Exodus
Évek óta rejtegetek magamban egy gondolatot, egy gyanút, hogy valami itt nincs rendben. Mit keres ez sok nő itt? Miért viselkednek ennyire illogikusan, természetellenesen? Nem tudom, de egy biztos: hatalomátvételre készülnek...
Read moreWelcome to The Quiet Room
A 28 éves újságírónő zaklatott múlttal és határidőktől zsúfolt jelennel egy nap pszichiátriai intézetben ébred úgy, hogy keze-lába hozzá van csatolva a fekvőhelyhez. Semmire sem emlékszik az elmúlt időszakból, azt sem érti, hogy került oda...
Read moreCitizen Dog
Az utóbbi időben kicsit előítéletes lettem a thai filmekkel, mivel a külcsíny gyakran több volt, mint a belbecs. Szerencsére most ez a helyzet nem áll fenn, egy teljesen eredeti hangvételű, sajátos, szórakoztató filmmel sikerült gazdagodnom...
Read moreNameless Gangster
A maffiához kapcsolódó történetek mindig is nagy érdeklődést váltanak ki a nézőkből országtól és kultúrától függetlenül - a gengszterromantika sokadvirágzását éli a filmvásznon, úgyhogy viszonylag nehéz nem sikerfilmet csinálni alvilági figurákkal a főszerepben...
Read moreThe Sword of Doom
Ryunosuke, az ifjú harcos minden szamuráj erény hordozója... lehetne. Gyors, erős, rendkívüli technikájú vívó. Egyetlen "hibája", hogy semmi erkölcsi érzéke nincs. Család, klán, Bushido, szeretet, vagy tisztesség - ezek neki semmit sem jelentenek...
Read moreTokyo Zombie (2006)
Nagyon szimpatikus a modern japán filmgyártásban az a családiasság, ahogy az egyes alkotók a munkáikhoz hozzáállnak. A kortárs japán film képviselői valahogy nagyon egymásra találtak, és előszeretettel játszanak egymás filmjeiben. Ez már egyértelműen látszott az Ichinél, de ebben az évben is ennek lehetünk tanúi a nyár két független filmjénél, a Funky Forest-nél, illetve a Tokyo Zombie-nál is.
Az egyébként színészként inkább ismert Sakichi Satô (sz.: Ichi the Killer, Bright Future, Gozu, Kill Bill, r.: Goku Deka) ezúttal folytatja a japán zombie filmek hagyományait, tehát bár a film címében és magában a produktumban is szerepelnek élőhalottak, a történet vallójában nem róluk szól. Már a Stacy -nél is láthattuk, hogy bármennyire is voltak vonzóak az iskolás zombie-lányok, valójában a film nem igazán zombie film volt, legalábbis nem a hagyományos értelemben. Itt is erről van szó. Az élőhalottak valójában valamiféle keretet szolgáltatnak csak az egyébként is elég szürreális (igazság szerint egyszerűen kattant) filmnek.
Személy szerint én a film központi elemének azt a hegyet tartom, melyet a történet szerint a japánok Tokió közepére építettek szemétből, és Fekete Fujinak neveztek el. Gyakorlatilag mindenki ide jön eltemetni a mocskát, néha egészen meredek dolgokat is. Így van ezzel a két főszereplő, Fujio (Asano Tadanobu – Ichi the Killer, Gohatto, Last Life int he Universe stb. stb.) és Mirsuo (Sho Aikawa – Dead or Alive, Gozu, Zebraman) is, akik a poroltó gyárban végzett munka helyett beiktatott jujitsu edzés közben véletlenül megölik közvetlen főnöküket. Ezen persze gyorsan lehet segíteni, irány a hegy, lehet elásni a hullát. Ezzel azonban sok más ember is így van, arra azonban nem gondolnak, hogy a szemét és a bosszúért lihegő halottak lelke összekeveredik és gyilkos vegyületként zombiekat kreál az elásott halottakból. Pedig sajnos ez pont így történik, a Fekete Fuji-n a hullák felélednek és átveszik Tokióban az uralmat.
Az egész film bizony iszonyatosan low budget, és nem is a horror elemekre helyezi a hangsúlyt, úgyhogy aki erre vágyik, az gyorsan le is tehet róla. Ellenben egészen viccesre sikeredett, bár a humora néhol igen fárasztó, talán egy kicsit az angol humorra emlékeztet. Asano és Sho tipikus komikus páros, egyiküknek mikrofon feje (Asano), a másikuknak viszont tar koponyája van. Mindketten gyári munkások, tehát értelmi színvonaluk sem az eget verdesi. Menekülésük közben még összefutnak egy hozzájuk hasonló hölgyeménnyel, aki foglalkozására nézve prostituált.
