Exodus
Évek óta rejtegetek magamban egy gondolatot, egy gyanút, hogy valami itt nincs rendben. Mit keres ez sok nő itt? Miért viselkednek ennyire illogikusan, természetellenesen? Nem tudom, de egy biztos: hatalomátvételre készülnek...
Read moreWelcome to The Quiet Room
A 28 éves újságírónő zaklatott múlttal és határidőktől zsúfolt jelennel egy nap pszichiátriai intézetben ébred úgy, hogy keze-lába hozzá van csatolva a fekvőhelyhez. Semmire sem emlékszik az elmúlt időszakból, azt sem érti, hogy került oda...
Read moreCitizen Dog
Az utóbbi időben kicsit előítéletes lettem a thai filmekkel, mivel a külcsíny gyakran több volt, mint a belbecs. Szerencsére most ez a helyzet nem áll fenn, egy teljesen eredeti hangvételű, sajátos, szórakoztató filmmel sikerült gazdagodnom...
Read moreNameless Gangster
A maffiához kapcsolódó történetek mindig is nagy érdeklődést váltanak ki a nézőkből országtól és kultúrától függetlenül - a gengszterromantika sokadvirágzását éli a filmvásznon, úgyhogy viszonylag nehéz nem sikerfilmet csinálni alvilági figurákkal a főszerepben...
Read moreThe Sword of Doom
Ryunosuke, az ifjú harcos minden szamuráj erény hordozója... lehetne. Gyors, erős, rendkívüli technikájú vívó. Egyetlen "hibája", hogy semmi erkölcsi érzéke nincs. Család, klán, Bushido, szeretet, vagy tisztesség - ezek neki semmit sem jelentenek...
Read moreOne Nite in Mongkok (Wong gok hak yau) (2004)
A One Nite In Mongkok egy figyelemre méltó hongkongi krimi. Többféle zsáner jegyeit is magán viseli a romantikus egymásra találós történetektől kezdve a krimiig és a moralizálós drámáig, ahogy azt a hongkongi filmek esetén sokszor tapasztalhatjuk, de nélkülözi a filmek ezen családjára szintén tipikus szélsőséges színpadiasságot. Igaz ez a cselekményre, a színészi játékra és többé-kevésbé a látványvilágra is.
A történet középpontjában egy kissé furcsa, alulfejlett szociális érzékkel rendelkező bérgyilkos áll, akit Kínából hív át egy közvetítő szervezet főnöke, hogy megakadályozzon bandaháborút. A két rivális bandát egy ártatlan verekedéssel induló, de emberhalállal végződő eset ugrasztotta egymásnak, a bosszúcsapások pedig egyre nagyobbak. A háborút a fiatal bérgyilkos hivatott megakadályozni az egyik főnök megölésével, azonban a rendőrség, aki minden erejét beveti a vérontás elkerülése érdekében, ráveszi a közvetítőt, hogy árulja el a fiút, mielőtt az végrehajthatná küldetését. Innentől kezdve rengeteg baj szakad a szegény srác nyakába, aki közben egy prostituálttal is összeakad, aki eleinte csak kihasználni akarja, aztán természetesen egyre jobban egymásba gabalyodnak a sötét mongkoki éjszakában.
A zsánerek keveredése el tud jól is sülni, a sötét, árulásokkal és véres jelenetekkel teli krimisztori például remekül megfér a noiros, árnyékban kifejlődő romantikával. A film ügyesen játszik a lehetőségekkel, hibája az előnye is: az adalékok nem keverednek el teljesen egyenletesen, de a túlzások és ostobaságok elkerülésével mégis szép, visszafogott eredmény születik. Az atmoszféra például egyenetlen: hiába komor a rendőr, ha a főhőst már az elején lehülyézik, de alapvetően normálisan viselkedik, kétségek közt hagyva a nézőt. A bérgyilkosszervezet főnöke valószínűleg a comic relief funkcióját tölti be, ami azért szerencsétlen húzás, hiszen a film érdekének megfelelően a szegény bérgyilkossal szimpatizáló nézők nem fognak őszintén nevetni az aljas és sunyi fickó balfasz húzásain, például ahogy mentegeti magát a gengszterek és a rendőrök előtt vagy ahogy tucatnyi mobilja közül keresi a megfelelőt. Talán a drámai komponenst is növeli kívánták ezzel, hiszen egy ilyen szánalmasnak beállított figura miatt szenvedni még szomorúbb és esendőbb, ám szerintem még ezt a célt sem érték el, ez a szereplő sokat ront a film hangulatán.
