belépés∆

Fighting Elegy (Kenka erejii) (1966)

Fighting Elegy (Kenka erejii) (1966) 

 

Seijun Suzuki meglehetősen rendhagyó alkotónak számít a japán rendezők között, olyannak, aki szereti a megbotránkoztatást, a szokatlan témákat, még szokatlanabb megközelítésben. Nem keresi a stúdió urak kegyét, időnként fügét mutat a nagyközönségnek. Volt időszak, amikor 10 évre indexre került a filmvállalatoknál. De a tehetségét nem vitatja senki. Az alábbi film a 60-as évek egyik alapvető alkotásának számít, melyben művészetének a legjobb oldalát mutatja be.

Kiroku, aki a középiskola padjait koptatja, kamaszkorának problémáival küzd. A tanulmányai nem érdeklik, a lányok már inkább, s fölöttébb sűrűn keveredik verekedésekbe. Kicsapás fenyegeti, rászorul a barátai, vagy az apja segítségére. Egyáltalán, az egész közérzete pocsék, de maga sem tudja, hogy miért, mert alapjában véve kényelmesen ellehetne… 

A 60-as évek Japánban a forrongás időszaka volt, társadalmi belharcokkal a változásokat követelők és a konzervatívok között. Az egyetemek, és néha az utcák is valódi csatatérré váltak. A filmstúdiók világa sem maradhatott ki a küzdelemből, melynek különböző eszközei nagyon hasznosnak bizonyultak a rendezők számára. Például a szamurájfilmek megújulása ennek a társadalmi harcnak volt köszönhető, ugyanis kiváló átvitt értelmű művek születtek meg általa. (Lásd: Sword of the Beast és Samurai Spy ismertetők.) Suzuki azonban teljesen más formát választott a véleményének kifejezésére.

Fighting Elegy (Kenka erejii) (1966)
Fighting Elegy (Kenka erejii) (1966)
 

Mintha a mostani dilis tinédzserfilmek világába csöppenne be a néző, valami időtlen kor ábrázolása közben. A történet nagy részében kideríthetetlen, mikor is játszódik, de fontossá lesz! Kiroku a legidétlenebb kamaszkor összes jellemzőjét magában hordozza, a félszeg viselkedéstől a legkínosabb pillanatokban jövő merevedési problémán át a felnőttek világának teljes elutasításáig. Na meg a leküzdhetetlen pofozkodási kényszerig. Miután az életkora jól láthatóan huszonéves, miként a társaié is, az idétlenséghalmaz különösen kínosan hat a nézőre. Ráadásul a csapat szeret ugyan, de nem tud verekedni, így még holmi jó karate összecsapás sem csökkenti a nagyérdemű kínjait. (Bevallom, az első 20 perc igazi kínszenvedés volt a számomra, csak a film hírneve bírt rá, hogy tovább nézzem. De megérte átvészelni. Kiderült, nem ok nélkül valóak a bunyók, fontos szerepük van a filmben) Szóval a rendező, miután jól próbára tette a néző tűrőképességét, nekilát bevetni a művészi eszköztárát. Látszólag nem változik semmi. Főhősünk ide-oda vetődik Japánon belül, a társak cserélődnek, de nem változik semmi, folyik az idő nagy részét kitevő, teljesen értelmetlennek tűnő pofozkodás. Ám a figyelő szem észreveheti, hogy a triviális esetektől hogyan haladunk előre a japán társadalmat átható, mindenhol jelenlévő erőszak bemutatásáig. Felfedezhetők a „hagyományok”, a diákok verekedése már a yakuzák bandáinak szintjére lép át, majd a szamuráj klánok világában érezhetjük magunkat. A felnőttek elítélő szavai mögött „Ejnye, ejnye, hogy tehettek ilyet...” mögött ott a megbocsátó nosztalgia. „Bezzeg valamikor én is...” Nincs hát foganatja a szép szavaknak, a társadalom a felszínen elítéli a diákokat, de a valóságban összekacsint velük. Pedig a kezdeti iskolai udvari bunyó egyre inkább eldurvul, az emberhalál lehetősége sem kizárt. Ennek a jelképrendszernek a finom felépítésében felismerhető Kaneto Shindo munkája, aki a az egyik forgatókönyv író. (Van-e aki a nevet nem ismeri? Onibaba, The Naked Island. Így sem? Sürgősen tessék megnézni az említetteket!)

