetlenül szervilis a figurája, de tagadhatatlanul zseniális, ha arról van szó, hogy kit hogyan kell megkörnyékezni. Egy két lábon járó "social network" a fickó, irdatlan energiát fektet abba, hogy a hálózatát építgesse, legyen szó alvilági alakokról vagy bürokratákról. Soha nem sóher. Ha a hálája kifejezéséről van szó, mélyen a zsebébe nyúl, és mindig azt mondja, amit a másik hallani szeretne. A karrierje kezdetén még olyan esetlenül mozog a gengszterek körében és a feljebbvalói előtt is, mint elefánt a porcelánboltban, de roppant hamar elsajátítja a megfelelő gesztusokat és rövid időn belül magabiztosan tárgyal bármilyen pozícióban lévő emberrel. Ez a tanulékonysága és alkalmazkodóképessége az, ami - ha nem is teszi a figuráját vonzóvá - mindenképpen elismerést vált ki a nézőből. Az összes szereplő közül ő a legbonyolultabb személyiség, szomjazza a hatalmat és a tiszteletet, de ugyanakkor kacérkodik a rettegett maffiózó szerepével is. Nemcsak tiszteli ifjú rokonát annak fellépése miatt, de tart is tőle - és feltételezhetően kedveli is Hjongbe-t. A "felfelé nyal, lefelé tapos" karakter tipikus megtestesítője, ugyanakkor dörzsölt és van humora.

namelessgangster3namelessgangster4

A nők szerepe elhanyagolható a történetben. Arra viszont nem sikerült rájönnöm, hogy ez szándékolt volt-e a rendező részéről vagy sem. Az, hogy a nők ennyire alulreprezentáltak a filmben, akár a koreai patriarchális társadalom kritikájaként is értelmezhető.
A főhősnek rengeteg női rokona van (láthatjuk a feleségét, az egyik húgát és két lánygyermekét), de úgy tűnik, ő kizárólag az egyetlen fiára fordít energiát, azt halmozza el a szeretetével, őt tekinti a családi felemelkedés zálogának. (Koreában máig megkülönböztetett figyelemben részesülnek az egyedüli fiúgyermekek, különösen, ha több generáción át nincs fivér a családban.) Egyetlen egyszer sem látjuk, hogy a feleségével bármit megbeszélne. Amikor a húga elhozza bemutatni a vőlegényét, Ikhjon csak a jövendőbeli sógorral tárgyal, a testvérét szóra sem méltatja. Az egyetlen női alak a filmben Panho, a rivális bandafőnök szeretője, akinek jelentős anyagi részesedése van abban az éjszakai bárban, amelyre később Ikhjon és Hjongbe ráteszik a kezüket. A nő, habár látszólag nem játszik jelentős szerepet a történet szempontjából, a háttérben keveri a szálakat. Ő indítja el végül azt az eseményláncolatot, ami konfliktushoz vezet a "keresztapa" és Hjongbe között.

A film, habár nem a gengszterfilmek paródiája, igencsak tobzódik parodisztikus jelenetekben. A humor forrása szinte minden esetben a koreai szociális érintkezés merev formalitása, a jelentőségteljes gesztusokra és a non-verbalitásra épülő kommunikáció, ami a kelet-ázsiai hierarchikus berendezkedésű társadalmakra sokkal jellemzőbb, mint a nyugati kultúrákra. A szavakhoz szokott nyugati néző esetleg elsiklik olyan apró jelenetek felett, amelyekben a gesztusoknak van nagyobb szerepe, és nem az elhangzott mondatoknak. Pedig a film tele van ilyen apróságokkal, és ezek gyönyörűen kidolgozottak, bármennyire is jelentéktelennek tűnnek a történet szempontjából.

A színészek minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a lehető leghitelesebben alakítsák a karakterüket, és ebben, - dicséretükre legyen mondva, - nemcsak a két főszereplő jeleskedik, hanem az összes mellékszereplő, akik egytől egyik elképesztő alakítást nyújtanak.
Az Ikhjon-t alakító Csve Minsik-re (Oldboy, I Saw The Devil stb.) mindig is úgy tekintettem, mint zseniális, de túljátszásra hajlamos színészre. Ebben a filmben is eltúlozza a karakterét, egy icipicit indokolatlanul teszi a karaktert komikussá, de tagadhatatlan, hogy az, ahogy a "keresztapa" személyiségfejlődését érzékelteti, a legnagyobb aktorok sorába emeli a főszereplőt. A film elején egy bizonytalan, behúzott nyakú, csapott vállú kishivatalnokot látunk, aki a csillaga emelkedésével párhuzamosan az összes gátlását elveszti és beképzelt, pökhendi öltönyös fickóvá válik. Az átváltozást Csve Minsik gyönyörűen hozza a testbeszédével, a hanglejtésével és a mimikájával is, - óriási tapsot érdemel az alakítása. Persze, szerencséje is van Ikhjon-nal, a figura annyira összetett, hogy szinte képtelenség nem lubickolni ebben a szerepben.

