belépés∆

Attention Please! (2006) TV sorozat

 

Fuji TV hivatalos oldal japánul

jdorama.com

dramawiki

 

Ez a japán sorozat a légiutaskísérők kiképzésének folyamatába enged egy kis betekintést egy kezdő csoport segítségével, akiknek végigkísérhetjük az útját a tanulás első napjától kezdve egészen a profi státusz eléréséig. Hogy kicsit növeljék az izgalmakat, a csoport egyik tagja egy punkegyüttes ex-énekesnője, aki természetesen hosszú ideig nem egészen úgy

Az értékelést kezdjük a színészekkel, hiszen legtöbbjük játéka igencsak emlékezetesre sikerült. A főszereplő, Misaki Youko szerepében Ueto Aya-t láthatjuk, aki igencsak brillírozik a nem a többiek közé illő karakter ábrázolásában, kedvére bohóckodhat, na meg a drámaibb részekben is hiteles. A szigorú tanárnőt, Mikamit Nanase Natsumi alakítja, szintén remekül és a kettejük „párharca” nagyot dob a sorozaton. Youko „osztálytársai”, a Sekiyama-chant alakító Otsuka Chihiro, Wakamura-chan szerepében Aibu Saki, vagy akár a Hirota Saori szerepében játszó Uehara Misa szintén remekül játszanak alá Ueto Aya-nak. A két fiatal férfi szereplő, a Tsutsumi-kun nevű másodpilóta jelöltet alakító Koizumi Koutaro és a Shouta nevű mérnököt játszó Nishikido Ryou szintén megfelel a feladatnak, bár kis szerepük miatt nem ők a legemlékezetesebbek. A további mellékszereplők talán a legjobb figurák az egészben, a légitársaság igazgatója, Dazai-san, aki mindig viruló fejjel próbálja az indulatokat csendesíteni, valamint az idősödő pilóta szerepében látható Kohinata Fumiyo, aki mindig randira próbálja hívni a tanárnőt, szintén emlékezetes figura. Az is tetszett, ahogy az epizódok végén hallható számot éneklő Kimura Kaela-t is bevették a sorozatba egy cameo szerepre. Nem rajtuk múlik tehát, hogy a sorozat nem lett tökéletes.
Egyébként a színészek mellett a technikai kivitelezésre sem lehet panasz, hiszen a JAL (Japanese Air Lines) légitársaság a sorozat készítői rendelkezésére bocsátotta a teljes felszerelését, így a kiképzést a való életben is használt eszközökkel mutatják be, na meg a reptéren forgatták szinte az egészet, ezzel is kicsit exluzívabbá téve a látványt. Érdekes lehet a való életben ugyanazeken a már ismerős folyosókon sétálni, mint utas… Mindenképpen említésre méltó még a sorozat zenéje is, amit nagyon eltaláltak, igencsak növeli foleg a drámai részek hangulatát. A vége főcímnél hallható (ha jól tudom) Roy Orbison feldolgozás is egész jól sikerült, bár leginkább a japános angol kiejtés tetszik benne.
Ami viszont nem a sorozat erénye, az egyrészt a sztori, másrészt az eredetiség. A japánok imádják a sulis dolgokat, számtalan anime, film és sorozat készült már ennek az igénynek a kielégítésére. Itt sem szórakoztak sokat, összeszedtek egy osztályra való lányt, egy tanárnőt és már meg is van a sulis hangulat, az, hogy most éppen légiutaskísérőket okítanak, az tulajdonképpen mindegy is. A másik sablont is érdemes megemlíteni, hogy ebbe a környezetbe beleraknak valakit, aki abszolút nem illik a képbe. Aki látta a Gokusen-t, vagy a GTO-t, annak ismerős lesz a séma, azzal az apró különbséggel, hogy itt egy diák a „deviáns” karakter. A punkrocker múlt pedig nyilvánvaló célzás a Nana című animére/filmre. A „történjék bármi, akkor is sikerülni fog, amit elterveztünk” mentalitás is ismerős lehet már sok helyről, például Aya 2005-ös sorozatából, az Attack No. 1-ből. Az eredetiségen túl azonban vannak más gondok is. Ez egy vígjáték sorozat lenne elvileg, így kapjuk szép sorban a gegeket, azonban sajnos a színvonaluk változó és néha bizony elég gyenge poénok is belekerülnek. A transzvesztiták szerepeltetését például egyáltalán nem értettem. Hogy kerülnek azok ide, mi közük az egész sztorihoz? Még poénként is borzalmasak... A sztori is döccen itt-ott, néha nagyon erőltetett dolgokat hajtanak végre a szereplők, ráadásul a dramaturgia sem minden esetben tökéletes. Néhol az amerikai Pókember rajzfilmek „dramaturgiai” színvonalát éreztem sajnos, leginkább a vége felé, amikor az utasok lázadoznak a repülőgépen, amikor az egyik lány apja is a gépen van.
Összességében azonban a sorozat a fenti hibákkal együtt is kellemes emlék marad. Ez nagyrészt a színészeknek köszönhető, akiknek a játéka feledteti a történet botlásait, valamint a fentebb már említett mentalitásnak, ami ugyan más sorozatokból/filmekből ismeros lehet, engem azonban mindig lenyűgöz. Továbbá érdekes a sorozat abból a nézőpontból is, hogy képet ad a japán tv nézői igényekről. Ennek egyik nyilvánvaló jele, ahogy halad előre a történet, úgy csavarják egyre feljebb az „érzelem-adagolót”, az utolsó részekre már nem árt az ember mellé a papírzsebkendős csomag. A másik pedig annak sulykolása, hogy semmi sem lehetetlen, az ember bármire képes, ha megfelelő mentális állapotban van. Azonban kár, hogy ezt a sulykolást is kicsit erőltetetten hajtják végre, néhol már-már tanmese jelleget öltenek ezek a jelenetek.
A Kioku fansubs által készített nagyszerű angol feliratnak és magyarázó szövegeknek köszönhetően pedig sokat megtudhatunk a japán kifejezésekről, valamint a nem japán nézoknek egyébként nem érthető jelenetekről. Nyelvtanuláshoz is tökéletes, könnyen érthetőek a dialógusok, hiszen nincsenek hadaró yakuzák, meg torokhangon ordító szamurájok. Szóval aki szereti a japán sorozatokat, annak ezt is érdemes megnézni, viszont aki csak most ismerkedik velük, annak inkább az Attack No. 1-et ajánlanám. Japánban pedig már javában vetítik Ueto Aya új sorozatát is, a Shimokita Sundays-t, remélem, hamarosan arról is tudok majd ajánlót írni.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

