belépés∆

Duel to the Death (Sin sei kuet) (1983)

 
dvd cover

IMDb

 

A Duel to the Death a hongkongi filmgyártás mára egyik legfelkapottabb harcművészeti- és akciókoreográfusának, a pekingi operában képzett Tony Ching Siu-Tungnak az első rendezése volt. Ezzel a filmmel Siu-Tung rögtön helyet is követelt magának olyan újhullámos hongkongi rendezők mellett, mint Patrick Tam vagy Tsui Hark, akik karrierjük beindítását szintén a wuxia műfajában való megmártózással képzelték el. Ez olyan jól sikerült a három úriembernek, hogy filmjeik azóta a zsáner hivatkozási pontjainak tekinthetők.

Patrick Tam The Sword (Jian, 1980) című wuxia-klasszikusán Siu-Tung még mint harcművészeti koreográfus működött közre, a forgatás alatt pedig nyilván kedvet kapott tehetségét a filmkészítés egyéb területén is kipróbálni. Édesapja példája jó kiindulópont lehetett, hogy melyik terülten kellene próbálkoznia, ugyanis Siu-Tung apja nem más volt, mint a legendás Shaw Brothers filmstúdió egyik tehetséges rendezője, bizonyos Ching Gong (mandarin nevén: Gang Cheng), aki maga is leszállított pár nívós alkotást a vasszigorral irányító Shaw testvéreknek. A bizonyítás lehetőségét azonban nem a Shaw, hanem az új idők szelére fogékonyabb Golden Harvest adta meg a fiatalembernek, aki maximálisan élt is a lehetőséggel; ezt az a két nevezés is tanúsítja, melyet az akkortájt beinduló Hong Kong Film Awards-on kapott a film (a Legjobb vágás és akciókoreográfia kategóriákban).

Ennyit elöljáróban mindenféleképp érdemesnek tartottam megosztani veletek, most azonban térjünk rá a történetre.

 

duelers
 

Bo Ching Wan (Damian Lau) egy shaolin kolostorban nevelkedett és tanult harcművészetet, felnőttként pedig a Kard Uraként lett ismert szerte Kínában. A nemzet legnagyobb harcművészeként őt éri a megtiszteltetés, hogy hazáját képviselje egy évenként megrendezésre kerülő párbajon, amit a szebb időket is megélt Szent Kard Házban tartanak, és amely igen nagy érdeklődésre tart számot a harcművészek világában. A párbajra mindig Kína és Japán küldi el az aktuális No.1 harcosát, a küzdelem végére pedig csakis a nyertes maradhat életben; a vereséget szenvedő félnek nincs mese, pusztulnia kell. Ezt az elvet vallja a japánok küldötte is, Hashimoto (Norman Chu), aki alig várja már, hogy dicsőséget szerezzen iskolájának, meg persze a sógunnak is. Ezzel ellentétben a békés papok között felcseperedett Ching Wan-nak egészen más elképzelései vannak két harcos párbaját illetően: ő elsősorban saját képességeit szeretné felmérni a küzdelem során, és egyáltalán nem osztja a szamuráj és az egész herce-hurca dicsőséges halál körül forgó szellemiségét. Minden fanatizmusa ellenére Hashimoto a tiszta harc híve, és ebben egészen jól megértik egymást a kínaival. Azonban a háttérben sötétebb erők is mozgolódásba kezdenek, és ezzel egyidőben furcsa események kezdik megzavarni a párbajra készülődőket: az árnyakban megbújó nindzsák színrelépése titkos összeesküvést sejtet…


Többet nem is árulnék el a történetről, amely ugyan távolról sem tartozik a legeredetibb sztorik közé, a jól megírt forgatókönyv és a zökkenőmentes rendezés képes feledteti ezt a tényt a nézővel.

