belépés∆

Humanity and Paper Balloons (Ninjo kami fusen) (1937)

 

Humanity and Paper Balloons (Ninjo kami fusen) (1937)

 

Ismét egy olyan film, ami többet érdemelne annál, ami jutott neki, hiszen a gyér számú, mainstreamen túllátó filmrajongókat leszámítva mifelénk alig hallott róla valaki. Az igaz, hogy minden valamit számító szakkönyvben ott van feltüntetve, mint az egyik első japán klasszikus, de a bemutatására sosem került sor nálunk még a művészmozik hálózatába se jutott be. Igaz ami igaz, merész forgalmazó kell hozzá, hogy közönség elé vigyék, mert a mai ízlésvilágba végképp nem illeszkedik. Kevesen tudják, hogy a Japán első filmes aranykorszaka meglehetősen korán volt, az 1930-as évtizedben. (Igen, jóval Kurosawa Akira sikerei előtt.) Ekkor olyan szerző és rendező nemzedékük jelentkezett, akik ugyan jellegzetesen helyinek számítottak, de művészi eszköztárukban méltán állíthatóak a nyugati világ akkori legjobbjai mellé. A sajnálatosan rövid életű Sadao Yamanaka közéjük tartozott. Yasurijo Ozu, Kenji Mizoguchi és mások kortársa volt, de neki kevesebb jutott. Mindössze 29 évet élt. Bár a némafilmjeit is számolva 24 mozit rendezett, csak kevés maradt fenn belőlük. A 2. Világháború vihara a filmművészetet sem kímélte. A Tange Sazen And The Pot Worth A Million Ryo kiváló humorú mozijáról már született nálunk ismertető. A most taglalásra kerülő filmje volt az utolsó életművében. Pont a mozikba kerülése napján vonult be a Japán Császári Hadseregbe, majd nemsokára elvitte a vérhas a mandzsúriai fronton. A felkelő nap országa szegényebb lett egy tehetséges művésszel.

Humanity and Paper Balloons (Ninjo kami fusen) (1937)Humanity and Paper Balloons (Ninjo kami fusen) (1937)

Az ifjú ronin, Unno Matadzsuro, Edó egyik külvárosi nyomornegyedében tengődik a feleségével, aki úgy próbál pénzt teremteni maguknak, hogy gyermekek számára készít játék papírlabdákat. Matadzsuro utolsó reménye a már halott édesapja levele, amely a klánból kiemelkedett Mori úrnak szól. Ebben az elhunyt emlékezteti arra a gazdag sorba jutottat, hogy az Unno család támogatásával került magas pozícióba. Most viszonozhatná az egykori segítséget. A gyámoltalan Matadzsuro viszont képtelen bejutni hozzá. Közben a sikátorban lakók között zajlik az élet, a napi gondok testközelben vannak. Öngyilkosság, szerelem, házassági tervek bukkannak fel, a jakuzákról már nem is szólva. Nekik különösen a nagyszájú Sinza van a bögyükben. A tébláboló ifjú ebből mintha semmit sem észlelne...

Azt gyorsan leszögezhetjük, a maga korában merész szellemiségű film volt. Japán javában fegyverkezett, a szamuráji kaszt ismét központba és hatalomba került. Erre előáll "holmi filmes," és finoman, allegorikusan, az Edó korszak végére helyezve a cselekményt, a szamurájok pusztulásának törvényszerűségét tárja a nézők elé. A háborúra készülődő kormányzat aligha örvendett neki és akkoriban ez nem volt éppen életbiztosítás. Valószínűleg korántsem véletlen, hogy igen hamar behívták a hadseregbe.
Yamanaka alaposan fejre állította a megszokott dolgokat. Otthon volt ő a jidaeki műfajban, rendezett ilyen stílusú filmeket. Ám ezúttal a szamurájok mindenben másként járnak el, mint azt megszoktuk. Korántsem hősök. A társadalom peremére szorultak, eltartani magukat képtelenek. Van kardjuk, - bár nem mindig - de csak dísz, eszükbe sem jut használni. Képzettségük, önbizalmuk nincs. A régi tekintélytiszteletet próbálják hasznosítani, egyre inkább olyasmikbe keveredvén, amit fennszóval még szégyenteljesnek neveznek. Már a Bushido erkölcsiségét sem képesek gyakorolni. Valójában, teljesen fölöslegesek.

