Ázsiafilm

A 'One Nite In Mongkok' egy figyelemre méltó hongkongi krimi. Többféle zsáner jegyeit is magán viseli a romantikus egymásra találós történetektől kezdve a krimiig és a moralizálós drámáig, ahogy azt a hongkongi filmek esetén sokszor tapasztalhatjuk, de nélkülözi a filmek ezen családjára szintén tipikus szélsőséges színpadiasságot. Igaz ez a cselekményre, a színészi játékra és többé-kevésbé a látványvilágra is.

A történet középpontjában egy kissé furcsa, alulfejlett szociális érzékkel rendelkező bérgyilkos áll, akit Kínából hív át egy közvetítő szervezet főnöke, hogy megakadályozzon bandaháborút. A két rivális bandát egy ártatlan verekedéssel induló, de emberhalállal végződő eset ugrasztotta egymásnak, a bosszúcsapások pedig egyre nagyobbak. A háborút a fiatal bérgyilkos hivatott megakadályozni az egyik főnök megölésével, azonban a rendőrség, aki minden erejét beveti a vérontás elkerülése érdekében, ráveszi a közvetítőt, hogy árulja el a fiút, mielőtt az végrehajthatná küldetését. Innentől kezdve rengeteg baj szakad a szegény srác nyakába, aki közben egy prostituálttal is összeakad, aki eleinte csak kihasználni akarja, aztán természetesen egyre jobban egymásba gabalyodnak a sötét mongkoki éjszakában.

A zsánerek keveredése el tud jól is sülni, a sötét, árulásokkal és véres jelenetekkel teli krimisztori például remekül megfér a noiros, árnyékban kifejlődő romantikával. A film ügyesen játszik a lehetőségekkel, hibája az előnye is: az adalékok nem keverednek el teljesen egyenletesen, de a túlzások és ostobaságok elkerülésével mégis szép, visszafogott eredmény születik. Az atmoszféra például egyenetlen: hiába komor a rendőr, ha a főhőst már az elején lehülyézik, de alapvetően normálisan viselkedik, kétségek közt hagyva a nézőt. A bérgyilkosszervezet főnöke valószínűleg a comic relief funkcióját tölti be, ami azért szerencsétlen húzás, hiszen a film érdekének megfelelően a szegény bérgyilkossal szimpatizáló nézők nem fognak őszintén nevetni az aljas és sunyi fickó balfasz húzásain, például ahogy mentegeti magát a gengszterek és a rendőrök előtt vagy ahogy tucatnyi mobilja közül keresi a megfelelőt. Talán a drámai komponenst is növeli kívánták ezzel, hiszen egy ilyen szánalmasnak beállított figura miatt szenvedni még szomorúbb és esendőbb, ám szerintem még ezt a célt sem érték el, ez a szereplő sokat ront a film hangulatán.

Az akciójelenetek azonban nagyon erősek. Szerepe van ebben ritkaságuknak, valamint az ízléssel, de bátran alkalmazott fogásoknak is (a zárt térben elsütött pisztoly hatásának bemutatása például egész egyszerűen zseniális, de a film végi utcai jelenetek is megkapóak). Erőszak kevés van a filmben, a lövöldözéseken kívül gyakorlatilag csak egy kínzásjelenetben, az azonban kellően sokkoló hatású is, még ha az érintett fél túl hirtelen pattan talpra is (nem lövöm le a poénokat). A rendőr karakterével nem tudtak sok mindent kezdeni, a srácé pedig nagyon egyszerűre van véve (általában csak mosolytalanul és kicsit zavartan néz), gyanítom szándékosan, hogy a hiányzó részei a nézőben szülessenek meg. Cecilia Cheung viszont láthatóan élvezi kijátszani a prosti szerepét, a néző pedig őt bámulni élvezi. :D A moralizálást és a "drámázást" rövid pórázon tartották, ami köztudottan mindkettő adaléknak csakis jót tesz.

Végül pedig nem kerülhetem el a Dog Bite Dog megemlítését, hiszen hasonló történetettel és hatáselemekkel dolgozik az is. Sokat lehetne vitatkozni a különbségeken, a Dog Bite Dog véleményem szerint azokon a területeken pakolt rá a One Nite In Mongkok receptjére, ahol nem kellett volna: túlzásba vitte a drámát, irreálisba az akciójeleneteket és szélsőségesbe a karaktereket. Lehet, hogy kicsit egységesebb lett a hangulatvilága, a humorfaktor leszorításával pedig jóval sötétebb, de nálam a One Nite In Mongkok így is sokkal jobb film.

LINKEK: 

- trailer
- imdb adatlap
- lovehkfilm ismertető
- rottentomatoes kritikák