belépés∆

Sukiyaki Western Django (2007)

Sukiyaki Western Django

„A Sukiyaki Western Djangonak sok gyökere van, viszont nincsenek határai.” Ebben az egy mondatban Tom Mes, a japán film és Takashi Miike munkásságának elismert publicistája gyönyörűen foglalta össze, mit is kell tudnunk erről az igen régen beharangozott, s minden tekintetben nagyon várt filmről. A várakozás nem meglepő, hiszen a japánok aduásza, Miike, és Amerika fenegyereke, Tarantino szövetkezett arra, hogy ötvözve a két ország filmes hagyományait, és kortárs művészetét kieszközöljenek egy igazán nagy durranást, olyat, ami egy vérbeli westernhez illik. Vagy inkább szamuráj filmhez?

Sukiyaki Western DjangoSukiyaki Western Django

A western- és szamurájfilmek amolyan féltestvéri viszonya régóta egyértelmű, s nem egyszer rá is játszottak már korábban mindkét oldal képviselői. A japán filmek amerikai analógiái jól ismertek, elég csak a Hét mesterlövészt megemlíteni, ám jelen esetben aktuálisabb, ha inkább a nagy Clint Eastwood klasszikust, az Egy maréknyi dollárért című spagetti westernt hozom fel, ami ugyan olasz, ellenben a Yojimbo forgatókönyvét használta fel és az éppen most tárgyalt Miike film alapjait is ez képzi. Tehát totális orgiának és transzkulturális őrületnek lehetünk tanúi, hiszen itt, kérem szépen, egy Amerikából elszármazott stílus olasz utánérzetének sajátos hangvételű japán feldolgozásával állunk szemben, ami - még egyszer - egy japán alapokra épülő, amerikai stíluselemekben gazdag olasz filmnek a japán átirata.

Sukiyaki Western DjangoSukiyaki Western Django

Ha ez nem lenne elég, akkor szívesen megemlítek még egyéb, régről ismert irodalmi műveket, melyekre maga Miike is nyíltan hivatkozik a filmben. Az egyik egy ősi japán történet, mely a Taira klán legendájaként (Shin Heike Monogatari - Mizoguchi készített belőle nagyszerű filmet) vált ismertté. Ebben két klán, a Heike és a Genji véres viszályának lehetünk tanúi, szintúgy, mint a Sukiyaki Westernben, ahol a szembenálló felek ugyanezen neveket viselik. A másik pedig Shakespeare egyik klasszikus drámája, a VI. Henrik, mely a rózsák háborúját dolgozza fel, ahol az egyik csoportosulás vörös, míg a másik fehér ruhát hord. Mondanom sem kell, hogy filmünkben milyen színű kosztümökben is pompáznak barátaink.

A „felhasznált irodalomnak” ezzel ugyan még nincs vége – találunk még itt némi exploitation beütést, sőt még néha szellem-horror elemek is bevillanhatnak, egy csipetnyi poszt-apokaliptikus feelingről nem is beszélve - , de lépjünk tovább, lássuk, Miikének sikerült-e ebből a kutyulékból egy kerek egészet faragnia.

Sukiyaki Western DjangoSukiyaki Western Django

Egy kisvárosban, Nebadában (a japánok ugyanis nehezen ejtik a v betűt), kitör az aranyláz, s egymást érik a szerencsét próbáló, mihaszna gazemberek, míg két klán, a fentebb említett Heike, s Genji be nem veszi magát, hogy a kiegyenlített erőviszonyoknak köszönhetően egyfajta status quon alapuló békét teremtsen. Ez a béke azonban inkább hidegháború, egyértelmű, hogy rövidesen kitör a harc. Ekkor érkezik a városba egy fekete ruhába öltözött idegen, aki gyorsan bizonyságát is adja, hogy a pisztoly az ő kezében forog a leggyorsabban. Bár egyik oldal sem tudja magához édesgetni, jelenléte természetesen így is megbontja azt a kényes egyensúlyt, ami addig a városban uralkodott.