Az akciójelenetek azonban nagyon erősek. Szerepe van ebben ritkaságuknak, valamint az ízléssel, de bátran alkalmazott fogásoknak is (a zárt térben elsütött pisztoly hatásának bemutatása például egész egyszerűen zseniális, de a film végi utcai jelenetek is megkapóak). Erőszak kevés van a filmben, a lövöldözéseken kívül gyakorlatilag csak egy kínzásjelenetben, az azonban kellően sokkoló hatású is, még ha az érintett fél túl hirtelen pattan talpra is (nem lövöm le a poénokat). A rendőr karakterével nem tudtak sok mindent kezdeni, a srácé pedig nagyon egyszerűre van véve (általában csak mosolytalanul és kicsit zavartan néz), gyanítom szándékosan, hogy a hiányzó részei a nézőben szülessenek meg. Cecilia Cheung viszont láthatóan élvezi kijátszani a prosti szerepét, a néző pedig őt bámulni élvezi. A moralizálást és a "drámázást" rövid pórázon tartották, ami köztudottan mindkettő adaléknak csakis jót tesz.
Végül pedig nem kerülhetem el a Dog Bite Dog megemlítését, hiszen hasonló történetettel és hatáselemekkel dolgozik az is. Sokat lehetne vitatkozni a különbségeken, a Dog Bite Dog véleményem szerint azokon a területeken pakolt rá a One Nite In Mongkok receptjére, ahol nem kellett volna: túlzásba vitte a drámát, irreálisba az akciójeleneteket és szélsőségesbe a karaktereket. Lehet, hogy kicsit egységesebb lett a hangulatvilága, a humorfaktor leszorításával pedig jóval sötétebb, de nálam a One Nite In Mongkok így is sokkal jobb film.
imdb
Előzetes:
- 1
- 2
- 3
Manhunt (2017)
Nos, kérem, „John is back.” Ha Schwarzenegger stílusú az indítás, az nem véletlen. Ő szintén nagy visszatérő, de itt ennyivel befejezte a szereplését. John Woo, aki a Better Tomorrow-tól a „Face/Off-on át a „Red Cliff”-ig - és még számos címet említhetnék – bizonyította, hogy az akciófilmek terén nagyágyúnak számít, pár év pihenő után ismét forgatott.
Uzumasa Limelight (Uzumasa raimuraito) (2014)
A filmes társadalom időről-időre elkészít egy mozit önmagáról. A nagyközönség pedig többnyire szereti az ilyen történeteket. Hiszen egy kicsit mindenkinek birizgálja fantáziáját, hogy milyen lehet az élet egy „álomgyár” színfalai mögött.
Miyamoto Musashi (Sword of Fury) (1973)
Szóval, Mijamotó Muszasi, a szamurájok etalonja, az önképzés bajnoka, a legenda. Josikava Eidzsi könyvsorozata óta különösen szárnyal a népszerűsége, bár előtte sem panaszkodhatott volna a címadó. Életének különféle feldolgozásai valószínűleg az idők végeztéig ellátja anyaggal a japán filmes társadalmat. Mozi változatokban bővelkedik.
Nang Nak (1999)
A nagyvilágban az a hírük a thai moziknak, hogy ha küzdősportosak, akkor vadul ütős- vágós- rúgósak, ha történelmiek, akkor véres kardozósak, horrorként szellemlányosak. Ha az utóbbi a téma, akkor jó kis hentelés következik, egy jó okkal begurult, bosszúálló túlvilági lénytől. Vagy mégsem?
Milarepa (2006)
Bhután, Milarepa, jógi. Ha a kedves olvasónak váratlanul nekiszegeznék a kérdést, hogy mi jut erről a három szóról az eszébe, azt hiszem, meghökkenne. Aki kettőről érdemben tudna nyilatkozni, már bizonnyal jól áll alapműveltség területén... Nem tagadom, ha Bhután és a filmgyártást kapásból kellene egymáshoz kapcsolnom, magam is bajban lennék.
Bushido (Shundo) (2013)
Amikor 2002-ben a Twilight Samurai (Magyarországon: Az alkonyat harcosa) piacra került, ki gondolta volna, hogy egy új stílusú szamurájfilm irányzat indult az útjára. Pedig ez történt, mert a közönség vevőnek bizonyult a fölösleges teatralitást kerülő, de nagyon is életszagú történetekre. Azóta rendületlenül sorjáznak az ilyen mozik.
Bounty Hunter Muyonosuke (Goken! Shokin kasegi Muyonosuke)
Ismét egy újabb fejvadász történet. Ezekről csak annyit, hogy ha az Interneten az ember beüti a keresőbe a „bounty hunter” szópárost, minimum négyezer találatot kap rá válaszul. Lesz köztük manga, képregény, disztópiás sci-fi, bűnügyi történet, westernek sora és sorozatok tömkelege, és egy véka erőszakos alak főhősként.
Samurai Justice - The Female Bodyguard (Kenkaku Shobai Onna Yojinbo) (2006)
A szamurájok felsőbb körének gondjait taglaló sorozatocska szépen haladt előre. Szerencsére a kicsinyítő képző csupán a filmek számára vonatkozott, a tartalomra és a kivitelezésre már nem. Azok ugyanis nagyon is rendben vannak. Nem kivétel ez alól az utolsó mozi sem.
