Két jól sikerült epizód után sosem egyszerű folytatni egy sorozatot, legyen az akár mini változat. Ikenami Shotaro szerencsére megbirkózott ezzel a problémával, annak ellenére, hogy ismét egy párbaj került a középpontba, miként az első moziban. Ugyanaz a téma, de mégis mennyire más történet.

Akijama Kohei az életet szeretné élvezni a fiatal, cserfes asszonykájával, amikor váratlanul egy párbaj zajlik le a szemük előtt. A közönséges vetélkedésnek induló összecsapás halálos véget ér. A győztes, Haga Gihei, úgy néz ki megcsinálta a szerencséjét, mert a vívótudása egy nagyúr udvarába kerülésének lehetőségét hozza neki. Ám hamar kiderül, annak, hogy véglegesítsék, nagy ára van. A földesúr ugyanis rajong a harcművészetért, és a barátjával vetélkedik, kinek a vazallusa Edó legjobb vívója. Az eldöntést éles kardokkal képzelik el az unatkozó hatamotók. Ráadásul az egyik felindult fél olyan fogadást tartalmazó kihívólevelet küld a másikhoz, amely túllép minden határon. Ugyanis az elfogadása esetén az alulmaradó harcos klánjának napjai megszámláltattak. A viadal híre elterjed, a város felbolydul. Az Akijama család megpróbálja megakadályozni az értelmetlen fogadást, és vele járó katasztrófa beteljesülését. A szamuráj büszkeség viszont nem a józanészről szól….

Ismét a szamuráji kaszt legfelsőbb köreibe kalauzolnak bennünket a filmesek. A hatamotók a sógun közvetlen harcosai voltak és ekképp mind gazdag emberek. Békeidőben tényleges feladatuk nem igazán akadt. A harcosi erényeket ugyan ápolták, de a gyakorlások és vívótornák nem elégítették ki őket. A katanák csak a legritkább esetben kerültek elő az eredeti céljuknak megfelelően. Így aztán egy olyan párviadal, melyben ott rejlett a véres elhullás lehetőségének megtekintése, alaposan lázba hozta őket. A beosztottjaikkal mit sem törődtek. Hiszen egy szamuráj azért él, hogy ha kell, az életét adja az uráért. A parancsok kiadói úgyis biztonságban voltak, nézők lévén. Bár a kényelmes biztonságnak ez alkalommal alaposan odavágnak. Mindkét fél az első sógunhoz köthető, rendkívüli családi értéket kockáztat a meggondolatlan fogadásban. Pedig az nem tréfa dolog ám! Ha a sógunátus tudomást szerez arról, hogy a klán elveszítette Iemicu nagyúr híres kardját, az ura megkapja a szeppukura felszólító parancsot, a birtokát elkobozzák, a szamurájait pedig szélnek eresztik. Ez bizony korántsem egy átlagos konfliktus, még a főurak számára sem. Igazából a győztes sem bír jól kijönni belőle, mert ha zokon veszik tőlük, hogy egy sóguni örökséget egy közönséges párbaj alanyává tették, az nagyon visszaüthet rájuk.

Ráadásul a bushik valódi szellemi örökségét ápolókat felháborítja, hogy az emberi életet ennyire semmibe veszik a hiú felek. Mert elhullani az uradért az szamuráji erény, de csak ha értelme van az áldozatnak. Jelen esetben viszont csak néhány meggondolatlan dicsekvő szó és kemény önfejűség áll a háttérben. Akijama szenszej joggal lesz hát bosszús és kezdi el törni a fejét a megoldáson. Annál inkább izgatja a dolog, mert az egyik kijelölt szamuráj a régi tanítványa. Yosimura azóta családot alapított, és most meglehet, hamarosan árván marad a kisfia. Hogy üldögélhetne tétlenül az öreg?

Az alapkonfliktus tehát tulajdonképpen az, ki viselkedik a busidó tanításainak megfelelően. Az érintett földesurak szerint természetesen ők. Ápolják a harci hagyományokat, maguk is sokat kockáztatnak, - tény, hogy csak az egyikük fogja túlélni, függetlenül attól, hogy ők maguk nem húznak kardot, - és nem szegik meg a szavukat. Ám ez csak a felszín. A valóságban mindössze a hiúságuk motiválja őket, és ostobaságukban a klánjuk végzetét okozhatják. Az igazi felelősségérzet nincs meg bennük, ami egy vezetőt naggyá tesz. Furcsa a köznép reakciója is. A szamurájok közt akad, aki a frissen jött harcosuk ellen szurkol, mert befurakodottnak tartja. Jópáran, a köznéphez hasonlóan, fogadást kötnek a győztes személyére, mint egy lóversenyen. Igazából észre sem veszik, a végkimenetel tönkreteheti őket, családostul. Emiatt Akijama mester első megoldási tervét felülírja a játékszenvedély és kibővül a megleckéztetendőek köre.

