belépés∆

Manhunt (2017)

Manhunt  (2017)

 

Nos, kérem, „John is back.” Ha Schwarzenegger stílusú az indítás, az nem véletlen. Ő szintén nagy visszatérő, de itt ennyivel befejezte a szereplését. John Woo, aki a Better Tomorrow-tól a „Face/Off-on át a „Red Cliff”-ig - és még számos címet említhetnék – bizonyította, hogy az akciófilmek terén nagyágyúnak számít, pár év pihenő után ismét forgatott.

Aki a nevét ismeri, - Akad olyan, akinek újdonság számba megy? – tisztában van vele, mire számíthat tőle. Megnyugtatok mindenkit, ugyan megöregedett a maestro, de meg nem vénült. Tálal mindent, ami a védjegyének számít. Tehát elsőrangú pörgős akciók egymás hegyén-hátán, lassításokkal felvett robbantások és golyózápor. Naná, jönnek a galambok is, majd nem, jó hogy. Meg profi bunyózások, gyorsítva. Ez utóbbi szükségességét sosem értettem. A színészei mind képzett harcművészek, teljesen fölöslegesek a rásegítések. Szóval, látványosság minden téren. De lássuk, mit tett le az asztalra. Olyasmit, amit sokan lelkendezve vártak, hogy aztán ellene forduljanak.

 

Manhunt  (2017)Manhunt  (2017)

 

Du Csia profi sztárügyvéd a gyógyszeriparban. Kína és Japán között ingázik, egy szigetországi vállalatot képviselve. Megbecsülik, ám a cége Amerikába akarja küldeni. Ekkor szakad a nyakába a baj. Az utolsó napjának éjjelét követően egy csinos lány holtteste mellett ébred. A rendőrség rögtön tényként kezeli, hogy ő gyilkos. Ráeszmélvén, hogy tisztes elbírálásra nem számíthat, megszökik a letartóztatás elől. Megpróbálja kideríteni, ki akarja a vesztét és miért. Egy fölöttébb makacs zsaru akaszkodik a nyomába.

 

Azt hiszem, a fenti sorok alapján mindenki számára nyilvánvaló, hogy a történet nem az eredetiségével fogja elkápráztatni a közönséget. Az igazságszolgáltatás elől menekülő ártatlanul vádolt ember esetére bizonnyal tudna minden olvasó néhány kedvenc példát említeni. Jó téma, csak kissé elkoptatott. Wu mester, aki a forgatókönyv írásába is beszállt, nem erőltette meg magát ezen a téren. Leporolta az 1976-ban készült „Ádáz hajsza” mozit, amiben Ken Takakura játszotta el a menekülőt Junya Sató rendező számára. Az a film máig keresett darab, így a választás valahol érthető. Persze a cselekményt felturbózták, modernizálták. Ami által kevéssé hihető lett. A közönség egy része nekiesett, a kritikusok szintén fanyalogtak. A modernséget biztosító enyhe sci-fi szálat végképp lehúzták. Ha szigorúan vesszük, jogosan tették.

 

Manhunt  (2017)Manhunt  (2017)

 

Viszont kérdem én, miért kellene szigorú górcső alá venni ezt a mozit? Most komolyan, egy 71 éves öregtől várja valaki, hogy megújítsa a műfajt vagy önmagát? John Wu ezen már túl van, jó pár évtizede. A modern akciófilmek megteremtésének pápája volt, aligha vitatható. Azzal tért vissza, amiben a legjobb. Mozgalmas jelenetek sokaságával. Fárasztó dolog a forgatás, nem vének való vidék a stúdiók világa. Persze, hogy igyekezett lazára venni a dolgot, ahol lehetett. Erre mutat már a témaválasztás is. Hát még a filmet átható humor, ami jelzi, hagyjuk a komolyságot. A rendező gyakorta önparódiát visz a mesébe, amelyek odafigyeléssel kiszúrhatóak. A galambok sokadszori bevetése, – semmi szerepük – a látványos lassítások, vagy éppen gyorsítások, kaszkadőröket próbára tevő pazar, ám komolyan nem vehető üldözések, remekül koreografált bunyók. Elég is a sorolásból, ott van minden, ami őt fémjelezte. A szövegben szintén mókázik. Kezdve az ilyen Nobel-díjas szintű „bölcsességekkel,” mint hogy „Minden zsaru korrupt. Sose bízz egy ügyvédben. A férfiak egyszerű lelkek.” A nyitó jelenetben nyílt paródia, hogy ilyen szöveget ad a szereplői szájába egy bárban: - „Szeretem a klasszikusokat. - Tényleg? Én is. Van a kocsimban egy pár DVD. Behozok egyet, ha akarja.” Még jó, hogy kihagyja, "Természetesen John Wu rendezte." A menekülő ügyvéd és a nyomozó pedig minden találkozásukkor osztják egymásnak az észt. Rendkívül szórakoztatóan. De viccel Wu úr a nemzetköziséggel, a japán-kínai viszonnyal, a férfi-nő kapcsolattal. Hiszen „megszokott” dolog, hogy a véres, összevert, mogorva stílusú manuszok körül mindig feltűnik egy csinos hölgyemény, aki alig várja, hogy kivésse a kedvére való férjalanyt a nyavalyás macsó gránit külseje alól. Vagy bejön a terv, vagy nem. Odacsíp a szakmának (önmagának?) is: "A klasszikusok mindig rosszul végződnek." Most juszt se fog! Miért pont a fantasztikum részét vette volna komolyan? A haszonleső nagyvállalat kihasználja a derék feltalálót és drogot csinál a gyógyszerből, ráadásul – Horribile dictu! – embereken kísérletezik. Annyiszor láttuk már ezt, hogy tizenkét eset kevés belőle egy tucathoz. De legalább senki nem fogja sajnálni az ipséket, amikor eléri őket a jól megérdemelt büntetésük. Ahogy az egy mesében dukál. Mert nyilvánvalóan nem tudományos fantasztikum az, hogy egy beinjekciózott szer fél perc alatt bio-Terminátort csinál bárkiből, aki elég marha ahhoz, hogy beadja magának, pedig előtte nem a bátorságáról és a talpraesettségéről volt ismert.

