iMDB 

Főszereplők: Ichikawa Raizo; Hongo Kojioro; Nakamura Tamao

Rendezte: Kenji Misumi

(1960, színes, 90 perc)

A történet ott folytatódik, ahol a Sword of Doom befejeződik. A gonosz Tsuke Ryunosuke sikerrel elmenekül a Shinsengummi emberi elől, de hamarosan a nyomába ered Utsugi Hyoma, aki a bátyját akarja megbosszulni. Ismét előkerül Hama hasonmása, és máris együtt vannak a folytatás legfőbb elemei. Számos valós, történelmi alak is felvillan egy-egy rövid jelenetben erősítve azt a hatást, hogy a főhőshöz hasonló karakterek valóban éltek abban a történelmi korban, talán ő maga is létezett. (Ez azért vitatott, sokan számos más szamurájból egybegyúrt alaknak tartják.)

Ez a rész mutatja meg igazán, miért népszerű még ma is a regény. Igényesen vezetett történet, ahol a valóság és fikció remekül egybeáll. Ez a rész már egyértelműen a kalandokról szól. Ryunosuke bejárja Japán nagy részét, számos kalandja van, belekeveredik a Teng To lázadásba, stb. Mellette egyre több érdekes jellem tűnik fel, és bár a kardok kevesebbet kerülnek elő, de a történet igen fordulatos. Alaposabb odafigyeléssel elkülöníthető a folytatásokban megjelent regény írástechnikája. Érezni lehet, hol maradt abba 1-1 történet vége, csábítva az olvasót a folytatás keresésére. A szamurájkor sok jellegzetes mozzanata található meg, amihez számos rendkívüli új mozzanat épül be, volt fantáziája az írónak.

Ryonosuke itt sokkal emberibb, mint előtte bármikor. Egyre inkább kezdi felismerni, hogy ő maga az életének a megrontója, emberi vágyak jelennek meg benne, a fiát keresné, sőt elveti a "kard útját". Persze a múlt bűnei tovább üldözik, s a halálos veszélyessége is megmarad. Egy robbanásban a szemei megsérülnek, de a harci képessége nem változik. (Ugye nyilvánvaló a kalandfilm elem...) Úgy tűnik, megérinti egy igaz szerelem, de ő tudja, akit szeret arra bajt hoz. A "Sárkány isten hegyénél" összesűrűsödnek az események. Kifejezetten látványosak a helyszínek, Hyomával a döntőnek ígérkező összecsapásra egy szakadék szélén kerül sor, de... De jön a folytatás...

Ez a rész nem mérhető a társadalom kritikai szintű első fejezethez, de mint fordulatos, élvezetes kalandfilm nagyon jó.