Ázsiafilm

Poker King (Pou hark wong) (2009)

2010. január 29. péntek, 21:48 |

Írta: YEZy |

( 1 szavazat )

Ismertetők - Hongkong

Kedvenc fetisiszta rendezőnk, a melltartók nagy rajongója, Chan Hing-Ka idén is Wong Jing elsőszámú kihívójának jelentkezett. Miközben felmarkolt némi honoráriumot az oroszoktól, akik leforgatták a Breaking News helyi adaptációját, felmérte, hogy mivel ütheti ki Wong-ot a helyéről. Tavaly a La Lingerie-ben az egy produkcióban szerepeltetett szexi sztárok mennyiségével próbálkozott, de elbukott. Ezúttal ezt a kritériumot alapnak tekintette és a mostanáig Wong privilégiumának számító gambling movie-k műfajába lépett be, ám a hagyományos kínai szerencsejátékok helyett a cél a God of Gamblers pókerjátszmáinak túlszárnyalása volt.

Chan persze nem bízott semmit a véletlenre, egyrészt szinte 100%-ban a korábban már bevált csapatát alkalmazta most is, a társrendező Janet Chun-tól kezdve az állandó aktorokig bezárólag, másrészt a manapság óriási népszerűségnek örvendő Texas Hold’em játszmákat helyezte a középpontba. Az operatőrnek megnyert rutinos Wong Wing-Hung munkájának köszönhetően a látványra nem lehet semmi panasz, a képi világ és a felvonultatott luxus az etalonnak tekinthető hollywoodi produkciókat idézi, ráadásul a CG betétek sem lettek rosszak.
A körítés tehát nyugodtan nevezhető tökéletesnek, ami a forgatókönyvről már korántsem mondható el. A sztori főhőse Jack Chang, aki az egyik legmenőbb macaui kaszinópápa örököse, ám némi családi perpatvar következtében Kanadában tengeti életét online pókerjátszmákból összeszedett nyereményekből. Uno Cheuk, aki a papa megbízásából vezeti a kaszinót, hazahozatja a lurkót, akiről hamarosan kiderül, hogy élőben nem megy neki a póker, ráadásul egy eléggé gyermeteg lélek. Jack újfent menekülni kényszerül, de Cheuk továbbra sem hagyja békén, így elkerülhetetlen lesz a végső összecsapás, természetesen egy pókerbajnokságon.
Nem túl eredeti, igaz? Hozzá kell tenni azonban, hogy abszolút nem a sztorin van a hangsúly, hanem a pókerjátszmákon, amiket egész ügyesen megvalósítottak. Sokszor úgy látjuk az eseményeket, mint a tévés közvetítéseken, még a sanszok százalékos arányát sem felejtették ki, továbbá, ami jóval fontosabb, szép lassan avatnak be a játék nehezebben tanulható elemeibe, azaz a blöffölés és a pókerarc felvételének tudományába. Az már csak hab a tortán, hogy néhány pillanat erejéig megidézik a legendás God of Gamblers-t és Saint of Gamblers-t, extra húzónévként pedig a sokszoros pókervilágbajnok, Johnny Chan is feltűnik saját magát alakítva egy röpke cameo szerepben.
A játékot leszámítva egy tipikus HK-style romantikus vígjátékot kapunk egyébként, annak is a kommerszebb, kissé ütődöttebb válfajából. Jack az online világból megismert, kihívóan erotikus Season és a hétköznapi jókislány, Smiley között vergődik, a két rivális kaszinótulajdonos, Cheuk és Ms. Fong kapcsolata is kitalálható, ráadásul a háromszög sem marad ki belőle. Chan tökéletesen érzi ezt a műfajt, rutinos iparos módjára, semmi extrát nem nyújtva, helyenként mégis szórakoztatóan csavargatja ezeket a szálakat. Ez az a szál, ami leginkább csalódást okoz, ha már Wong Jing-et utánozzák, akkor az ő sokszor obszcén humorából sem ártana egy keveset lekopírozni.
A fenti bekezdésből kiindulva borítékolható, hogy nem ez az a produkció, ami a lenyűgöző színészi játékról fog elhíresülni. A felvonultatott sztárok, akárcsak Chan korábbi munkáiban, bohóckodnak egy jót, minden pillanatukon érződik, hogy nem a hitelesség, hanem a szórakoztatás volt a fő cél. Mind Louis Koo, mind Lau Ching-Wan, mind Josie Ho, mind a rövidke, ám emlékezetes jelenetben látható Lam Suet tökéletesen megfelel ennek a célnak. A mellettük felvonultatott fiatal sztárok a saját imázsukat igyekeznek ezúttal is erősíteni, Wong You-Nam a srác a szomszédból, Stephy Tang és Law Kama a jókislányos stílust, míg Jolene Kuk és Cherrie Ying elsősorban az eye candy faktort erősíti, nem is akárhogyan.
Chan tehát ismét feladta a leckét Wong Jing-nek, sokmindenben felülmúlta a gambling movie-k nagymesterének legutóbbi My Wife is a Gambling Maestro-ját, ám valahogy hiányzik belőle az az elvetemültség, ami Wong filmjeinek sava-borsát adja. A válasz nem fog elmaradni, ebben biztosak lehetünk, Chan viszont legközelebb visszatérhetne a melltartókhoz, elvégre az az ő igazi szakterülete, ráadásul úgy ismét többet láthatnánk Stephy Tang-ból is.

iMDB