Exodus
Évek óta rejtegetek magamban egy gondolatot, egy gyanút, hogy valami itt nincs rendben. Mit keres ez sok nő itt? Miért viselkednek ennyire illogikusan, természetellenesen? Nem tudom, de egy biztos: hatalomátvételre készülnek...
Read moreWelcome to The Quiet Room
A 28 éves újságírónő zaklatott múlttal és határidőktől zsúfolt jelennel egy nap pszichiátriai intézetben ébred úgy, hogy keze-lába hozzá van csatolva a fekvőhelyhez. Semmire sem emlékszik az elmúlt időszakból, azt sem érti, hogy került oda...
Read moreCitizen Dog
Az utóbbi időben kicsit előítéletes lettem a thai filmekkel, mivel a külcsíny gyakran több volt, mint a belbecs. Szerencsére most ez a helyzet nem áll fenn, egy teljesen eredeti hangvételű, sajátos, szórakoztató filmmel sikerült gazdagodnom...
Read moreNameless Gangster
A maffiához kapcsolódó történetek mindig is nagy érdeklődést váltanak ki a nézőkből országtól és kultúrától függetlenül - a gengszterromantika sokadvirágzását éli a filmvásznon, úgyhogy viszonylag nehéz nem sikerfilmet csinálni alvilági figurákkal a főszerepben...
Read moreThe Sword of Doom
Ryunosuke, az ifjú harcos minden szamuráj erény hordozója... lehetne. Gyors, erős, rendkívüli technikájú vívó. Egyetlen "hibája", hogy semmi erkölcsi érzéke nincs. Család, klán, Bushido, szeretet, vagy tisztesség - ezek neki semmit sem jelentenek...
Read moreThe Pye-Dog (Ye. leung heun) (2007)
A történet főhőse Dui, egy hányatott múltú férfiú, akit szülei helyett egy, a triádok kötelékébe tartozó úriember nevelt fel, akire Dui is apjaként tekint, illetve ő is fiaként kezeli a férfit. Természetesen Dui maga is bűnöző lett, de elsősorban csak sofőrként alkalmazzák, illetve remek barkácsolóképességét is igyekeznek kihasználni, a tönkrement fegyvereket mindig ő javítgatja meg. Főnöke aztán megbízza egy „önálló” akcióval, hogy menjen el átmenetileg dolgozni egy iskolába és ott ejtsen túszul egy gyereket. Dui el is megy, össze is haverkodik egy diákkal, valamint egy tanárnővel is jó viszonyba kerül, azonban előbb-utóbb mindenkiről kiderül, hogy kicsoda is valójában.
A film sokkal inkább dráma, mint akció, a rendező elsősorban arra próbálta helyezni a hangsúlyt, hogy megmutassa, az élet sötét oldalára is kerülhetnek jobb sorsra érdemes emberek. Ezzel nincs is gond, Dui értékeinek bemutatása egyértelműen a film legjobb része (ahogyan barkácsolgat a suliban, igyekszik segíteni másoknak, stb.). Összehaverkodása a nem túlzottan beszédes kisgyerekkel is aranyosan van bemutatva. Sajnos azonban maga a történet valahogy számomra túlzottan is kiszámítható volt (egyedül a tanárnő valódi énjére nem jöttem rá hamarabb), ráadásul a fordulatokat szép hosszan, sajátos stílusban igyekezett a rendező felvezetni, amik miatt a már előre sejtett dolgok nem ütöttek túl nagyot és kissé vontatottá tették számomra a filmet.
Van egy olyan sejtésem is, hogy a stáb annak idején látta a főszereplő Eason Chan Crazy N' the City című filmjét és egy kicsit arra is hasonlító elemeket igyekeztek belerakni a történetbe. Gyakorlatilag Eason egy ugyanolyan életunt figurát játszik, aki egy kelletlenül elvállalt melónak köszönhetően szembesül azzal, hogy az élete akár szép is lehetne. Az ilyen szerepek egész testhezállóak a számára, jóval hitelesebb ezekben, mint például a Brothers (Hing dai)-ben általa alakított figura volt. Tulajdonképpen a többi szereplő is jól játszik, megkockáztatom, hogy a kisfiút alakító Man Chun-faikap majd egy jelölést a HKFA-n is az év felfedezettje díjra (akárcsak tavaly az After this Our Exile-ben játszó kisgyerek), sok kifogást a tanárnőt alakító kínai Lin Yuan játékával kapcsolatban sem lehet találni és a mellékszereplők sem rosszak (a fiú anyját Loletta Lee, Diu pótapját az ezúttal a remek játéka mellett az idétlen parókájával is feltűnő Eric Tsang, a fiú apját pedig a „Charles Bronson-os” külsővel bíró George Lam játszotta), bár az is igaz, hogy igazán egyikük sem kiemelkedő.