Humanity and Paper Balloons (Ninjo kami fusen) (1937)Humanity and Paper Balloons (Ninjo kami fusen) (1937)

A filmben mindez azért korántsem a fentiekhez hasonló nyíltsággal van a néző arcába nyomva. Sőt, ellenkezőleg. Kifinomult apró részletek mutatásán át maga a szemlélő fog eljutni a végkövetkeztetésig. Hiszen a formailag még mindig uralkodó kaszt tagjait csak úgy láthatjuk, hogy mennyire képtelenek a társadalomban élni. A kardjukra nincs szükség, talán forgatni sem tudják már, de meg sem próbálják, érje őket bármi sérelem. A pénzügyi nyomorúság miatt kénytelenek megalázkodni. Ügyes rendezői fogás, hogy a szamuráj főhős ellenpárja egy közönséges borbély. Ő sem éppen egy gáncstalan valaki, nagyon is simliskedő típus. Ám van benne önbecsülés. Más történetekben a megalázott harcos az esélyekkel mit sem törődve szembeszáll az ellenfeleivel, hogy méltó mód búcsúzzon a világtól. Vagy a harakiri nemes hagyományát követi. Yamanakánál legfeljebb az önakasztás jut nekik. Pusztuló osztályba tartoznak. A körülöttük élők mélyszegénységben tengődnek, de ők legalább keresik a kiutat, örülnek minden apróságnak amit az élet kínál, legyen az egy ingyen falat pár korty szakéval, vagy a helyi hatalmaskodó jakuza főnök leégetése. A kamera az egész mozi során mondhatni testközelben van, szinte karnyújtásnyira az eseményektől. A néző így közvetlenül látja az arcrezdüléseket, a gesztusokat, a színlelést. Mert ebben a társadalomban éppúgy nem illik kimutatni az érzelmeket, mint ahogy egy tárgyalásnál sem illik rögtön a tárgyra térni. Az európai nézőnek valószínűleg furcsa lesz, hogy hányszor kérdeznek egymásra vissza a szereplők, akik néha mintha nem is egy nyelven beszélnének. A korszak sajátossága és a szokások merőben mások, mint mifelénk. Azért a rendező korántsem idealizálja a szegénysor népét. Elvégre nem titkolja, hogy egymást is meglopják, csepülik a másikat. Van köztük lusta és pénzsóvár, vagy pletykás természetű. Mégis inkább övék a jövő, mint a munkakerülő vagy csak simán élhetetlen szamurájoké. Egyébként Yamanaka a harcosi kasztot nem akarja a mélybe rántani. A főhőse békés, jó természetű fiatalember, aki segítőkész és hallgat a jó szóra. Csak semmi hasznát nem venni. Jellemző, hogy a máskor a szinte jellegtelenségig háttérbe szorított szamuráj asszony alakja itt mennyiben másként jelenik meg. A kevés szavú feleség az, aki biztosítja a megélhetést a gyenge jellemű férjének. Ő az ösztönző erő, - egy darabig - hogy próbáljanak kikerülni a sikátorok világából. Ám az asszony szintén csupán a megszokott sémákban tud gondolkozni. Mégis ő lesz az, amikor az egykori protezsáltról kiderül, hogy esze ágában sincs segíteni rajtuk, képes férfimód döntést hozni.

