belépés∆

Zatoichi - The Festival of Fire (Abare-himatsuri) (1970)

Zatoichi - The Festival of Fire (Abare-himatsuri) (1970)

 

Amíg a DAIEI bábáskodott a sorozat fölött, addig sok minden megőrződött a tradicionális értékekből a filmekben. A vak masszőr figurája egyre alaposabban kidolgozódott, ügyelve arra, hogy a valós elemek mindig nyomatékkal jelen legyenek.

Miután Kacu szakított a stúdióval és produkciós vállalatot létesített, a saját ötletei egyre jobban előtérbe kerültek az új történetekben. Más lett a filmek hangulata. Erőteljesebb, néha durvább, sőt extrémebb jelenetek kerültek be, de hát Kacu maga is fölöttébb rendhagyó egyéniség volt. Mindez jól tetten érhető a sorozat 21. epizódjában. (Nélküle aligha lett volna engedélyezett, hogy annyi pucér férfi hátsó jusson képre, mint amennyit ide bezsúfoltak – ráadásul egy harci jelenetbe!) Kezdjük ott, hogy a Katsu Productions összefogott a Toho filmvállalattal, akik a DAIEI filozófiájával ellentétben, egyáltalán nem ódzkodtak a kemény jelenetektől. Pénzük is akadt bőven, így az előző részhez hasonlóan, Toshiro Mifune után Tatsuya Nakadai személyében egy újabb sztárt sikerült megnyerni a vak jakuzánk ellenlábasának. Statisztériára és a kiállításra szintén áldoztak, minek következtében a sorozat talán leglátványosabb epizódja került vászonra. Isao Tomita felelt a zenéért, és sikerült neki a modernséget ötvözni a tradicionális dallamokkal.

Az idősödő Zatoichi tovább járja végeérhetetlennek tűnő vándorútját Japán tartományaiban. Eljut Kantóba, amelyet az "alvilág sógunja" ural, félelmetes könyörtelenséggel. A legfőbb ojabun szintén vak és a visszavonulását tervezi. Vagy csak színleli, hogy leleplezze a helyére pályázókat? Hamar kiderül, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában. A két dörzsölt, világtalan jakuza élet-halál harca csak idő kérdése, pláne, hogy Zatoicsi nem tűri a hatalmaskodást és nem hódol be. Pedig lehetne egyéb dolga is, mert egy féltékenységtől megvadult szamuráj teszi el láb alól a feleségével "kapcsolatba kerülteket" és ő is a listán van.

Zatoichi - The Festival of Fire (Abare-himatsuri) (1970)Zatoichi - The Festival of Fire (Abare-himatsuri) (1970)

Ebben a filmben már látszik, hogy Kacu volt a főnök. Beleírt a forgatókönyvbe, a figurába túlzó vonásokat vitt, a filmet a változó közönségigényekhez igazította. Megjelent a bővérű, életvidám Zatoicsi alakja, aki nagyokat piál, illetlen táncot lejt, nyakig veti magát a kockajátékba. Egyáltalán, ahol lehet, keresi az élet örömeit. Ez nem volna baj, de Sintaro főnök alaposan kihasználja a hatalmát és a poénok nagy része bizony köldök a alatti területre irányul, kevéssé ízlésesen. Sőt, kevéssé szükségszerűen. Ezeknek a „kis színeseknek” valódi dramaturgiai szerepük nincs. Az egymást rugdosó és alpári módon szidó fogadóspár tényleg nehezen magyarázható, de akad még számos más kifogásolható epizód, amelyek ugyan szórakoztatóak a dilis humort kedvelőknek, viszont darabokra törik a film stílusát. (Azért a kétes nemi identitású jakuza jelölt ifjonc, aki egyszerre pályázik Zatoicsi „második szüzességére” és a fejére, nem semmi figura.) A rendező, Kendzsi Miszumi, aki utoljára tette tiszteletét a sagában, ezúttal is a saját eszköztárával él. Szokásához híven erőteljesen jelen van a természetet, amely hol szép, hol pedig veszélyes, a benne élő emberektől függően. A „humoros” részleteket egyik- másikát nem tudom, valóban ő rendezte-e, de helyenként gyanús, hogy nem, annyira kilógnak a sorból.

Zatoichi - The Festival of Fire (Abare-himatsuri) (1970)Zatoichi - The Festival of Fire (Abare-himatsuri) (1970)

