Exodus
Évek óta rejtegetek magamban egy gondolatot, egy gyanút, hogy valami itt nincs rendben. Mit keres ez sok nő itt? Miért viselkednek ennyire illogikusan, természetellenesen? Nem tudom, de egy biztos: hatalomátvételre készülnek...
Read moreWelcome to The Quiet Room
A 28 éves újságírónő zaklatott múlttal és határidőktől zsúfolt jelennel egy nap pszichiátriai intézetben ébred úgy, hogy keze-lába hozzá van csatolva a fekvőhelyhez. Semmire sem emlékszik az elmúlt időszakból, azt sem érti, hogy került oda...
Read moreCitizen Dog
Az utóbbi időben kicsit előítéletes lettem a thai filmekkel, mivel a külcsíny gyakran több volt, mint a belbecs. Szerencsére most ez a helyzet nem áll fenn, egy teljesen eredeti hangvételű, sajátos, szórakoztató filmmel sikerült gazdagodnom...
Read moreNameless Gangster
A maffiához kapcsolódó történetek mindig is nagy érdeklődést váltanak ki a nézőkből országtól és kultúrától függetlenül - a gengszterromantika sokadvirágzását éli a filmvásznon, úgyhogy viszonylag nehéz nem sikerfilmet csinálni alvilági figurákkal a főszerepben...
Read moreThe Sword of Doom
Ryunosuke, az ifjú harcos minden szamuráj erény hordozója... lehetne. Gyors, erős, rendkívüli technikájú vívó. Egyetlen "hibája", hogy semmi erkölcsi érzéke nincs. Család, klán, Bushido, szeretet, vagy tisztesség - ezek neki semmit sem jelentenek...
Read moreLittle DJ: Chiisana koi no monogatari (2007)
Az már nem meglepő, hogy a japán tévésorozatok forgatókönyvírói ontják magukból a nyíltan a nézők megkönnyeztetésére utazó melodrámákat, azonban az utóbbi néhány évben a japán mozikba került blockbusterek között is egyre több ilyen témájú alkotás található meg. A sort talán a Crying Out Love in the Centre of the World nyitotta még 2004-ben és azóta jópár olyan filmet forgattak le, ami apróbb változtatásokkal ugyan, de annak az alkotásnak a fordulatait alkalmazza. A kissé hatásvadász recept persze már jó régi és úgy látszik, sokadszorra elsütve is működik, hiszen Japán mellett például Koreában is rengeteg ilyen témájú melodrámát forgatnak. Hogy mi ez a recept? Egyszerű és mindenki ismeri, hiszen a főbb hozzávalók a szerelem, a betegség, a kórház és a halál. Ezen szavak ismeretében mindenki könnyen eldöntheti, hogy számíthat-e az érdeklődésére a Little DJ, avagy sem.
Takano Tarou hétköznapi japán kisiskolás, rajong a baseballért és előszeretettel utánozza a rádiós közvetítések kommentátorait. Egy iskolai baseball meccsen azonban összeesik, majd hamarosan mégegyszer, orvosi tanácsra pedig kórházba kerül, ahol egy ártatlannak induló kalandozás során egyéni terápiában részesül. Az idősödő főorvos helyett ő lesz a kórházi rádióadó műsorvezetője, aminek következtében rengeteg élettapasztalattal gazdagodik nem csak ő, hanem mindenki.
Természetesen ez a történet is egy regényadaptáció, mégpedig Onitsuka Tadashi második írása ihlette. Sajnos azonban a Little DJ-re is jellemzőek a melodrámák kliséi és sablonjai, valamint a talán leginkább zavaró „baja” enek a műfajnak, mégpedig az, hogy az első fele sok más sztorihoz hasonlóan remekül eltalált és szerethető (főleg az, ahogy Tarou műsora beépül a kórház mindennapjaiba), aztán ahogy közeledik a végéhez, úgy válik egyre kiszámíthatóbbá, laposabbá és kicsit talán erőltetetté is. Tulajdonképpen ha ez az egész DJ procedúra nem lenne benne, egy kissé lapos és hamar felejthető sztori lenne, így azonban annyira azért nem keserű a néző szájíze utána.
A rádiózás mellett mindenképpen kiemelendő még a mellékszereplők ábrázolása, akik valamennyien tökéletesen eltalált figurák, minden emberségességükkel és esendőségükkel együtt. A hallgatag öregasszony, a mogorva bányász, a napszemüveges rocker és természetesen az öreg főorvos karaktere mind mind hozzátesz a történet átélhetőségéhez. Ha már rádió, nem hagyható figyelmen kívül a zenei aláfestés sem, ami a korabeli zenék egész széles skáláját felvonultatja (a 70-es évek vége felé játszódik a sztori). Nem utolsósorban érdemes még megemlíteni a színhelyül szolgáló festői Hakodate várost, aminek fő látványosságait, az obszervatóriumot és a függővasutat is beleszőtték a történetbe.