A Hjongbe-t alakító Ha Dzsongu (The Chaser, Yellow Sea stb.) nekem valahogy fekete ló volt az eddigi szerepeiben, a Nameless Gangster maffiafőnökeként azonban teljesen meggyőzött a tehetségéről. Simán elhitette, hogy a rosszfiúnak van stílusa, karizmatikus, esendő és enyhén szociopata.

Az elképesztően jó mellékszereplők közül is kiemelkedik Kim Szongjun alakítása Hjongbe alvezérének a szerepében.

namelessgangster5namelessgangster6

A koreai kritikusok dicsérték a '80-as évek hiteles és korhű ábrázolását - ezt nem tudom megítélni, de a frizurák kellően borzalmasak, a férfiingek szabása a '80-as évek divatjának megfelelően rettenetes, és a diszkófíling ugyancsak tökéletesen átjön.

A zeneválasztás hangsúlyozza a film szatirikus jellegét, amikor a '80-as évek koreai popslágereit vagy a dél-olasz melódiákra emlékeztető dallamokat hallgatjuk, ugyanakkor tudnak kellően drámaiak lenni a megfelelő jeleneteknél. Igazság szerint a filmhez készített klipet hamarabb láttam, mintsem tudtam volna a sztoriról és az annyira jól sikerült, hogy nagyon vártam már a mozit. A "Jang Gi Ha And The Faces" nevű formáció a koreai zenei élet indie-vonalához tartozik, régi nagy kedvenceim. A filmben felhangzó korabeli popdalt remekül áthangszerelték és csináltak belőle egy filmreklámnak is beillő videoklipet.

A Nameless Gangster a koreai darabokra jellemzően, több mint 120 perces, de megéri végigülni, mert végig feszes tempójú, remek ritmusérzékkel vágott, gyönyörűen fényképezett és maradandó alakításokban gazdag mozifilm.

Rendező: Jun Dzsongbin
Főszereplők: Csve Minsik, Ho Dzsongu
imdb

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Rob-B-Hood (Bo bui gai wak) (2006)

Rob-B-Hood (Bo bui gai wak) (2006)

Rob-B-Hood (Bo bui gai wak) (2006)iMDBJackie Chan legújabb blődlijében egy Thongs nevű mániákus szerencsejátékost alakít, aki mindig veszít. Pénze viszont mindig van egy kevés, hiszen az a „foglalkozása”, hogy széfeket rabol ki társával, Octopus-szal (Louis...

Christy Chung Lai-Tai

Christy Chung Lai-Tai

Christy Chung Lai-Tai (鍾麗緹)Li Ti Zhong 1970 szeptember 19-én született a kanadai Montréal-ban. Anyja vietnami, apja kínai származású vietnami, bár egyes vélemények szerint valójában csak kínainak mondta magát. Zhong anyanyelve vietnami, mellette franciául tanult meg,...

Flirting Scholar (Tong Pak Fu dim Chou Heung) (1993)

Flirting Scholar (Tong Pak Fu dim Chou Heung) (1993)

Flirting Scholar (Tong Pak Fu dim Chou Heung) (1993)iMDBMint a Love on Delivery ajánlójában már említettem, Stephen Chow filmjeinek nem hongkongi szemmel való érthetősége elsősorban attól függ, hogy mennyire használja az adott filmben a védjegyévé...

Mizoguchi Kenji (1898-1956) - 2. rész

Mizoguchi Kenji (1898-1956) - 2. rész

A vízesés varázsa Tolsztoj Feltámadásának stílusában alkotta meg a rendező A vízesés varázsa (1933) című filmjét, mely Izumi Kyoka múlt századi darabján alapult. Taki no Shiraito játssza azt az akrobatát, aki egy vízi számáról híres vándor...