Az említett szereplőkön kívül azért persze mások is szerepet kapnak az események alakulásában: a Szent Kard Ház vezetőjének lánya, Sing Lam (Flora Cheung), aki gyengéd érzelmeket kezd táplálni Ching Wan iránt, és viszont (amolyan kvázi szerelmi szál); Hashimoto-nak ellenben csak rosszarcú kísérője, Kenji (az örök rosszfiú Eddy Ko), marad. Ami a harcművészeti filmek szokásos és kevésbé megszokott karaktereit illeti, a film igazi vegyesgyűjteményt kínál e téren: a kínai és japán kardforgatókon kívül a még javában dúló shaolinos kungfu-láz hatására tettek bele shaolinokat templomostul, fullidióta kungfumestert, valamint nem utolsó sorban egy pucéran verekedő nindzsacsajt is megcsodálhat a néző pár másodperc erejéig, hisz a film már a 80-as évek szülötte, mely évtized hemzsegett a settenkedésben jeleskedő, elkendőzött arcú úriemberek kalandjaitól.

A két főszereplő és a többi fontosabb karakter elég jó alakítást nyújt (különösen talán Eddy Ko és Norman Chu), mégis a film sztárjai számomra egyértelműen a nindzsák, akik a szájtépés helyett inkább, ha szabad így fogalmaznom, a full body contact hívei. Olyan elképesztően bizarr jelenetek kapcsolódnak hozzájuk, hogy nem is szeretnék részletesen beszámolni a rajtaütéseikről, elég legyen annyi, hogy aki a Shinobi no mono-hoz hasonló realisztikus megközelítést vár, az ezzel a filmmel igencsak rossz lóra tesz. Bár egy jelenet erejéig megidézik (v. lenyúlják, kinek hogy tetszik) e japán nindzsaklasszikus talán leghíresebb jelenetét, melyet anno a Csak kétszer élsz című Bond-filmbe is khmm… „átültettek”, amit feketeruhás barátaink ebben a filmben művelnek, az több, mint nem evilági. Ugyan a 80-as évek nindzsa-őrülete kitermelt magából nem egy mozgóképes szörnyszülöttet, a Duel to the Death is szolgál legalább annyi misztikus marhasággal nyakon öntött harcjelenettel, amire a „Távol-keleti Ed Wood”-ként is emlegetett Godfrey Ho is büszke lehetne. A különbség „mindössze” annyi, hogy Siu-Tung klasszisokkal jobban rendezi az akciókat (is), és képes ezeket a trashfilmes elemeket kibékíteni a fennmaradó részekkel, így nincs az az érzése az embernek, hogy két különböző filmet néz.

A Duel to the Death technikai kivitelezésére sem lehet panasz: a fényképezés és vágás elsőrangú (utóbbi ugye nominálást is kapott), emellett a zenei részt is feltétlen kiemelném, mivel nem egy olyan tételt sikerült a jelenetek alá keverni, amely a spagetti-westernek fogós dallamaihoz hasonlóan remek hangulattal képesek átitatni a filmkockákat. (És ilyenkor kaparja az ember a falat, hogy az ilyen régi hongkongi filmeknek a filmzenéjét beszerezni gyakorlatilag lehetetlenség.)

Mindehhez jön még hozzá a rendező védjegyének számító harci koreográfia, amelyet csak egy szóval tudok jellemezni: észvesztő. A drótok és egyéb segédeszközök használatának hála, nagyon látványos harcokkal büszkélkedhet Siu-Tung filmje. Sokan vannak persze, akik nem nagyon bírják az ilyen drótos „huzavonát”, és meg is tudom őket érteni, mivel ezt a technikát Siu-Tung gyakran túlzásba is viszi, és akkor aztán nehéz megmondani, hogy éppen mi is történik a képernyőn. A finálé erre nagyon jó példa, amely során olyan mértékben dezorientálva van a néző, hogy egy „képzetlenebb” szemnél ez hamar kicsaphatja a biztosítékot. A finálénál maradva, érezhetően nagy hatással volt a rendezőre Chang Cheh munkássága, ugyanis meglepően véresre sikerültek az utolsó felvonás akciói. King Hu, a másik wuxia-keresztapa öröksége is érezhető a filmen, de ezekkel a legtöbb akció-orientált filmeket készítő hongkongi rendező esetében elő lehet hozakodni…

