A történet főhőse két futballista, a hongkongi csatár, a furcsa nevű Roberto és a legendás szingapúri kapus, Football Fat. A pályán mindketten profik, ám a magánéletük nem úgy alakul, ahogy szeretnék. Football Fat-et egy kikapós, mindenkivel flörtölő feleséggel áldotta meg a sors, míg Roberto otthon kénytelen papucsként viselkedni. Egy közösen átmulatott és tajt részegségig tartó éjszakán fogadalmat tesznek egymásnak, hogy megölik a másik feleségét, így szabadítván meg egymást a problémáktól. Ám a kísérletek természetesen mindig kudarcba fulladnak, rengeteg helyzetkomikumra és mókára adva lehetőséget.


Ha eltekintünk attól, hogy a történet kiindulópontja eredendően hamis (a sportolók ugyanis csak úgy lehetnek sikeresek, ha magabiztosak és ez általában a magánéletben is tükröződik), a történet még akkor is eléggé erőltetettnek tűnik. A szereplők ugyanis a kijózanodás után is szent fogadalomként kezelik a mámoros állapotban tett ígéretet, fel sem merül bennük, hogy máshogy is lehetne kezelni a dolgot. Ha ezeken túlteszi magát a néző, akkor egy tipikus, mai szemmel nézve igencsak ódivatú 80-as évekbeli vígjátékot kap, az akkori filmekben látható jellegzetes poénokkal teletűzdelve.


Akárcsak a sztoriban, a színészi játékban sincs semmi extra. A filmet rendezőként is jegyző, akkoriban ismert popsztárnak számító Kenny Bee alakítja Roberto-t, a saját szerepét igyekezett úgy beállítani, hogy a bohóckodás mellett a lehetőségekhez képest igyekezzen jól kinézni a rajongói örömére. Chow Yun-Fat meglepően harsány, még csak nyomokban fedezhető fel a játékában az a zsenialitás, ami a későbbi filmjeiben jellemezte. Anita Mui szolíd alakítást nyújt a „zsarnok” feleség szerepében, az akkor 19 éves Joey Wong pedig elsősorban a külső adottságainak köszönhetően kaphatta meg a szerepet.


A film tehát egy mára teljességgel elavult, jóindulattal közepesnek mondható vígjáték, amit a fentebb már említett hibákon kívül még olyan bakik is csúfítanak, mint az egyik jelenetben látottak alapján nyilvánvalóan kan kutya folyamatos „Samantha”-ként emlegetése. Talán egyedül Wong Jing diszkóban előadott „meleg” jelenete miatt lehet megtekintésre érdemes a film, de arról úgyis itt a fotó. Mindent egybevetve úgy jár jól a néző, ha ezt a filmet kihagyja az életéből.