Egy érzelmeket megmozgató melodrámához feltétlenül szükséges a remek színészi játék és ezen a téren nincs ok a panaszra, valamennyi szereplő felnőtt a feladathoz. A fentebb már említett mellékszerepeket olyan zsenik alakítják, mint Harada Yoshio (az öreg főorvos), Nishida Naomi (Tarou mamájaként talán első anyaszerepe), Hirosue Ryouko (a felnőtt Tamaki), Ishiguro Ken (Tarou papája), míg a két tinédzser főszereplőt Kamiki Ryuunosuke (mindenki emlékszik rá az Install-ból szerintem) és az elbűvölő mosolyú Fukuda Mayuko alakította, mindketten gyerekszereplőtől talán szokatlanul jól.
Nagata Kotoe alkotásában tehát minden benne van, ami egy jó filmhez szükséges, azonban a sablonos és kiszámítható melodrámai klisé szál sokat ront az összképen. Ennek ellenére a műfaj rajongói számára kötelező darab, a még gyermeki, tiszta szerelmet bemutató, megható hangulatú történetek között ugyanis mindenképpen színvonalasnak számít.
eredeti cím: Little DJ: 小さな恋の物語
iMDB
Trailer
- 1
- 2
- 3
Manhunt (2017)
Nos, kérem, „John is back.” Ha Schwarzenegger stílusú az indítás, az nem véletlen. Ő szintén nagy visszatérő, de itt ennyivel befejezte a szereplését. John Woo, aki a Better Tomorrow-tól a „Face/Off-on át a „Red Cliff”-ig - és még számos címet említhetnék – bizonyította, hogy az akciófilmek terén nagyágyúnak számít, pár év pihenő után ismét forgatott.
Uzumasa Limelight (Uzumasa raimuraito) (2014)
A filmes társadalom időről-időre elkészít egy mozit önmagáról. A nagyközönség pedig többnyire szereti az ilyen történeteket. Hiszen egy kicsit mindenkinek birizgálja fantáziáját, hogy milyen lehet az élet egy „álomgyár” színfalai mögött.
Miyamoto Musashi (Sword of Fury) (1973)
Szóval, Mijamotó Muszasi, a szamurájok etalonja, az önképzés bajnoka, a legenda. Josikava Eidzsi könyvsorozata óta különösen szárnyal a népszerűsége, bár előtte sem panaszkodhatott volna a címadó. Életének különféle feldolgozásai valószínűleg az idők végeztéig ellátja anyaggal a japán filmes társadalmat. Mozi változatokban bővelkedik.
Nang Nak (1999)
A nagyvilágban az a hírük a thai moziknak, hogy ha küzdősportosak, akkor vadul ütős- vágós- rúgósak, ha történelmiek, akkor véres kardozósak, horrorként szellemlányosak. Ha az utóbbi a téma, akkor jó kis hentelés következik, egy jó okkal begurult, bosszúálló túlvilági lénytől. Vagy mégsem?
Milarepa (2006)
Bhután, Milarepa, jógi. Ha a kedves olvasónak váratlanul nekiszegeznék a kérdést, hogy mi jut erről a három szóról az eszébe, azt hiszem, meghökkenne. Aki kettőről érdemben tudna nyilatkozni, már bizonnyal jól áll alapműveltség területén... Nem tagadom, ha Bhután és a filmgyártást kapásból kellene egymáshoz kapcsolnom, magam is bajban lennék.
Bushido (Shundo) (2013)
Amikor 2002-ben a Twilight Samurai (Magyarországon: Az alkonyat harcosa) piacra került, ki gondolta volna, hogy egy új stílusú szamurájfilm irányzat indult az útjára. Pedig ez történt, mert a közönség vevőnek bizonyult a fölösleges teatralitást kerülő, de nagyon is életszagú történetekre. Azóta rendületlenül sorjáznak az ilyen mozik.
Bounty Hunter Muyonosuke (Goken! Shokin kasegi Muyonosuke)
Ismét egy újabb fejvadász történet. Ezekről csak annyit, hogy ha az Interneten az ember beüti a keresőbe a „bounty hunter” szópárost, minimum négyezer találatot kap rá válaszul. Lesz köztük manga, képregény, disztópiás sci-fi, bűnügyi történet, westernek sora és sorozatok tömkelege, és egy véka erőszakos alak főhősként.
Samurai Justice - The Female Bodyguard (Kenkaku Shobai Onna Yojinbo) (2006)
A szamurájok felsőbb körének gondjait taglaló sorozatocska szépen haladt előre. Szerencsére a kicsinyítő képző csupán a filmek számára vonatkozott, a tartalomra és a kivitelezésre már nem. Azok ugyanis nagyon is rendben vannak. Nem kivétel ez alól az utolsó mozi sem.