Fighting Elegy (Kenka erejii) (1966)
Fighting Elegy (Kenka erejii) (1966)

Suzuki mester tényleg mesterien teremti meg azt az időtlenséget sugárzó atmoszférát, ami a jelképpé emeléshez kell. Lehetnénk a 60-as években éppúgy, mint valamelyik háborús időszakban. Ahogy haladunk előre, egyre inkább a 2. világháború légköre hatja át a történetet, a kiváló beállításoknak köszönhetően. Pedig nincs semmi a szövegben, ami erre utalna, de a képek a mandzsúriai front világát idézik, dacára a békés városi és falusi környezetnek. A rendező további fricskákat is elhelyez a történetben. A keresztények lekezelése korántsem tűnt el a szamurájok korával együtt, a pozícióban terpeszkedők elvárják az alattuk lévők szolgai alázatát, a fiatal eleve nem lehet okos. (A legjobb poén az, amikor a parasztok a termésüket taposó, harci hagyományokkal és önmaguk fontosságával eltelő diákokat trágyalével igyekszenek visszatéríteni a hétköznapok világába. Bocsi a spoilerért!)

Fighting Elegy (Kenka erejii) (1966)
Fighting Elegy (Kenka erejii) (1966)

A mozi utolsó 5 perce maga vegytiszta filmművészet. Pillanatok alatt letisztul minden, hogy melyik korban vagyunk, mitől frusztrált annyira főhősünk és hol is a helye a társadalomban. Bár továbbra is békeidő járja, mindenki tisztában van vele, hogy az ország elszabadult lokomotív módján rohan a világháborúba. A képi eszköztár annyira magas szintű itt, hogy pusztán ezért is érdemes végignézni a filmet. Az itt végre kimondott történelmi eseményt Japánban éppúgy nem kell szájbarágóan magyarázni, mint nálunk 1848 március 15.-ét.(Lásd: Four Days of Snow and Blood) A főszereplő Hideki Takahashi elsősorban a kalandos szamuráj történetekben lett híressé mesteri vívójelenetei miatt. Az idétlen, pontosan maga sem tudja, hogy mit akaró, de azért szerethető kamaszfiú szerepe igazi unikum a pályafutásában, de tökéletesen hozza figurát.

Fighting Elegy (Kenka erejii) (1966)
Fighting Elegy (Kenka erejii) (1966)
 

A maga korában fontos mondanivalót közlő mozi mindmáig megszívlelendő tanulságokat hordoz. Figyelmeztet a bennünk élő erőszakra, arra, hová vezethet, ha ezt félvállról vesszük. Továbbá arra is, mi vár arra a társadalomra, amelyben nincs valódi párbeszéd az elégedetlenkedők és a hatalomban lévők között, mi történik akkor, ha süket fülekkel fogadjuk a problémák felvetését. Teszi mindezt nem direkt eszközökkel, hanem a néző gondolkodását igénylő asszociációkon keresztül, meg valószínűleg sokakat vonzó, hosszú verekedések tálalásával. Bár az indítása nem könnyű, érdemes megismerkedni vele, mert tényleg egy rendhagyó mestermunkát láthat a figyelmes néző.

 

Rendezte: Seijun Suzuki

Forgatókönyv: Kaneto Shindo; Takashi Suzuki

Főszereplők: Hideki Takahashi; Yusuke Kawazu; Junko Asano

(1966, fekete-fehér, 86 perc)

imdb

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

The Haunted Samurai (Tsukigami) (2007)

The Haunted Samurai (Tsukigami) (2007)

Nem kellene ugyan, mert már megszokhattuk volna, de az ember időről időre újra és újra meglepődik azon, hogy milyen színes és elképesztő ötletekkel képesek előállni a japán filmesek. Ez persze elsősorban a mangakák és a...

Citizen Dog (Mah nakorn) (2004)

Citizen Dog (Mah nakorn) (2004)

Elképesztően jól sikerült thai alkotás... Az utóbbi időben kicsit előítéletes lettem a thai filmekkel, mivel a külcsíny gyakran több volt, mint a belbecs. Szerencsére most ez a helyzet nem áll fenn, egy teljesen eredeti hangvételű,...

The Go Master (2006)

The Go Master (2006)

IMDb  A go első ránézésre egyszerű játék, fekete és fehér köveket kell egy négyzetrácsos táblára pakolni, s a cél az, hogy a játszma végén nekünk legyen több kövünk fenn. Ha komolyabban nekikezdünk, gyorsan rájövünk,...

New Shadow Warriors (Shin Kage no Gundan) (2003)

New Shadow Warriors (Shin Kage no Gundan) (2003)

    A Shadow Warriors 1980-85 között sikert sikerre halmozott a japán televíziós világban. Miután azért csak lezárult, de el nem felejtődött, várható volt, hogy előbb-utóbb elkészül a moziváltozata. Ez 2003-ban következett be. Természetesen az eredeti húzónév...