belépés∆

One Fine Spring Day (Bomnaleun ganda) (2001)

 
One Fine Spring Day (Bomnaleun ganda) (2001)
  

Az évszakok változásának kifejező erejéhez vonzódó dél-koreai rendező, Hur Jin-ho második nagyjátékfilmje egy szakítás történetét meséli el. A koreai filmest láthatóan kizárólag a férfi-nő kapcsolat bemutatása érdekli, minden egyes filmje e körül forog. Bár anyagilag nem volt túl sikeres a One Fine Spring Day, természetesen a nemzetközi filmfesztiválok azonnal lecsaptak a filmre, ami a Christmas in Augusthoz hasonlóan hazájában megnyerte a második legnagyobb figyelemmel kísért koreai díjátadó, a Blue Dragon Awards legjobb filmnek járó díját.

 

Sang-woo (Yu Ji-tae) egy munkáját lelkesen végző fiatal hangmérnök, aki a privát életben átlagos, de mély érzésű fickó. Megbízást kap egy helyi rádiótól egy műsor megszerkesztésére, és ekkor hozza össze a sors a nővel (a műsorvezetővel), aki majd a film utolsó harmadában jól megszívatja szegényt. Eun-su (Lee Yeong-ae) ugyanis az a nő, aki nem igazán tudja, mit akar, vagy csak nem mer komolyabb kapcsolatba belevágni, mert egyszer már elvérzett a házasság oltárán, vagy mindkettő, ami a legrosszabb eset, amit a Sang-woo-féle ragaszkodóbb típusúak kifoghatnak. Egy hosszú, ám cseppet sem unalmas felvezetés után összejönnek, a közös munka befejeztével azonban valami megváltozik a nőben, aki szakítani akar. A szakítás láthatóan a srácot viseli meg jobban (a nő talált magának egy nagymenőt, zenekritikust, vagy kit); nem tudja elfogadni, hogy a szerelem képes hipp-hopp elmúlni. Majd elfelejtettem, pedig fontos, hogy Sang-woo és a szenilis nagymamája hasonló cipőben járnak; a nagyit szintén megcsalták, és a fényképalbumok kínálta fekete-fehér múltba menekült, a külvilágról nem akar különösebben tudomást venni. Hogy az unokájának sikerül-e feldolgozni magában a történteket, természetesen nem fogom elárulni.

 
One Fine Spring Day (Bomnaleun ganda) (2001)
One Fine Spring Day (Bomnaleun ganda) (2001)

Ahogy azt a rendező első munkájánál már megszokhattuk, a One Fine Spring Day is elég lassú iramban adagolja a történéseket, az univerzálisabb téma miatt azonban könnyebben emészthetőbb a film, mint elődje. Ezúttal is a hétköznapi helyzetek részleteiben bújik meg az a valami, ami nem hagy kiszakadni az apró léptékkel haladó mozgókép-folyamból. Van valami megkapó abban, ahogy a rendező elénk tárja a két karakter kis privát világát, ahogy bevezeti a nézőt az otthonukba, majd később kettejük intim együttléteiről „tudósít” (nem kemény dolgokra kell gondolni: csók, ölelkezés, egymás mellett fekvés, ilyesmi). Egészen jelentéktelennek tűnő dolgokra kell odafigyelni, mivel elég kevés a dialógus, így elsősorban a szemünkre támaszkodhatunk, ha jobban meg akarjuk érteni az elsőre ok nélkülinek tűnő szakítást. A színészek arcjátékának milyensége ilyen film esetében sokat nyom a latba, szerencsére azonban Lee Yeong-ae (A palota ékköve című tévésorozat, A bosszú asszonya) és Yu Ji-tae (Into the Mirror, Oldboy) elég jó színészek ahhoz, hogy filmbeli kapcsolatuk fázisait metakommunikatív jelekkel is érzékeltetni tudják.

One Fine Spring Day (Bomnaleun ganda) (2001)
One Fine Spring Day (Bomnaleun ganda) (2001)
 

A célnak megfelelő, simulékony zongora- és akusztikus gitár-központú témák felelnek a hangulatfestésről, de a történetből adódóan a természetben felvett hangok (pl. bambuszfák susogása) is nagy szerepet kapnak. Az új operatőr elődjéhez hasonlóan nem a bonyolult megoldások híve, ám ez az egyszerűség kifejezetten a film hasznára válik. Az egész filmet áthatja a józan, hivalkodásmentes hozzáállás, amely a túlpörgetett audiovizuális „celluloid-szörnyetegek” korában jótékony balzsamként hathat az érzékeinkre. 

Bár a Christmas in August szerintem jobb film ennél, nekem mégis a One Fine Spring Day a kedvencem a rendezőtől. Hiába, az általam igencsak kedvelt Lee Yeong-ae személye sokat nyom a latba, ha szubjektív nézőpontból nézem a dolgot. Remek időtöltést nyújtó film, amely többszöri megnézésre is alkalmas, közvetlenül szakítás előtt vagy után pedig kifejezetten ütős lehet. Ja, az almapucolásra itt is figyelni ám!

 

(A magyar feliratot én készítettem, az oldalról le is tudjátok tölteni. Ezzel a kör bezárult, ugyanis így már Hur Jin-ho mindegyik filmjéhez elérhető honosított felirat.)
(imdb

 
Előzetes 

Hozzászólások   

#2 Yakuza 2008-04-23 11:34
Igen, az már tényleg kicsit felesleges volt.

Az almapucolás mellett még egy apró érdekességre lettem figyelmes. Ebben a filmben ugye a csaj átad a srácnak egy cserepes virágot, és az April Snowban is ugyanez megtörténik. És persze az Aprilben is megpucolnak egy almát. Úgy látszik, ez lesz a legújabb mániám. ;-)
#1 Guest 2008-04-23 05:48
Most néztem újra, nagy film, bár a végét szerintem túlságosan elhúzza, a búzamezős zárlat teljesen felesleges.

Az almapucolásra most figyeltem, a Christmas-ban is beugrott a jelenet, az April snow-t viszont újra kell néznem ebből a szemszögből:-)

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Ming Ming (2006)

Ming Ming (2006)

Ming Ming (2006)iMDBAmikor egy mindezidáig csak videoklipeket és tévéreklámokat készítő rendező úgy dönt, hogy elkészíti élete első mozifilmjét, annak szinte mindig felemás eredménye szokott lenni, hiszen a klipek műfajában dolgozók hihetetlen színvonalú látványt és kameraszögeket...

A Dirty Carnival (Biyeolhan geori) (2006)

A Dirty Carnival (Biyeolhan geori) (2006)

iMDB A költőből filmrendezővé avanzsált Hoo Ya új filmje, az A Dirty Carnival egyesek szerint egy trilógia második része, de ezt eddig senki nem erősítette meg. Mindenestre azt tény, hogy tényleg vannak benne lényegi...

Goyokin (1969)

Goyokin (1969)

    iMDB  Sajnos elfelejtettem e film készültének évét, mire odajutottam, hogy megnézzem. Miután vége lett, örvendezve ültem, hogy egy igen jó szamurájfilmre bukkantam, talán a '80-as évek legjobbjára. Gondoltam akkor készülhetett, de nem. 1969-ben. Ez a film...

The Road (2006)

The Road (2006)

iMDB  Mind a kínai filmekkel, mind pedig a kínai történelemmel rokonszenvezőknek érdekes és gondolatébresztő lehet ez az új, 2006-ban készült epikus dráma, mely öt évtizedet ölel fel az ország közelmúltjából.