Samurai Justice - A Duel At Takadanobaba (Kenkaku Shobai Kessen Takanadobaba)
Két jól sikerült epizód után sosem egyszerű folytatni egy sorozatot, legyen az akár mini változat. Ikenami Shotaro szerencsére megbirkózott ezzel a problémával, annak ellenére, hogy ismét egy párbaj került a középpontba, miként az első moziban. Ugyanaz a téma, de mégis mennyire más történet.
Samurai Justice - Mother and Daughter (Kenkaku Shobai Haha to Musume to) (2005)
Békeidő, visszavonult harcos, családi örömök, biztos anyagi alapok, kiváló kapcsolatok az előkelőségekkel. Azt hihetné az ember, minden tökéletesen rendben. Aztán kisül, hogy mégsem. Ha mások nem, majd filmesek tesznek róla, hogy ne legyen nyugta a főszereplő családnak.
Samurai Justice - Assistance in a Duel (Kenkaku shobai sukedachi) (2004)
A sikeres TV sorozatok Japánban időről-időre kapnak egy "különkiadást", amely már igazi filmként is megállja a helyét, nem csupán egyszerű epizódnak felel meg. Ezek a "special" kiadások rendkívül népszerűek. Nos, a Kenkau Shobai, hogy az eredeti címet említsem, rögtön duplán speciálisan indul, mert eleve a különkiadással rajtolt.
Assassination Orders (Ansatsu shirei) (1984)
Azt hiszem, ha a szamurájokról szóló mozik legnépszerűbb témaköreit kellene összeállítani, valószínűleg a következőek lennének a dobogósok: Elsőként, a "Hadakozó fejedelemségek korszaka" amely kb. 1467-1600 közé esik. A kezdetében még csak-csak megegyeznek a történészek, a lezárásában már kevésbé.
Roughneck from Asama (Asama no Abarenbo) (1958)
Szamurájok és nindzsák. Az átlagos fogyasztónak elsőként ezek a szavak ugranak be, ha japán kosztümös filmekre kérdezünk rá. A jakuzák, vagyis az alvilág tagjai mostanság inkább a modern kor mindenre elszánt, tetőtől-talpig tetovált, könyörtelen gazfickóit jelentik.
Buddha (Shaka) (1961)
Néha egészen furcsa módon születik meg egy művészeti alkotás. Például versengés miatt, mint a mostani kitárgyalandó mozink. Először versengett a televíziózás és a filmgyártás.
Three Outlaw Samurai (Shin Sanbiki no Samurai)
A filmes világban mindig akadnak visszatérő témák. Hideo Gosha, - Van-e szamurájfilm rajongó, aki nem hallott még róla? Aki igennel válaszol, ne nevezze magát annak. - például azon szerzők közé tartozott, aki időnként visszatért egy-egy téma alaposabb kivesézéséhez.
Zatoichi - The Festival of Fire (Abare-himatsuri) (1970)
Amíg a DAIEI bábáskodott a sorozat fölött, addig sok minden megőrződött a tradicionális értékekből a filmekben. A vak masszőr figurája egyre alaposabban kidolgozódott, ügyelve arra, hogy a valós elemek mindig nyomatékkal jelen legyenek.
Zatoichi Meets Yojimbo (Zatoichi to Yojinbo) (1970)
A DAIEI jogok letudva az előző mozival, így Shintaru Katsu ismét a saját feje után mehetett a filmfolyam továbbvitelében. A kérdés adódott: Mivel lehet egy bejáratott, de az ötletekből már fogyatkozóban lévő sorozatot feldobni? Elvégre a huszadik történethez kellett forgatókönyvet írni.
Shinsengumi - A History In Blood (1998)
Ha a Duna Japánban folyna, akkor a magyar írásmód szerint Sinszen csoport története azok közé tartozna, amelyről készült feldolgozások sorával el lehetne rekeszteni. Legfeljebb a Csusingura és a jocujai kísértet története vetélkedhet a megfilmesítései sorával.
Hozzászólások
Szerintem a szereposztás is jobb volt ebben a filmben, Kamiki...áhhh nekem ennyi elég is volt. de a lány is szimpatikus volt...
Kamikitől elég sok filmet, sorozatot láttam már. Szóval, nekem ebben a filmben még a zene is jobban tetszett. Jobban illet a történethez, a hangulathoz. Egy igazi dráma....
1. Ez volt az első eset, hogy nem értettem egyet az iMDB-n kommentelgető és feliratfordítga tó 8thSin kolléga véleményével. Nála ez a film 5 csillagos, mégpedig azért, mert amit leforgattak, azt tökéletesen véghezvitték. Ebben igaza is van, csak ott a bökkenő, hogy maga a sztori már annyira elcsépelt, hogy végigásítoztam az egészet.
2. Amikor én voltam ennyi idős, miért nem flangált a környéken egy a filmbelihez hasonló leányzó?
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.