For Bad Boys Only (Bad boy dak gung) (2000)
Készült: 2007. augusztus 5. vasárnap, 14:34 | | 
| 
| For Bad Boys Only (Bad boy dak gung) (2000)
Ugyanis mi történik akkor, ha röpke 100 percbe kell belezsúfolni néhány látványos, CG-vel feltuningolt jelenetet, három ultramenő főhős bemutatását, a klónozással kapcsolatos állásfoglalást, a régmúlt szerelmek újjáélesztését, satöbbi satöbbi? Wong a rendezést ráadásul az Anna in Kungfu Land remek(?) rendezőjére, Wai Man Yip-re bízta, akitől szinte várható volt, hogy egy teljesen széteső történetű filmet fog összetákolni. Így aztán hiába a sok helyszín (forgattak Thaiföldön, Macau-n, Taiwan-on és Hongkongban is), a rengeteg sztár a főszereplők között, a végeredmény sajnos gyengécske.
A sztori a Bad Boy Squad, egy három főből álló magánnyomozó csapat körül bonyolódik, akik lehetetlennek látszó kéréseket oldanak meg játszi könnyedséggel. A csapat tagja King Chan, akinek elsődleges jellemzője, hogy minden útjába kerülő hölgyet megpróbál elcsábítani, amiben nagy segítségére van a tarottkártyás trükktára, Jack Shum, aki aktuális barátnőjéből próbál „perfect 10” hölgyet faragni, valamint Queen Chan, King hugicája, aki kívülről fújja az összes romantikus regényt. Egy napon beállít hozzájuk egy fiatal férfi, aki eltűnt barátnője felkutatását bízza rájuk, továbbá egy idősödő milliárdos, aki első szerelmét szeretné általuk megtalálni. A dolog pikantériája, hogy a két nő tökéletesen egyforma, ráadásul King Chan hamarosan egy harmadik „ugyanilyen” külsejű hölgybe is belebotlik. Sötét titkokra derül fény, a főgonosz pedig (mi más is lehetne) japán.
A film alapötlete nem rossz, a kivitelezés azonban pocsék. A magánnyomozók igazi képregényfigurák, jellegzetesen kisarkítottak, viszont nehéz őket „szuperembernek” látni, a menőségük helyenként már gagyiba megy át. A film legerősebb része a klónozással kapcsolatos dolgok bemutatása lenne, de kihagyták a ziccert és az egészből szinte „csak” a romantikus részt emelték ki, valamint a film vége felé azt, hogy hogyan lehet manipulálni egy klónt (továbbá van egy jelenet, ami az Alien filmekre emlékeztet túlságosan is). Ezek azonban mellékes dolgok, a film ettől még lehetne élvezetes, a fő probléma az, amit már írtam fentebb is, hogy Wong mindent bele akart zsúfolni a filmbe. Ebből kifolyólag aztán a stílus csapong az akció,a vígjáték, a romantika és a thriller között, amitől az egész film ritmusa szétesik és élvezhetetlenné válik. Amint éppen felpörögne az egész, az akciójelenetek után hosszas drámázás következik, hogy éppen kit miért hagytak el… Kár érte. Külön kiemelendő az is, hogy Wai Man Yip képtelen volt normális akciójeleneteket összehozni, a verekedős jelenetek röhejesek, a két férfi főszereplő lazán bunyózgat a rájuk támadó 20-30 kardos emberrel, vagy éppen játszi könnyedséggel ugrálnak a rájuk golyószóróval lövöldöző emberek előtt. Teljességgel illúzióromboló…
Kár a gagyi sztoriért, hiszen a jól eltalált alapötlet és a sok nagy sztár miatt ebből egy remek filmet is ki lehetett volna hozni. Olyan nevek játszanak a filmben, mint Ekin Cheng (a nőcsábász King Chan szerepében, aki aztán találkozik az igaz szerelemmel is), Louis Koo (a szerelmi bánatban szenvedő Jack), Kristy Yang (a nyalókarajongó, szexi cuccokban pompázó hugica), valamint a hármas szerepben brillírozó Qi Shu (az üresfejű klón ábrázolásában tökéletes, az idősödő egykori atléta szerepében kicsit hiteltelen, túl fiatal hozzá).
A film tehát a kihagyott lehetőségek filmje, amit inkább telezsúfoltak klisékkel. Csak azoknak ajánlott, akik a főszereplő sztárok összes filmjére kíváncsiak, hiszen a sztárok a túlzottan is idétlen szerepekből is igyekeztek a legjobbat kihozni, váltakozó sikerrel, az ő munkájukon kívül (talán a zenét leszámítva) ebben a filmben minden gagyi.
iMDB
Ez a film sok-sok olyan dologra példa, amit nem szabad elkövetnie egy rendezőnek, illetve forgatókönyvírónak akkor, ha jó filmet akar kiengedni a kezei közül. Erről elsősorban az ezúttal producerként és forgatókönyvíróként is jeleskedő Manfred Wong tehet, aki egész tisztességes költségvetésből gazdálkodhatott és ennek köszönhetően igyekezett mindent belezsúfolni a filmbe, de a végeredmény tipikusan olyan lett, amire azt szokták mondani, hogy a kevesebb több lett volna.