Azért a Kacu-Miszumi páros remekül tudott együtt dolgozni, úgy, mint az előző mozikban. Mindketten kedvelték a rámenős jeleneteket, így a "Tüzes ünnepség" a sorozat egyik legkeményebb darabja lett. Látványos harci jelenetek sorát kapjuk, amelyekben új hangeffektusokat vetnek be. Az ember beleborzong, ahogy a húsbavágó kard hatását összerakták a technikusok. (Ez Miszuminak majd két évvel később, a „Lone Wolf and Cub” moziknál jön különösen jól.) Viszont, gondolom közös megegyezés alapján, feláldozták a saga valós alakokra és társadalmi helyzetekre alapuló történeteit, amik a kezdeti mozikat jellemezték. Például az alvilág kisebb főnökei biztosan nem voltak ennyire tutyi-mutyi alakok, ahogyan itt láttatják őket. Öngyilkos hajlamúak sem sűrűn akadtak köztük. Már pedig a sógun közvetlen hűbéresének feleségének eladására egy életunton kívül más aligha vállalkozott. A szamurájok jelentős része a bukásuk előtt gyakorta korrupt volt, viszont megvolt a magukhoz való eszük. A kormány sosem tűrte volna el egy olyan nagyhatalmú ojabun ténykedését, aki több száz fegyverest szólíthatott volna hadba, ha úgy alakul. Hamar lecsaptak volna rá. Szóval, a régi, hitelesebb kép odalett, helyébe a különleges helyzetek és a kalandos elemek léptek. Ez a Zatoicsi nem az, aki az előző mozikban volt. A jakuza világ két lábon járó lelkiismeretéből megszokott kalandhős lett. Azért elsüt pár bölcsességet, de az előzőleg látottak után már kevésbé hatásos a tanítása. Viszont a film mozgalmasabb, szórakoztatóbb, felkavaróbb lett az előzőnél, tehát jól eladható. Kacu élvezi a szabadságot, ez átüt a képen. Naná, hisz az új vonások eljátszása színészileg újat kínál, miközben megőrződtek a főhős kedvelt tulajdonságai. A keményebb harcok, néhol sokkoló jelenetekkel, pedig örömmel várt kihívást jelenthettek neki. Méltó ellenfelei akadnak. Az „alvilág sógunja” egy fajta másik Zatoicsi, akit „elcsábított az Erő sötét oldala.” Rendkívüli képességekkel bír, de erkölcse nincs. Fondorlatos, kiválóan színlel, eszes, ám könyörtelen. Amikor a két vak egyszerre van színen, mindig szikrázik a levegő, még olyankor is, amikor szóban csupán nyájaskodnak. Ám mindketten, - nem szólva a nézőről – tudják, a leszámolás csupán idő kérdése. A másik „fejvadász,” Nakadai, félelmetes, és félelmetesen jó a felbőszült, féltékeny szamuráj egyébként nem túl nagyra írt szerepében. Játéka és vívása egyformán elemi erejű. Mintha a The Sword of Doom elborult elméjű Rjunoszukéjét látnánk még vadabb kivitelben. Baljós alakja ott jár Zatoicsi nyomában és nyilvánvaló, hogy a masszőr életét akarja. Miután Nakadai képzett vívó volt és akcióspecialista rendezővel dolgozott, ahol kardot húz, jóval az átlag feletti élményt kapunk. Miszumi hozza a legjobb kalandfilmjeinek minden erényét. Neki köszönhető, hogy a 21-ik történet máig a sorozat legnépszerűbb epizódjai közé tartozik. A hihetőség sajnos nem az erénye, de mint markáns - és felnőtteknek szánt! - kalandfilm figyelemre méltó. Aki egy rámenős jelenetekkel bőven feldobott japán mozival szeretne kikapcsolódni, nyugodtan tűzze műsorra.

IMDb

Hozzászólások   

#3 Boros69 2007-09-10 19:13
Kedvesem mikor meglátta szegény félférfi-félnő tanoncot, egyszerűen belecsapva a témába: Ez buzi? kérdéssel jelent meg.
De valóban, elég sok benne a túlzás(végletek ), de azért nyilván tetszett. A két vak figurát sem most vestték elő , volt már rá példa, de akkor a szövetségese/se gítője volt nem a fő-ellensége.
üdv
#2 oldfan 2007-09-10 09:23
Mint azt írtam is az ismertetőben, a hihetőség nem igazán erőssége a filmnek, viszont szórakoztató. A fürdőjelenet, a nemi zavarokkal küzdő yakuzanövendék, a tojásos jelenet poénkodás, de kemény összecsapások követik a humoros részeket.
#1 Boros69 2007-09-08 15:03
valóban remrek darab, azonban néhány akciót egy kicsit eltúlzottnak tartottam, mint a fürdő beli jelenetben, ahol az x darabszámú (kardos) ellenféllel szemben Z egyedül van.
Nakadai ebben is hibátlan, bár talán többet kihozhattak volna kettejük harcából, de így is érdekes volt, hogy épp ő menti meg Z-t a yakuzáktól. Nos, akciódús a film, de Z jelleme szerintem egy kicsit túlerőltettt lett az állandó segíteni akarás miatt, de lehet, hogy éppen ezért szeretjük.
BK

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Renegade Ninjas (Sanada Yukimura no bouryaku) (1979)

Renegade Ninjas (Sanada Yukimura no bouryaku) (1979)

  Az 1970-es évek vége felé némi tetszhalott állapot után a nagyszabású csambara mozik újra éledezni kezdtek Japánban. Ekkortájt készült például a Yagyu Conspiracy, a nálunk is vetített "Öld meg a sógunt." Ebbe a sorozatba illik...

Locomotive Teacher (Kikansha sensei) (2004)

Locomotive Teacher (Kikansha sensei) (2004)

A Locomotive Teacher Hiroki Ryuuichi talán legkommerszebb, egyben a leginkább emészthető filmje. Extrémebb munkáival összehasonlítva kevésbé eredeti alkotás, ám mindez nem jelenti azt, hogy komolyabb probléma lenne vele. A film egyes elemei külön-külön ismerősek...

Andrew Lau Wai-Keung

Andrew Lau Wai-Keung

Andrew Lau Wai-Keung (刘伟强)Andrew Lau 1960 április 4-én született Hongkongban. Már kora gyerekkorától kezdve rajongott a fotózásért. Érettségi után filmipari karrierjét a Shaw Brothers stúdióban kezdte cinematográfus asszisztensként. Elhivatottságának és kemény munkájának köszönhetően 1985-ben már...

Bayside Shakedown (Odoru Daisousasen) (1998)

Bayside Shakedown (Odoru Daisousasen) (1998)

Mint a világon szinte mindenhol, úgy Japánban is óriási sikerrel szoktak a mozikban és a tévécsatornákon futni a különféle kommersz nyomozós történetek. Azonban amíg például Hongkongban elsősorban a véresen komolyra hangolt zsarus thrillerek szoktak a...