Érdekes hangulatú és lenyűgözően ötletes Seijun Suzuki film Japán harmadik legjobb bérgyilkosáról. Egy-két munkáját látjuk és éppen futó nőügyeit, illetve tulajdonképpen egyszerre a kettőt, mert lassan összekeverednek a dolgok, és ez, mint tudjuk, nagyon veszélyes tud lenni. Hősünk, Hanada, megöli a második legjobb bérgyilkost, végül pedig természetesen szembekerül No. 1-el is ("Ichi the Killer", ha-ha), a titokzatos fantommal is, akinek különleges módszerei vannak ellenfelei legyőzésére...

A filmnek nem a története az erőssége, azt érezhetően csak írták meg hozzá, hogy valami mentén mégiscsak haladhassanak a forgatás során. ^^ Sokkal fontosabb és érdekesebb azonban a sok apró részlet, amelyek mind hozzáadnak valamit a filmhez, egészen különleges és megfoghatatlan aurát, hangulatot alkotva. Ilyenek például azok az ázsiai filmekre nagyon jellemző jelenetek, amik valamilyen prózai, egyszerű, hétköznapi érzést vagy tevékenységet ábrázolnak, mégis művészien és érdekesen hatnak. Ilyen például az, hogy Hanada imádja a fővő rizs illatát, és ez többször előkerül a filmben, anélkül, hogy hatalmas jelentősége lenne. Szintén telitalálat a kötetlenül csapongó jazz a háttérben, a szaxofon ötletszerűen futkározó futamai remekül illenek a film laza kohéziójú szerkezetéhez. A beállítások és a megvilágítások kitűnőek, gyakran előfordult, hogy gyönyörködve néztem végig egy-egy képsort.

Végül pedig hadd térjek vissza a film lenyűgöző ötletességéhez néhány példa erejéig. Nagyon tetszett például a film végén a két legjobb bérgyilkos napokig tartó párbaja, ahol próbálják egymást megtalálni és kifárasztani. No. 1 gyakran felhívja Hanadát, hogy figyelmeztesse a rendszeres táplálkozás és a jó emésztés fontosságára, hiszen egy jó bérgyilkosnak emésztési problémák nem vonhatja el a figyelmét a munkájáról... Azután patthelyzet alakul ki, találkozásukkor fegyvert fognak egymásra, és mindketten tudják, hogy csak együtt halhatnának meg. Ezután egy darabig együtt laknak, együtt alszanak, hogy felügyelhessenek egymásra (tényleg szükségük van arra az alvásra). Az utcára, étterembe indulva pedig egymásba karolva mennek ki...
Szintén zseniális az a jelenet, ahol Hanada úgy beszélget a foglyul ejtett szerelmével(?), hogy az nincs jelen, hanem csak egy mozigép vetíti őt a falra egy filmről, amit elrablói küldtek Hanadának.
És még sorolhatnám, de minek? Ez a film rengeteg ötletet vonultat fel, nem vagánykodós és látványos dolgokat, de olyanokat, amilyeneket mégis ritkán látunk. Egy érdekesség: a Szellemkutyába, Jim Jarmusch remek filmjébe (amely ehhez hasonlóan egy bérgyilkosról szól és szintén nem nélkülözi a humort) Jarmusch tiszteletadásként gyakorlatilag egy az egyben átvett egy jelenetet (egy trükkösen végrehajtott bérgyilkosságot).

Suzuki azt mondta a Branded To Kill-ről, hogy egyszerűen csak a szórakoztatásról szól. És lehet, hogy jól szórakoztatni szakma, de művészi igényességgel szórakoztatni művészet. Nem érdemes kihagyni. ^^

(imdb)