Ugyanis mi történik akkor, ha röpke 100 percbe kell belezsúfolni néhány látványos, CG-vel feltuningolt jelenetet, három ultramenő főhős bemutatását, a klónozással kapcsolatos állásfoglalást, a régmúlt szerelmek újjáélesztését, satöbbi satöbbi? Wong a rendezést ráadásul az Anna in Kungfu Land remek(?) rendezőjére, Wai Man Yip-re bízta, akitől szinte várható volt, hogy egy teljesen széteső történetű filmet fog összetákolni. Így aztán hiába a sok helyszín (forgattak Thaiföldön, Macau-n, Taiwan-on és Hongkongban is), a rengeteg sztár a főszereplők között, a végeredmény sajnos gyengécske.
A sztori a Bad Boy Squad, egy három főből álló magánnyomozó csapat körül bonyolódik, akik lehetetlennek látszó kéréseket oldanak meg játszi könnyedséggel. A csapat tagja King Chan, akinek elsődleges jellemzője, hogy minden útjába kerülő hölgyet megpróbál elcsábítani, amiben nagy segítségére van a tarottkártyás trükktára, Jack Shum, aki aktuális barátnőjéből próbál „perfect 10” hölgyet faragni, valamint Queen Chan, King hugicája, aki kívülről fújja az összes romantikus regényt. Egy napon beállít hozzájuk egy fiatal férfi, aki eltűnt barátnője felkutatását bízza rájuk, továbbá egy idősödő milliárdos, aki első szerelmét szeretné általuk megtalálni. A dolog pikantériája, hogy a két nő tökéletesen egyforma, ráadásul King Chan hamarosan egy harmadik „ugyanilyen” külsejű hölgybe is belebotlik. Sötét titkokra derül fény, a főgonosz pedig (mi más is lehetne) japán.
A film alapötlete nem rossz, a kivitelezés azonban pocsék. A magánnyomozók igazi képregényfigurák, jellegzetesen kisarkítottak, viszont nehéz őket „szuperembernek” látni, a menőségük helyenként már gagyiba megy át. A film legerősebb része a klónozással kapcsolatos dolgok bemutatása lenne, de kihagyták a ziccert és az egészből szinte „csak” a romantikus részt emelték ki, valamint a film vége felé azt, hogy hogyan lehet manipulálni egy klónt (továbbá van egy jelenet, ami az Alien filmekre emlékeztet túlságosan is). Ezek azonban mellékes dolgok, a film ettől még lehetne élvezetes, a fő probléma az, amit már írtam fentebb is, hogy Wong mindent bele akart zsúfolni a filmbe. Ebből kifolyólag aztán a stílus csapong az akció,a vígjáték, a romantika és a thriller között, amitől az egész film ritmusa szétesik és élvezhetetlenné válik. Amint éppen felpörögne az egész, az akciójelenetek után hosszas drámázás következik, hogy éppen kit miért hagytak el… Kár érte. Külön kiemelendő az is, hogy Wai Man Yip képtelen volt normális akciójeleneteket összehozni, a verekedős jelenetek röhejesek, a két férfi főszereplő lazán bunyózgat a rájuk támadó 20-30 kardos emberrel, vagy éppen játszi könnyedséggel ugrálnak a rájuk golyószóróval lövöldöző emberek előtt. Teljességgel illúzióromboló…
Kár a gagyi sztoriért, hiszen a jól eltalált alapötlet és a sok nagy sztár miatt ebből egy remek filmet is ki lehetett volna hozni. Olyan nevek játszanak a filmben, mint Ekin Cheng (a nőcsábász King Chan szerepében, aki aztán találkozik az igaz szerelemmel is), Louis Koo (a szerelmi bánatban szenvedő Jack), Kristy Yang (a nyalókarajongó, szexi cuccokban pompázó hugica), valamint a hármas szerepben brillírozó Qi Shu (az üresfejű klón ábrázolásában tökéletes, az idősödő egykori atléta szerepében kicsit hiteltelen, túl fiatal hozzá).
A film tehát a kihagyott lehetőségek filmje, amit inkább telezsúfoltak klisékkel. Csak azoknak ajánlott, akik a főszereplő sztárok összes filmjére kíváncsiak, hiszen a sztárok a túlzottan is idétlen szerepekből is igyekeztek a legjobbat kihozni, váltakozó sikerrel, az ő munkájukon kívül (talán a zenét leszámítva) ebben a filmben minden gagyi.