Gihei, a volt gazdátlan vándor, megszállottként harcol, ez a sikerének titka. Erős a motivációja, hiszen több nemzedéknyi nyomorúságos tengődést cserélhet a megbecsült harcos életére. Ám a váratlan szerelem, és egy hasonlóan meglepetésszerűen érkező csapat rónin összezavarja. Az utóbbiak a film elején vesztes bandafőnök életét akarják számonkérni rajta, elvégre régebben ő gondoskodott róluk. Miután Giheit új vezérnek nem tudják megnyerni, kézenfekvő, hogy vissza akarnak ütni. Amire egy túszul ejtett lány fölöttébb alkalmas. A helyzet meg arra, hogy elterelje a figyelmét. Ami számára tekintve joggal nevezhető életveszélyes fordulatnak.

Josimura, a másik klán kijelölt vívója, az ellenkező véglet. Mindig is volt földesura, kitanulta a vívást, kényelmesen élt. A főváros legjobb harcosának tartják. De most először kell éles katanát használnia, eddig csak bambuszkardos tornákon győzött. Az szintén az első alkalom, hogy szembe kell néznie az élete elvesztésének lehetőségével, mert tisztában van vele, hogy az ellenfele rendkívül képzett és elszánt. A másik problémáiról mit sem tud. Őt gyötri a kétség, mert ott az asszonya, aki özvegyen, és a kisfia, aki árván maradhat. Mindent elveszíthet a méltatlan ura képviseletében. Mielőtt kiállna a síkra, önmagát és a szorongásait kell legyőznie, hogy esélye legyen a sikerre. Az apró mozzanatokból felépített vívódása a forgatókönyvet dicséri. Tényleg remekül, valósnak ható részletekből áll össze, mit érezhetett, miként viselkedhetett egy olyan szamuráj, aki egyik pillanatról a másikra az élet és halál mezsgyéjére került.

Akijama mesternek a pökhendi urak megleckéztetésén túl házi gondok jutnak. A hetedik ikszhez közelítő, de korántsem nyugható öreg meghökken a gondolattól, hogy ismét apa lehet. Az ifjú felesége ugyanis kitörő örömmel fogadja a közeli szentély szerencsejóslatát a mihamarabbi gyermekáldásról és fölöttébb gyanús, hogy rosszul lesz az egyik megszokott ételtől. Megeshet hogy a gyermeke fiatalabb lesz, mint az unokája? És mit szólnak majd mindehhez az emberek? Ez bizony olyan probléma, amit az ő csavaros észjárása sem tud megoldani. Mert a másikra csak kitalált valamit, ami kemény lecke lesz a felháborító párbajért felelősöknek. Eredeti gondolat, de nem fogom lelőni a poént.

A sorozat harmadik filmje a legerősebb tartalmú mesét tárja elénk. Bár a szamurájok világa, a kötelességeik és a gondolkodásmódjuk meglehetősen távol áll a mai nézőtől, igen könnyű azonosulni a film szereplőinek problémáival, annyira emberközeliek. Ismét Inoue Akira vezényelte le a forgatást és mondhatni a megszokott magas színvonalat hozta. A harckoreográfus Uni Kanzo szintén kitett magáért, akárcsak az előző moziknál dicsért operatőr. (Tessék megkeresni azokban a nevét, hadd pörögjenek a cikkek.) A színészeket sem fogom végigsorolni. Hosszú lista volna és teli dicsérő jelzőkkel, amikre rászolgáltak. Mindenkinek ajánlom a mozit. gyönyörű képekkel teli, érdekes a története, szórakoztató és nem durva. Na jó, az akciófilmek megszállott rajongóinál mégsem forszírozom. Csak "simán" mozgalmas, nem vágtázik a mese és egy árva számítógépes szörny sincs benne. Akiket mindez nem zavar, azoknak tökéletes lesz.

imdb