Amit még feltétlenül meg kell említeni, az a nagyszerű operatőri és kinematográfusi munka. A képi világot remekül eltalálták, látványos jelenetek egész sora igyekszik fokozni a hangulatot (pl. a film elején az esőben szálló papírrepülők).
Összességében a filmen azonban nagyon látszik, hogy egy „kezdő” készítette. Mivel a történet fordulatai előre kiszámíthatóak, már a jelenetek elején tudja a néző, hogy mi lesz az adott jelenet vége, így a hosszabb részeket kissé nehéz végigülni. A film első felén ez még nem érződik annyira, de a későbbiekben már egyre nyilvánvalóbb lesz és ez eléggé lerontja a film élvezhetőségét. Mindettől függetlenül senkit sem akarok lebeszélni arról, hogy megnézze, mert a film simán nézhető, de minden valószínűség szerint senkiben sem fog mély nyomokat hagyni.
- 1
- 2
- 3
Manhunt (2017)
Nos, kérem, „John is back.” Ha Schwarzenegger stílusú az indítás, az nem véletlen. Ő szintén nagy visszatérő, de itt ennyivel befejezte a szereplését. John Woo, aki a Better Tomorrow-tól a „Face/Off-on át a „Red Cliff”-ig - és még számos címet említhetnék – bizonyította, hogy az akciófilmek terén nagyágyúnak számít, pár év pihenő után ismét forgatott.
Uzumasa Limelight (Uzumasa raimuraito) (2014)
A filmes társadalom időről-időre elkészít egy mozit önmagáról. A nagyközönség pedig többnyire szereti az ilyen történeteket. Hiszen egy kicsit mindenkinek birizgálja fantáziáját, hogy milyen lehet az élet egy „álomgyár” színfalai mögött.
Miyamoto Musashi (Sword of Fury) (1973)
Szóval, Mijamotó Muszasi, a szamurájok etalonja, az önképzés bajnoka, a legenda. Josikava Eidzsi könyvsorozata óta különösen szárnyal a népszerűsége, bár előtte sem panaszkodhatott volna a címadó. Életének különféle feldolgozásai valószínűleg az idők végeztéig ellátja anyaggal a japán filmes társadalmat. Mozi változatokban bővelkedik.
Nang Nak (1999)
A nagyvilágban az a hírük a thai moziknak, hogy ha küzdősportosak, akkor vadul ütős- vágós- rúgósak, ha történelmiek, akkor véres kardozósak, horrorként szellemlányosak. Ha az utóbbi a téma, akkor jó kis hentelés következik, egy jó okkal begurult, bosszúálló túlvilági lénytől. Vagy mégsem?
Milarepa (2006)
Bhután, Milarepa, jógi. Ha a kedves olvasónak váratlanul nekiszegeznék a kérdést, hogy mi jut erről a három szóról az eszébe, azt hiszem, meghökkenne. Aki kettőről érdemben tudna nyilatkozni, már bizonnyal jól áll alapműveltség területén... Nem tagadom, ha Bhután és a filmgyártást kapásból kellene egymáshoz kapcsolnom, magam is bajban lennék.
Bushido (Shundo) (2013)
Amikor 2002-ben a Twilight Samurai (Magyarországon: Az alkonyat harcosa) piacra került, ki gondolta volna, hogy egy új stílusú szamurájfilm irányzat indult az útjára. Pedig ez történt, mert a közönség vevőnek bizonyult a fölösleges teatralitást kerülő, de nagyon is életszagú történetekre. Azóta rendületlenül sorjáznak az ilyen mozik.
Bounty Hunter Muyonosuke (Goken! Shokin kasegi Muyonosuke)
Ismét egy újabb fejvadász történet. Ezekről csak annyit, hogy ha az Interneten az ember beüti a keresőbe a „bounty hunter” szópárost, minimum négyezer találatot kap rá válaszul. Lesz köztük manga, képregény, disztópiás sci-fi, bűnügyi történet, westernek sora és sorozatok tömkelege, és egy véka erőszakos alak főhősként.
