belépés∆

The Last Princess (Kakushi toride no san akunin) (2008)

The Last Princess (Kakushi toride no san akunin) (2008)


Szegény Kurosawa Akira mukásságából mostanában elég sokan akarnak meggazdagodni. A sort egy 26 részes anime sorozat nyitotta 2004-ben, majd az egyébként korrekt munkákkal jelentkező Morita Yoshimitsu kiábrándító Tsubaki Sanjuro remake-je folytatta három évvel később. A minden valószínűség szerint botrányosan rossznak ígérkező amerikai 7 szamuráj remake mellett 2008-ban az eddig elsősorban animékkel és tokusatsu trükkökkel foglalkozó Higuchi Shinji sem akart kimaradni a sorból, de ő tulajdonképpen jól választott, hiszen a Császár talán legkönnyebben emészthető, igazi blockbusterét, a The Hidden Fortress-t vette kezelésbe.

The Last Princess (Kakushi toride no san akunin) (2008)


Mielőtt bármi konkrétat írnék a remake-ről, nem árt tisztázni: az eredeti változathoz képest mindenben alulmarad, egyetlen szempont szerint hasonlítható csak össze érdemben a kettő, ez pedig az, hogy mennyiben felelnek meg az aktuális nézői igényeknek. Az 1958-as verzió annak idején bukás volt, hiszen a komolyra hangolt szamurájfilmekkel nem lehetett igazán egy lapon említeni. Az, hogy végül mégiscsak bekerült a filmtörténet leghíresebb alkotásai közé, az egyrészt Kurosawa érdeme, aki a többi alkotásának köszönhetően ezt is húzta magával, másrészt pedig George Lucas-é, aki a Csillagok háborúját ebből a sztoriból adaptálta. Higuchi újraértelmezett verziója biztos, hogy nem fog bekerülni a filmtörténet arany lapjaira, ám a mostani közönségfilmekkel összehasonlítva nehéz benne kivetnivalót találni.

The Last Princess (Kakushi toride no san akunin) (2008)


Amíg Morita a Tsubaki Sanjuro másolatával elbukott azon, hogy amennyire csak lehetett, egy az egyben követte az eredeti forgatókönyvet, viszont ordító baklövésként a japán filmre óriási hatást kiváltó zárójelenetet érthetetlen okokból megváltoztatta, addig Higuchi teljesen más utat követett. Feltételezem, tisztában volt vele, hogy nincs értelme egy az egyben újraforgatni az 50 évvel ezelőtti filmet, több okból sem. Egyrészt a mai színészek között nincs senki, aki képes lenne Mifune Toshiro színvonalán teljesíteni, másrészt a mostani japán filmekből kihagyhatatlan romantikus szálat is bele kellett valahogy gyömöszölni a két órába. Ennek megfelelően igencsak átírták a forgatókönyvet és átformálták a szereplőket, félig meddig tehát új sztorit hoztak létre, akárcsak a rendező korábbi munkájában, a Sinking of Japan-ban.

The Last Princess (Kakushi toride no san akunin) (2008)


Persze a történet fő szála azért megmaradt. Az Akizuki klán hercegnőjét Rokurota és a hozzá csapódó két pénzéhes földönfutó figura próbálja meg átjuttatni az ellenséges vonalakon, hogy újraépíthesse birodalmát. A szereplők és útjuk azonban sokat változtak 50 év alatt, nem éppen előnyükre, de a változások többsége érthető. A legtöbbet Rokurota figurája veszített a varázsából, akit ugyan a jelenlegi talán legkarizmatikusabb színész, Abe Hiroshi alakít, de ő sem képes Mifune Toshiro örökébe lépni. Egyrészt jóval kevesebb időt szenteltek az erejének és méltóságának szemléltetésére, másrészt leginkább az ő jeleneteit vagdosták ki, illetve helyettesítették egyéb fordulatokkal, így nem is volt lehetőség igazán kidolgozni a karakterét. A hercegnő figuráját jócskán szelídebbre vették, nyoma sincs annak az akaratosságnak és önfejűségnek, ami eredetileg jellemezte. A két paraszt közül Shinpachi megmaradt olyannak, mint amilyen volt, viszont Takezo jócskán megfiatalodott, ráadásul még a lassacskán kibontakozó szerelmi szálnak is a főszereplője lett. Sajnos így a páros állandó veszekedéseiből fakadó humor elveszik, amit nem pótol a kissé erőltetettnek ható romantika.

The Last Princess (Kakushi toride no san akunin) (2008)


A rendező persze nem zavartatta ezen magát különösebben, sokkal inkább igyekezett hangsúlyt fektetni a látványvilágra, bőségesen merítve korábbi tapasztalataiból a tokusatsu terén. Van itt valami zöldes gáz, ami robban, szikrázó kardok, füstölő és égő várak, valamint a brutalitást fokozandó, még félbevágott emberek is. A CG a kaiju filmekből megszokott minőséget hozza (ami nem véletlen, hiszen Higuchi több Gamera és Godzilla sztoriban is közreműködött), időnként egész látványos, bár nem elég élethű. Itt érdemes még megemlíteni, hogy a stáb igyekezett a sztorihoz leginkább megfelelő helyszíneken forgatni, így az Aso vulkán kissé kietlen környéke, valamint a Kumamoto kastély is felismerhető a képsorokon.