Hogy mennyire jelentős filmmel van dolgunk, mi sem bizonyítja jobban, minthogy Quentin Tarantino Kill Bill névre hallgató távol-keleti „hivatkozásgyűjteményéhez” ebből a filmből is átvett pár sort. Remélem, kedvet kaptatok a Duel to the Death megtekintéséhez, higgyétek el, remek másfél órás kikapcsolódásban lesz részetek, ha adtok neki egy esélyt. (Reklám: én eszkábáltam hozzá magyar feliratot.)

 

hashimoto
 
Hashimoto ajánlásával...

 
A film eredeti előzetese

 

Másik előzetes

Hozzászólások   

#6 Yakuza 2008-01-08 09:10
A magyar felirat javítódott kezem ügye által.
#5 Yakuza 2007-12-02 11:36
Ahoj! Sikerült betennem 2 hangulatos előzetest a filmhez, hátha valakinek csak ezután jön meg a kedve a filmhez.
#4 Yakuza 2007-11-08 23:31
Igazából csak akkor látszik igazán, hogy az eksönök mennyire újszerűek voltak, ha az ember látot már pár SB-wuxiát, amihez tud hasonlítani. A 90-es évek elejének harcművészeti filmjeinél ez már persze elég megszokottnak számított, de a magokat ekkor vetették el (mondjuk ez féligazság, de most nincs időm kifejteni jobban). :-)

Egyébként mi volt az pontosan, amit erőltetettnek éreztél?
#3 GaboJa 2007-11-03 12:42
Én az ajánló után letöltöttem s megnéztem a filmet.
Nekem is vegyes érzéseim voltak a filmmel kapcsolatban.
a harc jelenetek látványosaknak mondhatóak voltak viszont kicsit erőltettettnek tünt nekem a dolog mondjuk első rendezésnek azért jó volt.
#2 Yakuza 2007-09-30 23:33
Sajnos ha valami kedvencről írok, akkor nem nagyon akarom észrevenni a hibáit. Szóval nyugodtan írja le, akinek nem tetszett ez vagy az benne.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Space Travelers (2000)

Space Travelers (2000)

  imdb A cím nagyon beugratós, ennek a filmnek semmi köze a sience fictionhöz. Tipikus bankrablásos sztori a megszokottnál azonban néhol kicsit többel, néhol kicsit kevesebbel, és egy csipetnyi japán fűszerezéssel. Három fiatal, némileg naív srác, egymásnak...

The Show Must Go On (2007)

The Show Must Go On (2007)

IMDb  A főnökéhez végtelenül lojális, ám az események szerencsétlen alakulása miatt vele, és saját bandájával mégis szembeforduló gengszter figuráját már jól ismerjük mindannyian. Kevés olyan recept van a filmiparban, mely az esetek döntő többségében...

Love My Life (2006)

Love My Life (2006)

iMDBKawano Kouji filmje egy Ázsiában (is) gyakran tabuként kezelt témáról, a másságról szól. A magam részéről sosem kedveltem az ilyen témájú filmeket, elsősorban amiatt, mert sokszor beleesnek a filmesek abba a hibába, hogy nem emberként,...

Kôshônin (Negotiator) (2003)

Kôshônin (Negotiator) (2003)

IMDb Takashi Miike nevét hallva az őt ismerő emberek többsége általában az erőszakos filmekre asszociál. Bár Miike népszerűségének egyik alappillérét valóban ezek a filmek alkotják, (a horror műfaj iránti rajongásom miatt személyes...