Samurai Justice - The Female Bodyguard (Kenkaku Shobai Onna Yojinbo) (2006)
A szamurájok felsőbb körének gondjait taglaló sorozatocska szépen haladt előre. Szerencsére a kicsinyítő képző csupán a filmek számára vonatkozott, a tartalomra és a kivitelezésre már nem. Azok ugyanis nagyon is rendben vannak. Nem kivétel ez alól az utolsó mozi sem.
Samurai Justice - A Duel At Takadanobaba (Kenkaku Shobai Kessen Takanadobaba)
Két jól sikerült epizód után sosem egyszerű folytatni egy sorozatot, legyen az akár mini változat. Ikenami Shotaro szerencsére megbirkózott ezzel a problémával, annak ellenére, hogy ismét egy párbaj került a középpontba, miként az első moziban. Ugyanaz a téma, de mégis mennyire más történet.
Samurai Justice - Mother and Daughter (Kenkaku Shobai Haha to Musume to) (2005)
Békeidő, visszavonult harcos, családi örömök, biztos anyagi alapok, kiváló kapcsolatok az előkelőségekkel. Azt hihetné az ember, minden tökéletesen rendben. Aztán kisül, hogy mégsem. Ha mások nem, majd filmesek tesznek róla, hogy ne legyen nyugta a főszereplő családnak.
Samurai Justice - Assistance in a Duel (Kenkaku shobai sukedachi) (2004)
A sikeres TV sorozatok Japánban időről-időre kapnak egy "különkiadást", amely már igazi filmként is megállja a helyét, nem csupán egyszerű epizódnak felel meg. Ezek a "special" kiadások rendkívül népszerűek. Nos, a Kenkau Shobai, hogy az eredeti címet említsem, rögtön duplán speciálisan indul, mert eleve a különkiadással rajtolt.
Assassination Orders (Ansatsu shirei) (1984)
Azt hiszem, ha a szamurájokról szóló mozik legnépszerűbb témaköreit kellene összeállítani, valószínűleg a következőek lennének a dobogósok: Elsőként, a "Hadakozó fejedelemségek korszaka" amely kb. 1467-1600 közé esik. A kezdetében még csak-csak megegyeznek a történészek, a lezárásában már kevésbé.
Roughneck from Asama (Asama no Abarenbo) (1958)
Szamurájok és nindzsák. Az átlagos fogyasztónak elsőként ezek a szavak ugranak be, ha japán kosztümös filmekre kérdezünk rá. A jakuzák, vagyis az alvilág tagjai mostanság inkább a modern kor mindenre elszánt, tetőtől-talpig tetovált, könyörtelen gazfickóit jelentik.
Buddha (Shaka) (1961)
Néha egészen furcsa módon születik meg egy művészeti alkotás. Például versengés miatt, mint a mostani kitárgyalandó mozink. Először versengett a televíziózás és a filmgyártás.
Three Outlaw Samurai (Shin Sanbiki no Samurai)
A filmes világban mindig akadnak visszatérő témák. Hideo Gosha, - Van-e szamurájfilm rajongó, aki nem hallott még róla? Aki igennel válaszol, ne nevezze magát annak. - például azon szerzők közé tartozott, aki időnként visszatért egy-egy téma alaposabb kivesézéséhez.
Zatoichi - The Festival of Fire (Abare-himatsuri) (1970)
Amíg a DAIEI bábáskodott a sorozat fölött, addig sok minden megőrződött a tradicionális értékekből a filmekben. A vak masszőr figurája egyre alaposabban kidolgozódott, ügyelve arra, hogy a valós elemek mindig nyomatékkal jelen legyenek.
Zatoichi Meets Yojimbo (Zatoichi to Yojinbo) (1970)
A DAIEI jogok letudva az előző mozival, így Shintaru Katsu ismét a saját feje után mehetett a filmfolyam továbbvitelében. A kérdés adódott: Mivel lehet egy bejáratott, de az ötletekből már fogyatkozóban lévő sorozatot feldobni? Elvégre a huszadik történethez kellett forgatókönyvet írni.
Shinsengumi - A History In Blood (1998)
Ha a Duna Japánban folyna, akkor a magyar írásmód szerint Sinszen csoport története azok közé tartozna, amelyről készült feldolgozások sorával el lehetne rekeszteni. Legfeljebb a Csusingura és a jocujai kísértet története vetélkedhet a megfilmesítései sorával.