belépés∆

Blood (Buraddo) (2009)

blood

Ha egy vitatott minőségű, ám mindenképpen látványos akciófilm rendezője és Miike Takashi yakuzafilmjeinek forgatókönyvírója összefog, akkor az a projekt feltétlenül érdeklődésre tarthat számot. Sajnos azonban a nevek önmagukban nem minden esetben jelentenek teljes garanciát, ahogy a Blood esetében ez be is igazolódik. Egy jó, akciódús filmhez nem árt a jó sztori és a látványos kivitelezés. Előbbi hiányzik, utóbbi csak részben található meg a ebben a produkcióban.
A magam részéről ki nem állhatom a vámpíros történeteket. A többségük elképesztően sablonos és ötlettelen, ráadásul a vámpír, mint fantázialény önmagában eléggé behatárolt sztorikra ad csak lehetőséget. Takechi Shigenori sem tudott felülemelkedni a kliséken, ami pluszt hozzá tudott adni a már unalomig ismert alapokhoz, hogy ezúttal japán vámpírok kalandjait követhetjük nyomon, ráadásul nem egy fantáziavilágban, hanem napjainkban. Sugimoto Aya-t nem neki köszönhetjük, de róla majd később...
Főhősünk egy rendőr, akit felettesei ráállítanak a régóta megoldatlan és hamarosan elévülő ügyek újbóli átnézésére, hátha tud kezdeni velük valamit. Rábukkan egy 14 évvel ezelőtti gyilkosság aktájára, majd látván, hogy a lány szülei még ma is próbálkoznak nyomokat és tanúkat találni, rááll az ügyre. A lányt akkor szolgálóként foglalkoztató nő címére ellátogatva legnagyobb meglepetésére megkapja a gyilkos nevét, ám hamarosan nem várt események kellős közepébe cseppen bele.
A Shinobi-t is jegyző rendező, Shimoyama Ten az alacsony költségvetést és a fantáziátlan forgatókönyvet a japán v-cinemákra jellemző eszközökkel igyekezett feldobni, azaz tele van zsúfolva a szűk másfél óra meztelen lányokkal (köztük a vámpírok áldozatainak szerepeiben tetszelgő 1 perces pornósztárokkal), valamint megtalálható néhány, a hongkongi wuxia-k huzaltechnikáját idéző vívójelenet is. Ez utóbbiak sajnos nem túl látványosak, leszámítva a legelsőt, ami a 60-as évek jidaigeki-jeit idézi. A látvány tuningolásához felhasznált számítógépes technika sem az igazi, olyasmi hatást kelt, mintha egy videojáték szereplőit látnánk. Ettől függetlenül a képi világ meglepően jó, az operatőr minden eszközzel igyekezett többnek láttatni a produkciót, mint amilyen az valójában.
A látvány mellett egyedül Sugimoto Aya miatt érdemes rászánni az időt erre a produkcióra. A 80-as években idolként és énekesnőként befutott színésznő mára, túl a negyvenen, beleöregedett (az újkeletű jelzővel élve) a tökéletes MiLF szerepbe. Mindamellett, hogy gyönyörű, játékával és fantasztikus eleganciájával is beragyogja a produkciót, az összes többi karakter eltörpül mellette. Egyébként korábban sem volt az a szégyenlős típus, legismertebb filmje talán a szadomazo regények mestere, Dan Oniroku történetéből adaptált Flower & Snake, az újságok pletykarovataiba pedig a válásával került be, amikor indokként csak annyit említett, hogy férje kevés volt az ágyban. A nem tiniidol rajongók körében egyébként egyértelműen a japán álomnő, többek között a híres író, Lily Frankie nyilatkozta róla, hogy az ideális feleség megtestesítője.
De térjünk vissza a filmre, hiszen ez a cikk elvileg arról szól, nem Aya-ról. A vámpírosdi meglehetősen unalmas, a szokásos klisékből épül fel, ráadásul néhány alapvető dolog homályban marad. Drága vérszívóink az örök lét keserveiről filozofálnak, vívják végeláthatatlan harcukat a jó és a rossz oldalán, némi meglepetést talán Aya segédjének sztorija, illetőleg nyomozónk végső megoldása nyújthat, bár kissé összecsapottnak éreztem a befejezést.
Fura alkotás a Blood. Azért, amiért leforgatták, egyáltalán nem érdemes megnézni, viszont a főhősnő és a képi világ talán megéri a ráfordított időt. Csak annyi tapasztalattal gazdagodik a néző, amennyit Lily Frankie is állított. Sugimoto Aya valóban közelíti a tökéletest.

Eredeti cím: ブラッド
iMDB


Előzetes

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Nemuri Kyoshiro 13 - Full Moon Swordsman (Engetsu sappo) (1969)

Nemuri Kyoshiro 13 - Full Moon Swordsman (Engetsu sappo) (1969)

  Ichikawa Raizo hirtelen halálakor mintegy féltucatnyi előkészített filmjéhez kellett új szereplőt találnia a DAIEI stúdiónak. Miután az ő személye akkorra már legendává lett, nem volt egyszerű a feladat. Nem is tolongtak érte a színészek, pedig...

Krrish (2006)

Krrish (2006)

 Sosem szerettem az indiai filmeket: mindig úgy éreztem, hogy túl hosszúak, unalmasak és tele vannak idegesítő zenei betétekkel. Most azonban itt van egy film, amit egyszerűen nem tudok nem imádni! És nem csak én...

Blue Spring (Aoi haru) (2001)

Blue Spring (Aoi haru) (2001)

 Furcsa összetételű film király japán rockzenével. A film szereplői végzős gimnazista fiúk, akik egy bandát alkotnak. A filmben megjelenő iskola aligha létezhet valóban, legalábbis én furcsának találnám. Itt ugyanis a diákok nagyon sok mindent megengedhetnek...

Gong Li

Gong Li

    Gong Li 1965 december 31-én született Kína Liaoning tartományában, Shenyang-ban egy közgazdászprofesszor ötödik gyermekeként. Később a család átköltözött Shandong tartomány fővárosába, Jinan-ba, Li itt töltötte gyermekéveit. Nagyon szerette a zenét, így gyerekkorától kezdve arról álmodott,...