Mint azt látjuk, ez egy izzig-vérig a ’60-as, ’70-es éveket idéző western történet. Ha egy kicsit körbenézünk, akkor azt is észrevehetjük, hogy manapság divatossá vált visszanyúlni e kor mozijához, s ez leginkább magának Quentin Tarantinónak sikerült legjobban, Grindhouse c. projectjével. Ezzel a kör be is zárult. Bár a stáblistán alig szerepel az amerikai úriember, s gyakorlatilag egy cameo szerepet kapott csak Miikétől, a hatása egyértelműen nagyobb ennél. Mes szerint a Sukiyaki Western Django könnyedén beilleszthető a Halálbiztos és a Terrorbolygó mellé, s ebben van némi igaza. Még egy ál-trailer-szerűséget is találunk benne.

Sukiyaki Western DjangoSukiyaki Western Django

Ettől függetlenül a film mégis Miike agyszüleménye, úgyhogy aki könnyed szórakozásra vágyik, az kösse fel a gatyáját. Bár a képek és plakátok csábítóak, mégsem egy szamurájkarddal hadonászó westernhősökről szóló eye-candy filmet kap a néző, hanem egy szimbólumokkal megpakolt crossovert. Néhol, ahol a mozi majdnem el is bukik, lassú vágás, kevés monológ, minimális cselekmény és a zene teljes hiánya uralja a filmet. Az a kis szöveg, ami van, kizárólag angol nyelven csendül fel, az e nyelvet híresen rosszul beszélő japán színészek szájából. Egyszerre nevet fel ilyenkor a tehetetlen néző mind a kíntól, mind pedig a szörnyű kiejtéssel járó hanghatásoktól. De a kitartást egy igazi bloodsheddel ajándékozza meg a rendező, az ő saját, jóízlést és könyörületet nem ismerő stílusában.

Szót érdemelnek a kosztümök, melyek stílusosak, vagányak, s egyben megihletik az embert, akár egy divattervező ruhái. Tetten érhető rajtuk mind a vadnyugat, mind a távol-kelet, és egyszerre a mai öltözködés is. Képzeljünk el egy melegítőt, melynek hátulját egy japán sárkány díszíti, a csípőn pisztolytáska, a fejen kalap található, s ez csak egy, a számtalan szereplőt takaró ötletes ruhadarabból. A kosztümökön túl a film többi szegmense is hasonló igényességgel és részletességgel lett kidolgozva, egyértelmű, hogy Miike mellett a mai japán film éllovasai dolgoztak.

Sukiyaki Western DjangoSukiyaki Western Django

A Sukiyaki Western Djangot már megjelenése előtt kultfilmnek titulálták, ami ugye elég faramuci elgondolás, lévén e kategória megítélésében az idő sokat számít. Most azonban azt mondom, hogy a film valójában minden olyan elemet magán visel, mely feljogosítja a cím viselésére, s még ha tudatosan is, de úgy lett megkomponálva, hogy emlékezzünk rá évek, évtizedek múlva. Ha nem is korszakalkotó, vagy stílusteremtő alkotás, mégis egy olyan színt csöpögtetett a filmművészet palettájára, amit eddig senki sem tudott kikeverni. Nem akkora mozi, mint amit ígért, de nem lehet elmenni mellette szó nélkül, mint ahogy arra a már feltünedező klónok is utalnak.

 

 