Samurai Justice - A Duel At Takadanobaba (Kenkaku Shobai Kessen Takanadobaba)
Két jól sikerült epizód után sosem egyszerű folytatni egy sorozatot, legyen az akár mini változat. Ikenami Shotaro szerencsére megbirkózott ezzel a problémával, annak ellenére, hogy ismét egy párbaj került a középpontba, miként az első moziban. Ugyanaz a téma, de mégis mennyire más történet.
Samurai Justice - Mother and Daughter (Kenkaku Shobai Haha to Musume to) (2005)
Békeidő, visszavonult harcos, családi örömök, biztos anyagi alapok, kiváló kapcsolatok az előkelőségekkel. Azt hihetné az ember, minden tökéletesen rendben. Aztán kisül, hogy mégsem. Ha mások nem, majd filmesek tesznek róla, hogy ne legyen nyugta a főszereplő családnak.
Samurai Justice - Assistance in a Duel (Kenkaku shobai sukedachi) (2004)
A sikeres TV sorozatok Japánban időről-időre kapnak egy "különkiadást", amely már igazi filmként is megállja a helyét, nem csupán egyszerű epizódnak felel meg. Ezek a "special" kiadások rendkívül népszerűek. Nos, a Kenkau Shobai, hogy az eredeti címet említsem, rögtön duplán speciálisan indul, mert eleve a különkiadással rajtolt.
Assassination Orders (Ansatsu shirei) (1984)
Azt hiszem, ha a szamurájokról szóló mozik legnépszerűbb témaköreit kellene összeállítani, valószínűleg a következőek lennének a dobogósok: Elsőként, a "Hadakozó fejedelemségek korszaka" amely kb. 1467-1600 közé esik. A kezdetében még csak-csak megegyeznek a történészek, a lezárásában már kevésbé.
Roughneck from Asama (Asama no Abarenbo) (1958)
Szamurájok és nindzsák. Az átlagos fogyasztónak elsőként ezek a szavak ugranak be, ha japán kosztümös filmekre kérdezünk rá. A jakuzák, vagyis az alvilág tagjai mostanság inkább a modern kor mindenre elszánt, tetőtől-talpig tetovált, könyörtelen gazfickóit jelentik.
Buddha (Shaka) (1961)
Néha egészen furcsa módon születik meg egy művészeti alkotás. Például versengés miatt, mint a mostani kitárgyalandó mozink. Először versengett a televíziózás és a filmgyártás.
Three Outlaw Samurai (Shin Sanbiki no Samurai)
A filmes világban mindig akadnak visszatérő témák. Hideo Gosha, - Van-e szamurájfilm rajongó, aki nem hallott még róla? Aki igennel válaszol, ne nevezze magát annak. - például azon szerzők közé tartozott, aki időnként visszatért egy-egy téma alaposabb kivesézéséhez.
Zatoichi - The Festival of Fire (Abare-himatsuri) (1970)
Amíg a DAIEI bábáskodott a sorozat fölött, addig sok minden megőrződött a tradicionális értékekből a filmekben. A vak masszőr figurája egyre alaposabban kidolgozódott, ügyelve arra, hogy a valós elemek mindig nyomatékkal jelen legyenek.
Zatoichi Meets Yojimbo (Zatoichi to Yojinbo) (1970)
A DAIEI jogok letudva az előző mozival, így Shintaru Katsu ismét a saját feje után mehetett a filmfolyam továbbvitelében. A kérdés adódott: Mivel lehet egy bejáratott, de az ötletekből már fogyatkozóban lévő sorozatot feldobni? Elvégre a huszadik történethez kellett forgatókönyvet írni.
Shinsengumi - A History In Blood (1998)
Ha a Duna Japánban folyna, akkor a magyar írásmód szerint Sinszen csoport története azok közé tartozna, amelyről készült feldolgozások sorával el lehetne rekeszteni. Legfeljebb a Csusingura és a jocujai kísértet története vetélkedhet a megfilmesítései sorával.
Hozzászólások
Manu: hát igen, a két főszereplő színész brutálisan jó a Dog Bite Dogban, bárcsak a sztori és a rendezés is olyan lenne.
Lam Suet sztem sem főnök volt, viszont ő babrált a telefonjaival.
Cecilia legjobb alakítását hozza ebben a filmben
A DBD és eközött pedig tökéletesen megtaláltad a különbségeket, nekem viszont pont ezek miatt tetszett az előbbi. Másrészt Edison Chen és Sam Lee messze nagyobbat játszanak a DBD-ban, mint Daniel Woo valaha is tette. Ettől függetlenül az eredetiség mindenképpen a One Nite in Mongkoknak predesztinálja az első helyet.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.