Nagyon színes, nagyon extrém, agyondizájnolt, extravagáns, hipermodern... ilyen szavak jutottak eszembe a Survive Stlye 5+ nézése közben. Alighanem ezeknek a jellemzőknek köszönheti a film meglepő sikerét (az imdb-n, ahol a legtöbb ázsiai filmet lehúzzák, 8 pont fölé értékelték!), de a stílus néhol kissé erőltetettnek érződik. Sok klippbe illő jelenet van a filmben, tánc, zenére bólogatás és pislogás, gyors, rövid vágások, képi humor és túljátszott jelenetek (ha üvölt, nagyon üvölt stb): ennek valamiféle popkultúra-sűrítmény hangulata van, de éppen mert annyira törekedtek rá, már nem is az igazi. A popkultúra széles körnek szóló, könnyen befogadható termékei szerintem akkor fogyaszthatók, ha lazák. De térjünk vissza a filmhez, hiszen a negatívumok ezzel véget is értek! A szereplők jók, rengeteg hírességet összeszedtek a filmhez (Asano Tadanobu, Vinnie Jones (aki speciel elég bénán játszik), Ittoku Kishibe (Vital, Zatoichi (2003), Seance) és Sonny Chiba egy rövid szerepben!).
A történet több, független szálon fut, amik néha találkoznak, de nem ezen szálak vezetésére és keresztezésére van kihegyezve a film. Az egyik egy fiatal fickó esete, aki állandóan megöli és eltemeti a barátnőjét, de az mindig visszatér és megtámadja őt. A másik egy kopasz bérgyilkos és a tolmácsának munkáját mutatja be. A harmadik egy reklám-forgatókönyvírónő életével foglalkozik. A negyedik szál három rablóé, akik közül az egyik homoszexuális és szerelmes a haverjába. Az ötödik (a kedvencem) pedig egy üzletemberé, akivel egy hipnozőr (vagy mi) elhiteti, hogy ő valójában egy madár. (Amikor a komoly tekintetű Ittoku Kishibe-t, a Zatoichi jakuzafőnökét és a Vital komoly tanár úrját megláttam egy alsónadrágban egy nagy sütőben pirulni és közben zavartan burukkolni, majd' megszakadtam a röhögéstől... :D)
A film végére a sok zavaros szál valamiféleképpen (tartalmilag) összeáll és egyfelé mutat, így kiderül, hogy a sok állatkodás mögött a filmnek komoly üzenete is van egymás elfogadásáról és arról, hogy ki és mi mennyire fontos az embernek.

(imdb)