 

Manhunt  (2017)Manhunt  (2017)

 

Hagyjuk el a komolyabb tartalmi elvárásokat. Minden arra megy ki, hogy dögös akciózás jöhessen létre. Abban pedig nincs hiány. Autós hajsza, röpködő golyók százai, zúgó öklök, gyakori elhalálozások. Az utóbbiak nincsenek igazán durvára véve, csak afféle „CG-sen modernre.” Mégiscsak a XXI. században élünk. Wu rendező úr még vissza is fogta magát, így fél Oszaka megmenekült. (Pláne, hogy Tokióban forgattak, csak átnevezték a helyszínt.) Takuro Ishizaka kamerája teljes mértékben kiszolgálja a rendező felfogását, a látványban egy percig sem csalódunk. Zene van a filmben, ha jól emlékszem. Azt hiszem, ez a mondat elárulja a fontosságát. Pár minőségi dallam akad, de összességében csak a vatta szerepét tölti be. Ha már nem minőségi a sci-fi szál, akkor a „score” sem a Blade Runner szintje.

Hanyu Zhang(Du Csia), az ügyvéd, és Masaharu Fukuyama(Jamura), a balhés nyomozó, párosa viszi a filmet. Nem írom, hogy működik köztük a kémia, mert szerencsére annyira nem modern a film, hogy „túl a barátságon” eset legyen belőle. Ebben kifejezetten jól jön az öreg Wu konzervatizmusa. Számos jó dumát kaptak és fizikailag mindketten alaposan próbára lettek téve. Az utóbbi téren a lányokat sem kímélte a forgatókönyv. A szebbik nem sokszor az erősebbik szintjén kénytelen teljesíteni. Azt hiszem, az a szuperdrog, ami körül a bonyodalom forog, jól jött volna nekik. Komoly színészi feladatot egyik szereplő sem kapott, de az fix, hogy a főhősöktől az utolsó kaszkadőrig mindenki megdolgozott a fizetségéért.

 

Manhunt  (2017)Manhunt  (2017)

 

Részemről úgy tudom summázni a véleményemet, hogy John Wu szolid önparódiát tett le az asztalra, filmes kikacsintásokkal, – Megbilincseltek, A szökevény, vagy éppen a saját régebbi mozijai – western elemek, keménykötésű nyomozós filmek sablonjai és némi fantasztikum bedobásával, a végére talán nem hihető, de épkézláb történetet összerakva. Ebben a mesében minden azt szolgálja, hogy minél kevesebb időt pazarolva eljuthassunk a következő látványos, akciódús jelenetig. Ha valaki ennyit vár tőle, nem fog csalódni. Kikapcsolódásra mindenképp megfelel. Nem kell mindig kaviár.

 

Ui: Felirat van hozzá, ha valakinek kedve szottyant lazítani. A címmel tessék óvatosnak lenni a keresésnél, "Embervadászat" címmel a kazalnyi mozi akad. A 2017-es évszám besegít a felhajtásakor.


imdb

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Truck Drivers No One Can Stop Me (Torakku yarou Goiken muyou) (19…

Truck Drivers No One Can Stop Me (Torakku yarou Goiken muyou) (1975)

1975 környékén a Toei könnyedre hangolt akciófilmjei szinte futószalagon kerültek ki a filmstúdiók mélyéről. A pink filmek hullámának lecsengésével az azzal a műfajjal befutott alkotóknak is meg kellett újulniuk és ez talán Suzuki Norifumi-nak sikerült...

Az íj - The Bow (Hwal) (2005)

Az íj - The Bow (Hwal) (2005)

Magányos halászhajó ringatózik a tengeren, messze mindentől. Egy fiatal lány (Han Yeo-reum) és egy öregember (Seong-hwang Jeon) élnek rajta. Az öreg kiskorában vette magához a lányt, akit feleségül akar venni, amint az betölti tizenhetedik életévét....

10 Promises to my Dog (Inu to watashi no 10 yakusoku) (2008)

10 Promises to my Dog (Inu to watashi no 10 yakusoku) (2008)

A romantikus vígjátékok és a sportfilmek mellett van még egy különálló műfaj, amiben nagyon nehéz kikerülni a sablonos elemeket és igazán eredetit alkotni. Nem nehéz kitalálni, a kutyás történetekről van szó, amikből valószínűleg bőven elég...

I'm a Cyborg, But That's OK! (2006)

I'm a Cyborg, But That's OK! (2006)

Ha Chan-wook Park-ot be kell mutatni ezen oldal látogatóinak, akkor ott már baj van. Talán azt lehet róla mondani, hogy napjaink egyik legnépszerűbb, s legnagyobb hatású ázsiai filmrendezője, aki a leginkább csak „bosszú trilógiaként” emlegetett...