Őszintén szólva az értékeléssel egy kicsit bajban vagyok, de úgy látom más is. Nem igazán lehet mit mondani a fentebb említett pár dolgon túl. Én a koncepciót és a fő irányt sajnos nem találtam meg a filmben, nem igazán tudnám megmondani, miről is akart szólni. Ettől függetlenül rendkívül szórakoztató volt, viszont csak a maga módján. Akiből kacajt vált ki az áldozataikat a végsőkig üldöző, esetlen, buta zombiek látványa, akik egymás után potyognak egy hídról a folyóba, az nyilván szeretni fogja, aki viszont most csak forgatja a szemeit, az nyilván csak szenvedni fog. A mostanában megszokottnál sokkal kevesebb az Asanot övező fan service, úgyhogy igazán a rajongók sem hiszem, hogy túlzotan szeretni fogják, bár sem a Rampo Noir, sem az Eli, eli… nem volt az a nagyon könnyed alkotás.
- 1
- 2
- 3
Manhunt (2017)
Nos, kérem, „John is back.” Ha Schwarzenegger stílusú az indítás, az nem véletlen. Ő szintén nagy visszatérő, de itt ennyivel befejezte a szereplését. John Woo, aki a Better Tomorrow-tól a „Face/Off-on át a „Red Cliff”-ig - és még számos címet említhetnék – bizonyította, hogy az akciófilmek terén nagyágyúnak számít, pár év pihenő után ismét forgatott.
Uzumasa Limelight (Uzumasa raimuraito) (2014)
A filmes társadalom időről-időre elkészít egy mozit önmagáról. A nagyközönség pedig többnyire szereti az ilyen történeteket. Hiszen egy kicsit mindenkinek birizgálja fantáziáját, hogy milyen lehet az élet egy „álomgyár” színfalai mögött.
Miyamoto Musashi (Sword of Fury) (1973)
Szóval, Mijamotó Muszasi, a szamurájok etalonja, az önképzés bajnoka, a legenda. Josikava Eidzsi könyvsorozata óta különösen szárnyal a népszerűsége, bár előtte sem panaszkodhatott volna a címadó. Életének különféle feldolgozásai valószínűleg az idők végeztéig ellátja anyaggal a japán filmes társadalmat. Mozi változatokban bővelkedik.
Nang Nak (1999)
A nagyvilágban az a hírük a thai moziknak, hogy ha küzdősportosak, akkor vadul ütős- vágós- rúgósak, ha történelmiek, akkor véres kardozósak, horrorként szellemlányosak. Ha az utóbbi a téma, akkor jó kis hentelés következik, egy jó okkal begurult, bosszúálló túlvilági lénytől. Vagy mégsem?
Milarepa (2006)
Bhután, Milarepa, jógi. Ha a kedves olvasónak váratlanul nekiszegeznék a kérdést, hogy mi jut erről a három szóról az eszébe, azt hiszem, meghökkenne. Aki kettőről érdemben tudna nyilatkozni, már bizonnyal jól áll alapműveltség területén... Nem tagadom, ha Bhután és a filmgyártást kapásból kellene egymáshoz kapcsolnom, magam is bajban lennék.
Bushido (Shundo) (2013)
Amikor 2002-ben a Twilight Samurai (Magyarországon: Az alkonyat harcosa) piacra került, ki gondolta volna, hogy egy új stílusú szamurájfilm irányzat indult az útjára. Pedig ez történt, mert a közönség vevőnek bizonyult a fölösleges teatralitást kerülő, de nagyon is életszagú történetekre. Azóta rendületlenül sorjáznak az ilyen mozik.
Bounty Hunter Muyonosuke (Goken! Shokin kasegi Muyonosuke)
Ismét egy újabb fejvadász történet. Ezekről csak annyit, hogy ha az Interneten az ember beüti a keresőbe a „bounty hunter” szópárost, minimum négyezer találatot kap rá válaszul. Lesz köztük manga, képregény, disztópiás sci-fi, bűnügyi történet, westernek sora és sorozatok tömkelege, és egy véka erőszakos alak főhősként.
