belépés∆

Shamo (Gwan gaai) (2007)

Shamo (Gwan gaai) (2007)

Manga adaptáció, ezúttal Hongkongból. Ráadásul több szempontból is ígéretesnek tűnik, a rendező ugyanis az a Cheang Pou-Soi, aki a kedvező visszhangot kiváltó Dog Bite Dog-gal vált leginkább ismertté (a korábbi kommersz horrorjait most hagyjuk). A forrás pedig egy, a felnőtt férfi közönséget megcélzó képregénysorozat, ami immáron 10 éve folytatódik. A szerzője Hashimoto Izou, aki olyan klasszikusokhoz adta már a nevét, mint az Akira és a Sukeban Deka, valamint az Ah! My House Collapses!. Ezt a munkáját egy 1997-es sorozatgyilkosság ihlette, amikor Kobe-ban egy 14 éves gyerek több társát is lefejezte.

Shamo (Gwan gaai) (2007)

Igazi sötét hangulatú, véres, kíméletlen sztorit kapunk tehát, ami beleillik a mostanában Hongkongból kikerült thrillerek mezőnyébe. Érdekes módon a korábbi manga adaptációk egyike sem sikerült túlságosan „japánosra”, még az egyébként jól sikerült Initial-D sem, ezzel szemben a Shamo hordoz magán valamennyit a japán thrillerek kíméletlen hangulatából és brutalitásából. A 16 éves Shamo látszólag minden ok nélkül lekaszabolja a szüleit, majd börtönbe kerül, ahol további megaláztatások érik. Egyedül Kurokawa, a karatemester foglalkozik vele, de ő is csak a harcművészetre oktatja. Shamo hamar kikupálódik, majd sikeresen megszökik és miközben az eltűnt húgát keresi, rátalál a Lethal Fight nevezetű „sportra” is, amibe minden megaláztatás ellenére be akar kerülni.

Shamo (Gwan gaai) (2007)

Nem tudom, ki hogy van vele és biztos, hogy jó néhány manga rajongónál ki fogja vágni a biztosítékot ez a vélemény, de eddigi tapasztalatom alapján az eredetileg lányoknak és nőknek szánt képregényekből készült filmek sokkal jobbak voltak, mint a shounen, illetve seinen alapokra építkezők. Egyszerűen hiányzik belőlük a komplex történet és a jól felépített karakterek, a legtöbbjük túlságosan is egyszerű és stilizált, ráadásul sokszor helyezi előtérbe a helyenként céltalan erőszakot. Nincs ez másként a Shamo esetében sem. Ugyan vannak benne fordulatok és aki vevő a kíméletlen, a főszereplő szemszögéből nézve gyakorlatilag reménytelen helyzetekre, az megtalálja kedvtelését ebben a filmben is, ám összességében nézve a sztori kis túlzással kong az ürességtől.

Shamo (Gwan gaai) (2007)

Tulajdonképpen mindössze két tényező van, ami miatt érdemes egy kevés figyelemre. Az egyik a főszerepet alakító Shawn Yue, aki mint mindig, most is magas színvonalú alakítást nyújt az egyre inkább becsavarodó, abszolút nem szimpatikusságra törekvő főhős szerepében, a másik pedig a fentebb már említett „japánosság”, ami elsősorban a hangulaton, a tipikus képregényfigurákon és a hongkongi standardoknál talán kicsit keményebb erőszakon látszódik. Ez utóbbi egyébként talán annak köszönhető, hogy a producerek japánok voltak és bele-bele szóltak a forgatás menetébe.

Shamo (Gwan gaai) (2007)

Shawn Yue-n kívül egyedül a mestert játszó Francis Ng-t érdemes néhány szóban megemlíteni. A jó öreg karakterszínész ezúttal is hozza magát, az, hogy furán fest a karaktere, nem az ő, hanem a forrás hibája. A legyőzhetetlen mester iszik, bagózik, ráadásul börtöntöltelék... No de sebaj, ez az a sztori, amiben a legyőzendő főellenfél a legszimpatikusabb karakter, akit egyébként a már több filmben feltűnt többszörös K-1 bajnok japán Masato játszik.

