IMDb

Mizoguchi Kenjinek, a japán filmművészet egyik megalapozójának egy viszonylag kései filmje a II. világháború utáni Japánról, a modern kor és a hagyományok szembekerüléséről, egy nő szemén keresztül.

Maga a film elég szerény, van mire szerénynek lennie, mivel belülről annál több. Ma már elképzelhetetlen, hogy úgy adjanak ki filmet, hogy az nem akarja meghóditani a világot, megrengetni a földet és lehozni a csillagokat az égről. Ez viszon pont ilyen, egy estére szóló, de mégis tartalmas kikapcsolódás. Ma talán a TV játékoknak kellene ilyennek lenniük, dehát sajnos nem.

Musashino egy öreg, kicsiny birtok, Tokió peremkerületén, amit egyszülött lányként örököl meg Michiko, semmirekellő, főiskolai tanár férjével egyetmben. Gyakorlatilag a birtokot Tokió már bekebelezte, s Musashino csak a házat és a szűk környékét jelenti. Egy nap ide költözik be a háborúból visszatért Tsutomu, aki egyből gyengéd érzelmeket kezd táplálni Michiko felé. Ez gyakorlatilag nyílt titok, s az is, hogy Michiko férje is kikacsingat egy másik hölgy felé. Így könnyen rendeződnének is a dolgok, de Michiko nem akar elválni, sőt férjét megcsalni sem, mivel úgy szeretne tisztelegni halott szülei emléke előtt, hogy a tőlük örökölt hagyományos morál szerint él.

 A filmben nagyon emberi karakterek szerepelnek, akár a mi környezetünk is lehetnének. Emiatt nagyon hiteles a film, nagyon jól bemutatja a háború utáni szabad eszmék és életvitel terjedését. Azonban nem csak Japánra jellemző ez az alkotás, hanem a magára az akkori japán filmre is. Korhű dokumentum, de azért ennél több, egy nagyon átélhető történet egy másik korszakban. Viszonylag könnyen emésztehető, de nagyon jó film,ezért nagyon jó bevezetés Kenji életművébe is.