Humanity and Paper Balloons (Ninjo kami fusen) (1937)Humanity and Paper Balloons (Ninjo kami fusen) (1937)

A "Humanity and Paper Balloons" egyszerre kiváló és árulkodó cím. Minden benne van. Az emberiesség, vagy a hiánya, a megélhetést jelentő papírlabdák nyomorúsága és reménytelensége. Yamanaka különösen az első számonkérésében "könyörtelen." Uralkodó osztály és alul élők - az emberiesség próbáján igazából mind elbuknak. Részben az egyéni gyengeségeik miatt, részben azért, mert a társadalmukon túllépett az idő. A történetet a karakterek erőssége viszi, a mozgalmasság nem jellemző. Cinikus és lehangoló a tónus, tombol a képmutatás. A sűrűn alkalmazott "a régi szép idők" hamis nosztalgiája nyomokban sincs. A képi világ a mutatni szánt tartalomhoz szabott. Sok a homályban játszódó jelenet, baljós sötét felhők vonulnak az égen, sűrűn esik az eső. Egyáltalán, nyomasztó kiúttalanságot sugall mindaz, amit mutat a vászon. Azt azért gyorsan hozzáteszem, a mozi mégsem olyan, aminek megtekintése után vonat alá akarna ugorni az ember. Ugyan komor, végét járó társadalmat ábrázol a film, de apró humoros mozzanatokkal színesíti a a képet. Az ugratás, sőt, zrikálás még a mellékutcákban sem halt ki, nyomor ide vagy oda. A tragikus végkifejlet persze borítékolható, de csak egy idejétmúlt társadalom tűnik el, Japán él tovább. A rendező által mutatott kép átvitt értelme elég nyilvánvaló. Saját korának meglehetősen nyers kritikája lett némi történelmi köntösbe öltöztetve, ám túlságosan azért nem titkolva. Yamanaka Sadao aligha gondolta, hogy mintegy bő nyolc évvel később az általa mutatott szemlélet aktuálisabb lesz, mint valaha, a háborút vesztett Japánban.
Igazi rejtett kincs ez a mozi. Kifinomult megoldásai, az eldugott részletekbe burkolt társadalom kritikája a legjobbak közé emeli. Yamanaka rendezői tehetsége kiváló színészek alakításával egészítődött ki, stílusos zenével és fényképezéssel körítve. A forgatókönyv egyszerre precíz látlelet az Edó korszak végéről és azon túllépő jelképes tartalomhordozó. Az azonban nyilvánvaló, nem a hétköznapi értelemben vett nagyközönség ízléséhez igazodik, már a premierje idején sem így volt. Csöndes filmklubok szűkebb világába illik, szerzői művészfilmeken gyakorolt közönség szeme elé. Olyanoknak merem ajánlani, akik egykor Murneau, Fellini, Bergman, Antonioni, vagy akár Shinoda, Kobayashi és Kurosawa munkáin edződtek. A magam részéről egy fordítással próbálom közelebb hozni ezt a mestermunkát a rá fogékonynak bizonyuló nézőkhöz.

 

imdb

 

 

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Ming Ming (2006)

Ming Ming (2006)

Ming Ming (2006)iMDBAmikor egy mindezidáig csak videoklipeket és tévéreklámokat készítő rendező úgy dönt, hogy elkészíti élete első mozifilmjét, annak szinte mindig felemás eredménye szokott lenni, hiszen a klipek műfajában dolgozók hihetetlen színvonalú látványt és kameraszögeket...

Aankhen (2002)

Aankhen (2002)

  A film címe magyarul annyit tesz, hogy szemek és cselekményében az emberi szem, illetve annak funkcionális hiánya dominál. Az 1990-es évek közepétől Indiában is megjelentek a külföldi bankok és ezzel együtt nőtt a bankrablások száma.

The Beast Stalker (Ching yan) (2008)

The Beast Stalker (Ching yan) (2008)

 Mint minden évben, úgy 2008-ban is megbízhatóan szállították a hongkongi filmesek a zsarus thrillereket. A teljesség igénye nélkül a Playboy Cops, a Rule Number One, a The Moss és a most tárgyalt The Beast...

Vibrator (2003)

Vibrator (2003)

  Japán kamionos road movie. Zárkózott emberek próbálnak megnyílni, de akármilyen testi kapcsolat és egymás titkainak megismerése után sem olyan könnyű ez... A kamionos srácot az a színész játssza, aki az Ichi the Killerben Ichi-t, ő...