Hozzászólások   

#8 Z 2009-04-29 21:32
Nagyon jól sikerült a kritika,tökélet esen bemutatja a film gyökereit,amikb ől táplálkozik.Bár a film a western műfaj összes elemét felvonultatja,a zért szögezzük le az elején:ez egy vígjáték,egy paródia.
Éppen ezért szerintem egyáltalán nem zavaró,hogy ázsiai színészek játsszák a cowboyokat-indi ánokat,sőt külön élveztem,ahogy angolul próbálnak beszélni és a „Héj jú,kám hir!” szintű párbeszédeket.
Annak ellenére,hogy valóban Tarantino cameoja a film leggyengébb jelenete,egyért elműen magán viseli az alkotás a stílusjegyeit.
Bár valószínűleg kultfilm nem válik belőle,azért remek kis szórakozás.
#7 Kriszti 2008-11-23 20:54
Ha azóta esetleg még nem találtál,nézd meg itt: http://doramaheaven.uw.hu/
#6 renegate 2008-10-23 19:22
Tud valaki hozzá feliratot? Angol nyelvű is jó :D
Előre is köszi.
#5 user1 2008-05-03 17:59
Én nem is tudom mit mondjak.... Nekem ez sok volt. Angolul beszélő japán cowboy -ok, meg indiánnak kinéző yakuzák... Az idegesítő tarantino cameo -ja, a zene szinte teljes hiánya, a szörnyen lassú cselekmény, és az eröltetett párbeszédek a film kb 45. percében arra késztettek, hogy fejezzem be....:sad:
Vannak miike -nak rossz filmjei, de mind közül számomra ez volt a legfájdalmasabb élmény..:-) Nem tudom elhinni hogy egy ekkora zagyvalékkal állt elő. Lehet hogy a western hangulattal próbálta megdobogtatni a nyugati szíveket hogy ezzel mégnagyobb népszerűségre tegyen szert, de ez így ebben a formában egyszerűen nézhetetlen. Lesznek majd akik snobizmusból halálra dícsérik, ezt előre tudom.
Amit a legkevésbé értek, hogy miért eröltette az angol nyelvet, az azt alig beszélő vélhetően gyorstalpalós színészekkel. Ha amúgyis japánok játszák a szerepeket, akkor miért nem lehet japán nyelvű a film is? Ezt így úgyis át kell szinkronizálni. Angol forum -okon sokan írták hogy nem értik mit beszélnek a karakterek....
A cikkben is említett tarantino párhuzam a grindhouse is akkorát bukott a mozikban, hogy valószínűleg soha többet nem csinálnak ilyet. Fölösleges előre győztesnek kiáltani egy filmet, mert attól hogy ismert emberek dolgoznak rajtuk, még lehetnek rosszak. (tarantino -nál meg szinte biztos hogy rossz is lesz..:-) )
Szóval miike most mellényúlt. Azért ne támadjatok le nagyon ha nem értetek egyet, ez csupán egy magánvélemény, nem vitatémának dobtam fel...
#4 Nuszbaum Ferenc 2008-02-22 21:09
Latba vetettem minden angoltudásom, végül is 60 % -ban sikerült felfogni, h mit beszélnek, a maradék 40 ben pedig a képek és a fantáziám segített :-) bár a sztorit illetően azért nem volt túl nehéz dolgom :-)
Még Tarantinot volt a legnehezebb megérteni a film elején. Maga a film piszok jó szerintem :-) Egyáltalán nem zavart a western/szamurá j (vagy inkább yakuza) mix hangulat sőt, volt benne valami plusz :-)

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Eye in the Sky (Gun chung) (2007)

Eye in the Sky (Gun chung) (2007)

iMDBA hongkongi filmstúdiókból végeláthatatlan tömegben kikerülő rendőrös filmek között az Eye in the Sky egy (nem véletlenül) nem túl látványos rendőri munka bemutatásával próbál kitűnni. A film az úgynevezett Surveillance Team, azaz a bűnözőket lehetőleg...

The Fearless Avenger (Mushukunin Mikogami no Jokichi: Kawakaze ni…

The Fearless Avenger (Mushukunin Mikogami no Jokichi: Kawakaze ni kako wa nagareta) (1972)

Jokicsi, az elszánt jakuza visszatért. Még ugyanabban az évben, amikor a az első rész piacra került, elkészült a folytatás.

Full Metal Yakuza (Full Metal gokudo) (1997)

Full Metal Yakuza (Full Metal gokudo) (1997)

  IMDb Mitől lesz valakiből igazi yakuza? Talán ezzel a kérdéssel is kezdhetném a beszámolót. Főhősünk egy kétbalkezes takarító (?), aki egy igazi yakuzának dolgozik, miközben minden vágya, hogy egyszer maga is része lehet a szervezetnek. Rajongása...

The Night Picnic (Yoru no pikunikku) (2006)

The Night Picnic (Yoru no pikunikku) (2006)

A japán tinédzserek életével kapcsolatosan a nyugati világban általában a túlzott stresszt és iskolai igénybevételt, az öngyilkosságokat és egyéb, kissé hatásvadász dolgokat szoktak kiemelni, újságcikkekben foglalkozni. Könnyen lehet, hogy ez így is van és az...