Samurai Justice - The Female Bodyguard (Kenkaku Shobai Onna Yojinbo) (2006)
A szamurájok felsőbb körének gondjait taglaló sorozatocska szépen haladt előre. Szerencsére a kicsinyítő képző csupán a filmek számára vonatkozott, a tartalomra és a kivitelezésre már nem. Azok ugyanis nagyon is rendben vannak. Nem kivétel ez alól az utolsó mozi sem.
Samurai Justice - A Duel At Takadanobaba (Kenkaku Shobai Kessen Takanadobaba)
Két jól sikerült epizód után sosem egyszerű folytatni egy sorozatot, legyen az akár mini változat. Ikenami Shotaro szerencsére megbirkózott ezzel a problémával, annak ellenére, hogy ismét egy párbaj került a középpontba, miként az első moziban. Ugyanaz a téma, de mégis mennyire más történet.
Samurai Justice - Mother and Daughter (Kenkaku Shobai Haha to Musume to) (2005)
Békeidő, visszavonult harcos, családi örömök, biztos anyagi alapok, kiváló kapcsolatok az előkelőségekkel. Azt hihetné az ember, minden tökéletesen rendben. Aztán kisül, hogy mégsem. Ha mások nem, majd filmesek tesznek róla, hogy ne legyen nyugta a főszereplő családnak.
Samurai Justice - Assistance in a Duel (Kenkaku shobai sukedachi) (2004)
A sikeres TV sorozatok Japánban időről-időre kapnak egy "különkiadást", amely már igazi filmként is megállja a helyét, nem csupán egyszerű epizódnak felel meg. Ezek a "special" kiadások rendkívül népszerűek. Nos, a Kenkau Shobai, hogy az eredeti címet említsem, rögtön duplán speciálisan indul, mert eleve a különkiadással rajtolt.
Assassination Orders (Ansatsu shirei) (1984)
Azt hiszem, ha a szamurájokról szóló mozik legnépszerűbb témaköreit kellene összeállítani, valószínűleg a következőek lennének a dobogósok: Elsőként, a "Hadakozó fejedelemségek korszaka" amely kb. 1467-1600 közé esik. A kezdetében még csak-csak megegyeznek a történészek, a lezárásában már kevésbé.
Roughneck from Asama (Asama no Abarenbo) (1958)
Szamurájok és nindzsák. Az átlagos fogyasztónak elsőként ezek a szavak ugranak be, ha japán kosztümös filmekre kérdezünk rá. A jakuzák, vagyis az alvilág tagjai mostanság inkább a modern kor mindenre elszánt, tetőtől-talpig tetovált, könyörtelen gazfickóit jelentik.
Buddha (Shaka) (1961)
Néha egészen furcsa módon születik meg egy művészeti alkotás. Például versengés miatt, mint a mostani kitárgyalandó mozink. Először versengett a televíziózás és a filmgyártás.
Three Outlaw Samurai (Shin Sanbiki no Samurai)
A filmes világban mindig akadnak visszatérő témák. Hideo Gosha, - Van-e szamurájfilm rajongó, aki nem hallott még róla? Aki igennel válaszol, ne nevezze magát annak. - például azon szerzők közé tartozott, aki időnként visszatért egy-egy téma alaposabb kivesézéséhez.
Zatoichi - The Festival of Fire (Abare-himatsuri) (1970)
Amíg a DAIEI bábáskodott a sorozat fölött, addig sok minden megőrződött a tradicionális értékekből a filmekben. A vak masszőr figurája egyre alaposabban kidolgozódott, ügyelve arra, hogy a valós elemek mindig nyomatékkal jelen legyenek.
Zatoichi Meets Yojimbo (Zatoichi to Yojinbo) (1970)
A DAIEI jogok letudva az előző mozival, így Shintaru Katsu ismét a saját feje után mehetett a filmfolyam továbbvitelében. A kérdés adódott: Mivel lehet egy bejáratott, de az ötletekből már fogyatkozóban lévő sorozatot feldobni? Elvégre a huszadik történethez kellett forgatókönyvet írni.
Shinsengumi - A History In Blood (1998)
Ha a Duna Japánban folyna, akkor a magyar írásmód szerint Sinszen csoport története azok közé tartozna, amelyről készült feldolgozások sorával el lehetne rekeszteni. Legfeljebb a Csusingura és a jocujai kísértet története vetélkedhet a megfilmesítései sorával.
Hozzászólások
ettől függetlenül jó film, főleg az első fele remek szórakozást nyújt. ajánlott
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.