The Last Princess (Kakushi toride no san akunin) (2008)


A színészek mindegyikéről elmondható, hogy gyakorlatilag lehetetlen feladatra vállalkoztak. Ennek a leginkább szenvedő alanya a fentebb már említett Abe Hiroshi volt, aki képtelen volt Rokurota figuráját ugyanolyan erőteljesen megformálni, mint anno a zseniális Mifune. Az új Rokurota egy papucs, illetőleg egy valamivel átlag feletti képességű szamuráj, akit a hercegnő kénye kedve szerint ugráltat. Yukihime-t a cuki Nagasawa Masami alakítja, de pont ez a cukiság róható fel neki leginkább, hiszen a karakterének pont a rámenősség és az akaratosság volt a lényege eredetileg. Shinpachi szerepében Miyagawa Daisuke rendben van, míg Takezo-t az eddig nem éppen remek színészi alakításaival elhíresült Matsumoto Jun játszotta. Simán el tudom képzelni, hogy a rendező főleg miatta iratta át ilyenre a forgatókönyvet, hogy a fiatalok között rendkívül népszerű idollal még több bevételre tegyenek szert. Ez mindenképpen Matsujun ellen szól, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy végre normális színészhez méltó alakítást nyújt, nyoma sincs a rá korábban jellemző szerencsétlenkedésnek.

The Last Princess (Kakushi toride no san akunin) (2008)


Hogy megérte-e elkészíteni ezt a remake-t azon kívül, hogy bőséges profitot hozott, abban nem vagyok biztos. Azonban ha már elkészült, akkor mindenképpen ez a jócskán megváltoztatott sztori a járható út, nem pedig az egy az egyben újraforgatás, ami tönkretette a Sanjuro másolatot. Mindezekkel együtt is ugyanazt lehet elmondani a filmről, mint Higuchi korábbi blockbusteréről, a Sinking of Japan-ról, azaz csak úgy érdemes megnézni, ha már láttuk az eredetit és csak úgy érdemes megnézni, ha el tudunk vonatkoztatni az eredetitől, mert amennyiben nem, úgy garantálható az egy csillagos minősítés. Nekem sikerült így tennem, hogy inkább a jelenkor filmjeivel mérjem össze és azokkal összehasonlítva (lásd Cyborg Girl, Crows Zero, Death Note, stb.) nem lóg ki a sorból. Abban azonban biztos vagyok, hogy aki az eredeti ismerete nélkül nézi végig, az nem fogja érteni, hogy miért is vált a sztori legendássá.

eredeti cím: 隠し砦の三悪人
iMDB


Előzetes

Hozzászólások   

#3 GaboJa 2009-05-24 12:54
Én is megnéztem tegnap ezt a filmet.
Szerintem Abe amit kitudott hozni a karakterből ebben a filmben megtette. Nem sok jelentőséget adtak neki, sok rész ki is maradt.
Amit én sajnáltam hogy a filmet elvitték amerika irányába Hollywood a vége is teljesen olyan volt örök szerelem ilyesmi.
Szóval ott kicsit csalódtam a filmben egész addig azt mondtam elmegy elmegy de volt hiányérzetem végig főleg hogy láttam az eredeteit.
#2 YEZy 2009-02-18 08:23
Októberben a repülőn volt hozzá angol sub (nem tudom, honnan szedték), aztán itthon újranézve elég volt a japán is. :-)
#1 Nuszbaum Ferenc 2009-02-18 02:10
Hú, hol van ehhez angol sub? Vagy japánul nézted végig? Az avistazról lehúztam már mióta, de nincs sub :(

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

In Memoriam Kurosawa Akira: The Lower Depths (Donzoko) (1957)

In Memoriam Kurosawa Akira: The Lower Depths (Donzoko) (1957)

In Memoriam Kurosawa Akira: The Lower Depths (Donzoko) (1957)iMDBEgy furcsa, szedett-vedett közösség életébe nyerhetünk betekintést, akik valamennyien a társadalom legalsóbb rétegeibe tartoznak, van köztük tolvaj, egy alkoholistává lett egykori kabuki színész, egy lecsúszott kézműves, egy...

Island of Light (Goya chanpuru) (2006)

Island of Light (Goya chanpuru) (2006)

Drámai hangvételű japán tinédzserfilm, ami javarészt ráadásul Okinawán játszódik? Ezen két tény tudatában Matsushima Tetsuya második rendezése igazán igéretesnek tűnt és szerencsére nem is kellett csalódnom benne. Ugyan nem éri el Nagasawa Masahiko, vagy éppen...

The Inspector Wears Skirts 2 (San yung fei fuu ba wong fa) (1989)

The Inspector Wears Skirts 2 (San yung fei fuu ba wong fa) (1989)

A 80-as évek második felében gyakorlatilag futószalagon készültek és kerültek a mozikba a könnyed akcióvígjátékok, amiknek egy speciális ága volt az úgynevezett „girls with guns” kategória, ami több tényező miatt is nagy sikert aratott. Nézői...

Waiting in the Dark (Kurai tokoro de machiawase) (2006)

Waiting in the Dark (Kurai tokoro de machiawase) (2006)

Waiting in the Dark (暗いところで待ち合わせ) (2006)iMDBEzt a filmet egy bizonyos Tengan Daisuke rendezte. A neve valószínűleg a legtöbb embernek nem mond sokat, azonban ha hozzáteszem, hogy az úriember Imamura Shohei legidősebb fia, ez már némileg...