Seijun Suzuki filmjeiben egyszerre vannak jelen a szórakoztató, ponyvaregény hangulatú tömegfilmek, valamint a művészi nézőpontú témák, jelenetek, gondolatok, és ettől válnak olyan egyénivé és jellegzetessé. Úttörő szerepet játszott a japán (s)exploitation filmes műfaj megszületésében is néhány filmes tabu ledöntésével is.

A Youth Of The Beast egy izgalmas krimi, két rivális jakuzabandával és egy ex-zsaruval a főszerepben (ez utóbbit a zseniális Jo Shishido játssza, akit a Branded To Kill óta imádok). Az ex-zsaru, Jo (ez a filmbeli neve is... érdekes módon Ázsiában elterjedt szokás a főszereplőt játszó színésznek a saját nevét adni), magát okolja, amiért volt társát a gengszterek megölték. Ezután erőszakos cselekedetei miatt börtönbe is kerül. Mivel más módot nem lát a gyilkos kilétének kiderítésére, szabadulása után beépül a jakuzák közé. A rendőrök közül csak egyvalaki tudja, hogy mi a terve, azonban mivel Jo a jakuzák bizalmának elnyerése érdekében valódi bűntetteket is el kell követnie, ő sem tud sokat segíteni rajta. Jo a két bandát egymás ellen kijátszva, pengeélen lavírozva próbálja megtudni az igazságot, hogy végül bosszút állhasson, közben persze gyakran kerül életveszélyes helyzetekbe, amikből csak gyors reflexei vagy merész blöffjei és a hihetetlen pókerarca mentik ki. Természetesen különféle szép és laza erkölcsű nők is belekeverednek a történetbe, ahogy az lenni szokott, a film végén Jo pedig megnyugtató mészárlás helyett erkölcsi dillemával szembesül...