belépés∆

Glasses (Megane) (2007)

Glasses (Megane) (2007)

A Kamome Shokudo-val elhíresült Ogigami Naoko ötödik rendezése egy újabb tökéletes példa, hogy a japán filmesek micsoda elképesztő fantáziával vannak megáldva. Ugyan hol máshol jutna eszébe ugyanis egy rendezőnek (aki egyben az ötletgazda és a forgatókönyvíró is) az, hogy a történetének kiindulópontja az legyen, hogy az összes főszereplő szemüveges? Az már csak hab a tortán, hogy mindennek a történet szempontjából ráadásul semmiféle jelentősége sincsen.

Glasses (Megane) (2007)

A színhely az okinawai szigetvilágban található fantasztikus szépségű Yoron, ami már önmagában megadja az alaphangulatát a történetnek, ugyanis az általam eddig látott összes Okinawán forgatott film zseniális volt. Ez is az, de erről majd később, előbb jöjjön a történet, ami valójában nincs is. Szóval ezen a gyönyörű szigeten található a Hamada szálló, ahova minden tavasszal megérkezik a rejtélyes Sakura-san, egy halkszavú, kifürkészhetetlen gondolkozású öregasszony, nem sokkal utána pedig az év első vendége, Taeko-san, egy iskolai tanárnő is befut, aki eleinte nem igazán képes alkalmazkodni az első látásra is lököttnek tűnő fogadós, valamint Sakura-san ügyes-bajos dolgaihoz. A későbbiek során pedig megjelenik a környék iskolájában tanító fiatal Haruna, valamint a Taeko-t követő Yomogi is. Hogy kik ők? Nem érdekes. A lényeg, hogy itt vannak, kicsit valamennyien hibbantak és a lenyűgöző hangulatú szigettel és annak furábbnál fura sokásaival ismerkednek.

Glasses (Megane) (2007)

Ez a történet valójában egy vígjáték, aminek az a legeslegnagyobb erénye, hogy úgy alakulnak ki az elborultabbnál elborultabb szituációk, hogy valójában semmi rendkívüli nem történik, nincsenek sem kisarkított karakterek, sem kisarkított szituációk, minden maga a természetesség. Az alkotók a karakterek személyiségeivel játszanak oly módon, hogy a néző szinte minden pillanatban azon veszi észre magát, hogy jókat somolyog a látottakon. Pedig valójában semmi nem történik. Taeko sétál a tengerparton, vagy éppen kötöget, a fogadós főzőcskézik, Sakura-san pedig darált jeget, afféle helyi édességet árul, Haruna pedig azon morfondírozik, hogy miért nincsenek a szigeten jóképű fiúk. Nagyjából ez zajlik majd 2 órán keresztül (ja, néha horgásznak is), de mindez lenyűgözően, tökéletes történetvezetéssel, szenzációs humorérzékkel van előadva, nagyon átjön, hogy mind a színészek, mind az alkotók élvezték a forgatást. A további extrák, mint a sziget másik, rivális fogadója, az autós térkép, a szaladgáló Kouji kutya, valamint a merushi rituálé mind-mind tökéletes hangulatfokozók, a nézőben pedig pillanatról pillanatra erősödik az az érzés, hogy ő is ott szeretne lenni a szigeten és együtt élvezni a helyzetet a szereplőkkel.

Glasses (Megane) (2007)

A főszerepeket alakító színészek között a Kamome Shokudo-ból már ismerős arcok is megtalálhatóak, a habókos öregasszonyt Motai Masako, az idő előrehaladtával egyre zavarodottabb tanárnőt pedig Kobayashi Satomi játszotta. Rajtuk kívül Ichikawa Mikako (Blue, Cutie Honey), Kase Ryo (Soredemo boku wa yattenai), Mitsuishi Ken (Audition) alakítja a többi karaktert és egy kis szerep erejéig Yakushimaru Hiroko is feltűnik.

Glasses (Megane) (2007)

Véleményem szerint tehát a Megane is ott van 2007 legjobb japán filmjei között. A lassú tempó és a tulajdonképpen üres történet ugyan sokakat visszatarthat tőle, azonban a lenyűgöző hangulat, a fantasztikus aláfestő zenék és a zseniális humor miatt mindenképpen érdemes megnézni, nem is beszélve arról az igen hamar kialakuló érzetről, hogy milyen jó is lenne a szereplőkkel együtt ott a szigeten tartózkodni és részt venni a lökött rituáléikon, enni a darált jégből, ülni a festői szépségű tengerparton és hallgatni a fogadós mandolinjátékát. Imádnivaló, lenyűgöző, szenzációs film, a magam részéről mindenkinek csak ajánlani tudom és a jelek szerint nem csak én voltam így vele, hiszen a rendezőnő elnyerte a Berlini Filmfesztivál Manfred Salzgeber díját a filmjéért, amit a híres Sundance Filmfesztivál nagydíjára is jelöltek.

eredeti cím: めがね

imdb

Hozzászólások   

#2 Gianni 2009-09-06 00:49
Ez bizony 5/5. Az ismertetőt csak a film után olvasva is az első percekben a Kamome Shokudo ugrott be. Így viszont már egyértelmű, hogy miért. Szimpatikusak azok a rendezők, akiket így fel lehet ismerni, ezek után a többi filmje is érdekel.
Bájos darab.
Több ilyet kéne néznem.
#1 Nuszbaum Ferenc 2008-05-14 03:31
huh, ezt két hete láttam, és vártam már, hogy mikor lesz ismertetó belőle :-) szinte biztos voltam benne, hogy ezt nem hagyjátok ki :-)

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Take Care of My Cat (Goyangileul butaghae) (2001)

Take Care of My Cat (Goyangileul butaghae) (2001)

Szeretnék egy pár sort írni az egyik kedvenc koreai filmemről. Ha rangsort kéne állítani, akkor talán a harmadik helyet foglalná el nálam, ami elég jó hely, hiszen az már bronzérem, ugyebár. Szóval a film, mint...

Magistrate Mayuzumi (Kiba Bugyo ga Yuku) (1995)

Magistrate Mayuzumi (Kiba Bugyo ga Yuku) (1995)

  Főszereplők: Takahashi Hideki; Meguro Yuuki; Matsukata HirokiRendező: Inoue Taiji(1995, 94 perc, Nippon TV)A Tokugawa korszak végnapjaiban lázadások törnek ki az országban. Mayuzumi felügyelő bátran szól a problémákról és erős támogatót szerez magának. Előléptetik, majd rögtön...

Floating City (2012)

Floating City (2012)

Kedvelem az életrajzi filmeket és napjaink hongkongi filmjei között kevés az ilyen jellegű mű. Olyan alig akad, amely a tankák, e különös körülmények között élő halásznemzet életébe enged bepillantást. A hasonló halászfaluk mind a mai...

The Haunted School (Hau mo chu) (2007)

The Haunted School (Hau mo chu) (2007)

The Haunted School (Hau mo chu) (2007)iMDBA horrorfilmek a hongkongi filmgyártásban mindig is háttérbe szorultak és ez mind a mai napig így is van. Míg Koreában és Japánban tucatszámra készülnek a (többségében ugyan egy kaptafára...