Why Me Sweetie (Sat yik gaai lui wong) (2003)
A film rendezője, Jingle Ma már több romantikus film megrendezésével bizonyította, hogy ért a megható jelenetek kidolgozásához ugyanúgy, mint az ilyen témájú vígjátékok aranyos poénjaihoz, elég csak olyan korábbi munkáira gondolni, mint a Fly Me to Polaris, a Summer Holiday, vagy éppen a Para Para Sakura. Ebben a filmjében sem bízott semmit a véletlenre, igyekezett szinte mindenben a legjobbat kihozni belőle. A filmet az elejétől a végéig Pekingben forgatták, több, a magyar néző számára is ismerős tér is a helyszínek között szerepelt, továbbá érdekesség, hogy a kisebb szerepekre szerződtetett kínai színészek végig mandarin nyelven kommunikálnak és egyáltalán nem zavarja sem őket, sem a főszereplő sztárokat, hogy nem értik egymás szavát. Külön kiemelném a film zenéjét, ami sokat dob a hangulaton, ráadásul az egyik aláfestő rap számot a két főszereplő közösen adja elő (Cherrie Ying azon kevés hongkongi filmsztár egyike, aki nem énekel, így a rap segítségével oldották meg áthidalásként ezt a hiányosságot).
Sajnos azonban a forgatókönyv és a sztori rettenetesen gyenge és erőltetett, ezen sem a rendező, sem a főszereplők nem tudtak segíteni. A Dong-ot alakító Louis Koo már jópár szerepben bizonyította, hogy ha lehetőséget adnak számára, akkor nagyon jól tud játszani, ezúttal azonban a történet java részében csak ripacskodnia kell, akárcsak a Ding Ding szerepét játszó Cherrie Ying-nek. Leginkább ez miatt a film sokszor igencsak idegesítő, az első harmadában többször is azon gondolkoztam, hogy inkább félbehagyom és nem nézem végig. A gyenge történeteken sokszor segít a jól eltalált humor, ezúttal azonban sajnos ebből sem kap túl sokat a néző. Persze van néhány jópofa geg és poén benne, de a többségük nagyon erőltetett, ráadásul ebben a filmben is elsütnek egy, az amerikai filmekre jellemző láncreakciót elindító apróságból fakadó „humort”.
A filmben leginkább a „megható” részek működnek, elsősorban Ding Ding drámai színházi előadása, valamint a kórházas jelenetek, de mindez nagyon kevés ahhoz, hogy a filmet érdemes legyen megnézni. Ahogy iMDB-n is írja az egyik véleményalkotó, gyakorlatilag csak Louis Koo és Cherrie Ying rajongói számára nyújthat igazi szórakozást, a nem elfogult néző számára csak kínszenvedés lesz végignézni még az egyébként tényleg jól sikerült körítés (a zene mellett az operatőri munka is elsőosztályú) ellenére is.