Abszurdba hajló történet Sabu zseniális rendezésében egy mániákusan precíz, lelkileg instabil és a sok stressz miatt migrénes üzletemberről (a tipikus öltönyös-nyakkendős "ordinary salayman", mint a Tetsuoban - szeretik ezt a főszereplőt a japánok), akit egy hosszú autóútra kényszerít három bűnöző. Kenichi, mint minden nap, ekkor is éppen elbűvölten figyeli azt a nőt, aki minden nap pontosan ugyanakkor megy el azon az utcasarkon... amikor három símaszkos férfi száll be az autójába: éppen kiraboltak egy bankot, negyedik társuk azonban meglógott a pénzzel, ők pedig üldözőbe akarják venni. Csakhogy Kenichit apja úgy nevelte, hogy tartsa be a szabályokat, ezért nem hajlandó 40 km/h fölé gyorsulni, se balra hajtani ott, ahol nem szabad... Az üldözés így hamar kudarcba fullad, a bankrablók magukba zuhannak, céltalanul hajtanak tovább, az elrabolt férfit azonban nem engedik el. A kudarc után lassan szembe kell nézniük azzal, hogy mire is kellett volna nekik a pénz és hogy mit fognak kezdeni nélküle. Egyikük, a szónoki képességekkel megáldott bankrabló találkozik egy punk csajjal, aki mintha értené az ő buddhista tanítását az ürességről. A karma hozta őket össze - lelép a nővel. Másikukat, a fiatal srácot, a barátnője leszidja, amiért kockáztatta az életét, pedig a srác olyan fontos neki, és ennyit semmi sem ér meg... Amikor egy baseball-pályán megállnak ütni egyet, olyan jól csinálja, hogy egy szakmabeli szemlélő a csapatába invitálja. Aztán a harmadik férfi is kibékül a sorsával, és csak Kenichi marad az autóban. De a gyötrelmes éjszakájának még nincs vége: megszólal az egyik bankrabló mobiltelefonja. A negyedik ugyanis, aki lelépett a pénzzel, kínos szituációba került a tizenharmadik hídnál, és segítségért könyörög...
Kenichi pedig elindul apja szamurájkardjával a tizenharmadik hídhoz, a réten sűrű köd ül, és éjszakánként szellemek kísértenek...
Ezen az éjszakán szembe kell néznie gyerekkori traumájával, ami miatt majdnem megőrült, és ki kell békülnie sorsával, mint a többieknek, ha tovább akarja csinálni...
Ez egy különös film. Nem kis részben dráma, ugyanakkor tele van mindenféle humoros résszel - jellemkomikummal, fekete humorral, abszurd, komikus jelenetekkel. Egy egyszerű és rövid történetet mond el, mégis egészen költői. Nem akar bonyolult lenni, mégis mély gondolatokra mutat. Aki nem akar, az persze nem néz oda, és egy egyszerű filmként élvezheti. De mégis, apró nyomok mutatnak arra, hogy nem hiba nem szó szerint értelmezni a filmet. A rendőrség például alig bukkan fel, nem előlük menekülnek a rablók, se Kinichi. A szellemek szintén nem szokványos szereplői egy ilyesmi történettel rendelkező filmnek...
Talán egy kicsit kaotikus lett, amit írtam, mert friss élményből írtam, de azt hiszem, a Drive maga is legalább ennyire kaotikus, úgyhogy így hagyom... úgyis mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy tetszik-e neki egy a film.

(imdb)