Shamo (Gwan gaai) (2007)

Mindez azonban kevés ahhoz, hogy a Shamo kiemelkedjen a középszerűségből. Amíg a hasonló alapokra építkező Dog Bite Dog meg tudta fogni a nézőt, addig itt nincs igazi kapaszkodó. A nagynak szánt fordulatok előre kitalálhatóak, bunyókból vannak ennél látványosabbak, aki pedig igazi brutalitást keres, az valószínűleg inkább a japán filmek között fogja megtalálni. Egyszer azért nézhető, de akkor is elsősorban csak Shawn Yue miatt.

iMDB


Trailer

Hozzászólások   

#8 Guest 2008-08-15 02:57
manu: én nem tudom pozitívumként értékelni a sztori ürességét. Unalmassá teszi a filmet, plusz a főhős motivációja se tiszta.
Ezek szerint valóban kimaradt nálam az a párbeszéd, de tényleg elég gáz is volt a legtöbb dialógus. Itt is jól működhetett volna a gesztusokkal való kommunikálás.
#7 YEZy 2008-08-14 21:18
A középszerűt arra értettem, hogy nekem semmivel sem tűnt izgalmasabbnak és szórakoztatóbbn ak ez a film, mint a Hong Kong Bronx, a The Moss, vagy a Playboy Cops. Újfent kiderült, hogy nem tudom értékelni a nihilista alkotásokat. :D A Dog Bite Dog-ban az volt az ütős, hogy ott azért kiderült EC karakteréről, hogy van emberi oldala is. Shamo is hordoz ebből valamennyit (SPOILER: a lányrablásnál, meg a hugicával történteknél derül ki SPOILER VÉGE), de nem jön át annyira ügyesen, mint a DBD-ben. Shawn Yue viszont nagyon jó ebben a szerepben, de ezt írtam a cikkben is! 8)
#6 fea 2008-08-14 17:58
"Na igen, az se tiszta, hogy miért érezte úgy, hogy segítenie kell a főszereplőnek. Tán szimpatikus egy karatemesternek egy anyagyilkos? :eek:"

Pedig mondta, mondjuk nem csodálom, hogy kimaradt neked. Az is egy rendkívül "emlékezetes" párbeszéd volt :-)
#5 fea 2008-08-14 17:54
Nálam a negatív részt az jelentette, hogy *SPOILER* Shamot a rendező felmenti a végére. Igenis végig kellett volna vinni, és egy totális antihőst kellett volna belőle faragni. Egy ösztönállatot. */SPOILER VÉGE* A másik hiba a rémesen buta dialógusok. Inkább ne lettek volna, semmit nem vittek előre a történeten, az, a maga egyszerűségében így is működött volna.
A film rétegfilm, és szerintem szórakoztató, nem is kicsit. Bizonyosan sokaknak nem tetszik, de középszerűnek nem nevezném. Nálam a középszerű átlagosat jelent és a Shamo minden, csak nem az. Hajrá Sameway!
#4 fea 2008-08-14 17:46
Azt a részt emelném ki, miszerint a "sztori kong az ürességtől". Ez itt a kulcs rész, és ezt nem negatívumként tenném oda. A Dog Bite Dogon is látszódott a rendező nihillista hozzáállása a világhoz, ami itt aztán 100%-osan jelen van. Maga a főszereplő is egy fekete lyuk érzelmileg, ezért elég hülyén nézne ki, ha a film körülötte meg gazdag lenne mély kapcsolatokban és drámai pillanatokban. Ebből aztán egyenesen következik, hogy Shawn karaktere sem lehet szimpatikus, és ez jó. Így kerek egész a film. Az alkesz mester meg elég gyakori a mangákban/animé kben, gondoljunk csak az NGE-re vagy a DB-ra

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Princess Aurora (Orora gongju) (2005)

Princess Aurora (Orora gongju) (2005)

  (imdb) Nemrég áradoztam csak egy kitűnő koreai thrillerről (Memories of Murder), és a szerencse máris összehozott a következő, majdnem olyan remek darabbal! A Princess Aurora ereje nem a történetben rejlik, az ugyanis...

200 Pounds Beauty (Minyeo-neun goerowo) (2006)

200 Pounds Beauty (Minyeo-neun goerowo) (2006)

    iMDB     Eddig szentül meg voltam győződve arról, hogy a Távol-Keleten nincsenek kövér nők. Erre hirtelen itt terem Hanna, és egy világ dőlt össze bennem. Hanna körül pedig a világ. Mert hát bizony ő az „elefánt a...

Jacky Wu Jing

Jacky Wu Jing

Jacky Wu Jing (吳京) Wu Jing 1974. április 3-án született Pekingben. Apja és nagyapja is harcművész volt, így nyilvánvalónak tűnt, hogy az utód is követi felmenőit. Hat éves korában apja utasítására került a Peking...

Even So, I Didn't Do It (Soredemo boku wa yattenai) (2006)

Even So, I Didn't Do It (Soredemo boku wa yattenai) (2006)

Míg az amerikai filmvilágban nagy hagyománya van a különféle bűneseteket bemutató, illetve a bírói működést taglaló történeteknek, addig Japánban mindez valahogy háttérbe szorult. Ez köszönhető egyrészt annak, hogy jóval alacsonyabb a bűnözés, másrészt annak, hogy...