Ennek a filmnek túl jól hangzott a címe. Gyanúsan ígéretesen. Egy kísértetházas horrorfilmről van szó, amelyben egy meggyalázott énekesnő szelleme tölti ki a haragját a Yang családon, akik az egyik rokonuktól megvesznek egy házat, amely a II. világháború alatt egy tragikus esemény színhelye volt.

A film kezdése szintén nagyon ígéretes: a japán megszállás alatt járunk, az előbb említett énekesnő és a férje, valamint a kisfia a japán katonák elől menekülnek a Tao család kúriájába. A családfő a pincébe menekíti őket, ám amint a japánok megérkeznek, feladja a családot. A Kimura nevű brutális japán fószer kardélre hányja a férjet és a kiskölyköt, ezután pedig megerőszakolja a nőt, majd dolga végeztével angolosan távozik. Az álszent Tao úr vigasztalni próbálja a nem kicsit sokkos állapotba került asszonyt, majd ő is erőszakot tesz rajta, és lenyúlja a család ékszeres dobozát, miután megölte az asszonyt. Egy ilyen brutális felvezetés után joggal reménykedhet a néző a jó folytatásban. De nem...

A továbbiakban az ifjabb Tao úr szerencsétlenkedését "élvezhetjük", aki a szerencsejáték megszállottja. Ő ilyen humoros figura lenne, de nagyon nem az. Annyira eladósodik, hogy kénytelen lesz megszabadulni a családi örökségét jelentő háztól, amit a Yang család vesz meg - szerencsétlenségükre. Az énekesnő bosszúszomjas szelleme mindent, ami csak a keze ügyébe kerül, megreptet, majd a Yang-fiúcskának is lába kél, akit egy kúton keresztül visz le a halottak világába. Vagy mi. De nem is folytatom tovább.

A szellem ténykedései tökéletesen elfuseráltak, semmiféle borzongató érzés kicsalogatására nem alkalmasak. Minden és mindenki eszeveszett tempóban repked a levegőben, pislogsz egyet, és már azt sem tudod, mi a franc történt az imént. Volt szellemjárás, nincs szellemjárás, sity-suty módra. Az ilyen hongkongi tempó ebben a filmben tökéletesen a horror ellen dolgozik, a látottak inkább nevetségesek, ám egyáltalán nem abból a fajtából valók, amin nevetni lehet. Többször megfordult a fejemben, hogy ezt a filmet talán valamiféle paródiának szánták, de hogyha ez a 84 perc letelte után sem derült ki számomra, akkor ott már valami baj van. A kezdésen kívül a 20. perc környékén van még egy érdekesnek mondható sztriptíz-jelenet, egy amúgy igencsak ízléstelenül berendezett lakásban, valamint az utolsó 10 perc is korrektnek mondható, ekkor kerül sor ugyanis a címben beígért síron túli légyottra egy szoft-erotikus jelenet formájában, amely során a kellemes megjelenésű szellemnő testfelépítését mérhetjük fel, ha ezt még nem tettük volna meg a nyitójelenetben.

Nyilván ennyiből is sikerült leszűrnötök, hogy a Sex Beyond the Grave nem érdemli meg azt a nem egészen másfél órát, amit rászánhatnátok. Elég gyenge Poltergeist-utánzat, amit a fentebb említettet néhány pozitívuma sem ment meg, ezért a megtekintését csak saját felelősségre ajánlom. Ez a film is Shaw Brothers, csak a rosszabb fajtából.