Ázsiafilm

Napjaink filmgyártásának egyik legfontosabb eleme a látványvilág kialakítása. A soha nem látott környezet és minden addiginál lenyűgözőbb képek megvalósítása azonban rengeteg pénzbe kerül és bizony sokszor már nem elég a „valóság”, hanem igénybe veszik a számítógépes trükköket is a hatásosabbá tétel érdekében. Sajnos azonban ez a törekvés sokszor öncélúvá válik és háttérbe szorítja az olyan, hagyományosan nagyon fontos elemeket, mint például a történetvezetés és a karakterek jellemábrázolása. Ezen a téren elsősorban az Egyesült Államok filmipara jár az élen, de az utóbbi időben sajnos a Távol-Kelet is kezd felzárkózni a szuperprodukciók terén. Szerencsére azonban vannak, akik nem a látványra utaznak, hanem a hagyományos módon igyekeznek lenyűgözni a nézőt. Ilyen embernek tűnik Sato Yuichi, a Kisaragi rendezője is.

Mindebben egyébként sokat segített neki Kosawa Ryouta is, akit a filmrajongók elsősorban az Always forgatókönyvírójaként ismerhetnek, azonban jópár tévésorozat és színdarab is fűződik a nevéhez, nem is beszélve a regényeiről. Emiatt talán nem meglepő, hogy a Kisaragi maga is egy színpadi mű volt eredetileg, amit 2007-ben könyvként is megjelentetett, majd megírta belőle a filmváltozat forgatókönyvét is.


Színházi darabot filmvászonra adaptálni sohasem egyszerű feladat, hiszen a két műfajjal szemben teljesen mások az elvárások. Sato és Kosawa igyekezett hű maradni a színpadiassághoz, ennek megfelelően pedig a történet a legelejétől a legvégéig egyetlen szobában zajlik, mindössze öt szereplővel. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy ha nem eléggé érdekfeszítő a karakterek közötti párbeszéd és nem köti le a nézőt a folyamatosan más megvilágításba kerülő alaphelyzet, akkor igen hamar unalmassá és kínszenvedéssé válik végigülni a filmet. Kosawa azonban gondoskodott róla, hogy a néző egy pillanatig se unatkozzon.


A kiinduló pont az, hogy egy nem túl ismert idolocska rajongói a bálvány rejtélyes halálának egy éves évfordulóján összegyűlnek, hogy megemlékezzenek kedvencükről. A békés beszélgetés és nyálcsorgatva fotónézegetés azonban még véletlenül sem úgy alakul, ahogyan eleinte eltervezték, pedig ki sem mozdulnak a szobából.


A történetvezetést nem tudom úgy méltatni, hogy ne lőjem le a poénokat, így csak annyit írnék róla, hogy fantasztikus és zseniális, ráadásul még következetes és (1-2 apróságtól eltekintve) logikus is. Ezen kívül még két dolgot érdemes megemlíteni. Az első ezek közül a jópofa humor, ami ügyesen vegyíti a klasszikus gyomorrontásos problémákat az otakuk mulatságos kifigurázásával, a másik pedig a karakterek tökéletes ábrázolása. Mind az öt szereplő telitalálat, megtalálható közöttük az abszolút otaku idolrajongó fiatal, az összeesküvés elmélet gyártó, nyomozó lelkületű középkorú úriember, a kissé túlsúlyos, emésztési problémákkal kűzdő balfácán, a saját vélemény nélküli, az éppen aktuális állásponttal tökéletesen egyetértő fiatal és az idősödő, még megszólalni sem merő, mindentől rettegő figura is.


Mind az öt szerepet ismert színészek testesítik meg. Az egész buli ötlet- és házigazdáját, Iemoto-t Oguri Shun (Azumi, Ghost Train, Sukiyaki Western Django), a mindig valakivel egyetértő Snake-t Koide Keisuke (Heavenly Forest, Calling You), az összeesküvésgyártót Santamaria Yusuke (Bayside Shakedown, Doppelganger, Udon), az emésztésével kínlódó elhízott alakot Tsukaji Muga (Mamiya Brothers), a rettegő fickót pedig Kagawa Teruyuki (Memories of Tomorrow, Sea Without Exit, The Go Master) alakítja, természetesen mindegyikük remekel.

A sztori mindamellett, hogy jó érzékkel figurázza ki a tinédzser kiscsajokat bálványként kezelő férfiakat (a zárójelenetek egyikében előadott otaku tánc fergeteges!), mégsem teszi őket röhejessé és valószerűtlenné, ugyanis minden abszurditás ellenére is simán elképzelhető, hogy ezek a figurák akár a való életben is létezhetnek. A színhelyül szolgáló szoba pedig tökéletes alapot nyújt arra, hogy a néző még véletlenül sem a látvány kidolgozásával, hanem a történettel legyen elfoglalva, együtt kutassa a szereplőkkel, hogy mi is történt valójában. Én a magam részéről mindenkinek csak ajánlani tudom, 110 perc garantált remek szórakozás!

eredeti cím: キサラギ
iMDB