The Night Picnic (Yoru no pikunikku) (2006)

The Night Picnic (Yoru no pikunikku) (2006)

A japán tinédzserek életével kapcsolatosan a nyugati világban általában a túlzott stresszt és iskolai igénybevételt, az öngyilkosságokat és egyéb, kissé hatásvadász dolgokat szoktak kiemelni, újságcikkekben foglalkozni. Könnyen lehet, hogy ez így is van és az...

Forest of Death (Sum yuen) (2007)

Forest of Death (Sum yuen) (2007)

Forest of Death (Sum yuen) (2007)iMDBA rettenetesen rosszul sikerült The Haunted School-lal kapcsolatban merült fel bennem, hogy ezeket a kommersz, a horror és a misztikum határán ingadozó filmeket Hongkongban meg kellene hagyni a Pang testvéreknek,...

Sexy Line (Sekushii chitai) (1961)

Sexy Line (Sekushii chitai) (1961)

Ishii Teruo chitai sorozatának negyedik darabja nem sok újat hozott a korábbiakhoz képest, leszámítva mindazt, hogy az oknyomozó újságírók kimaradtak a történetből. A Yellow Line-nal ellentétben visszatért a gyönyörű fekete-fehér technikához, ami bizonyos szempontból örömteli,...

Welcome to Dongmakgol (2005)

Welcome to Dongmakgol (2005)

1950, Korea. Véres polgárháború zajlik az északi és déli oldal ellentétes eszméinek hívei között. Hála a demagóg propagandáknak, egyazon ország fiai mészárolják egymást vadállatok módjára, nem kímélve sem a civileket, sem a természetet. Ebből a...