Sea Without Exit (2006)
Nincs olyan ember, aki ne halott volna a japánok fanatikus, öngyilkos pilótáiról, a kamikázékról, akiket a II. világháború végén, mikor már szinte biztos volt vereség, arra képeztek ki, hogy bombákkal megrakott repülőgépeiket az ellenség hajóiba vezessék. Sokkal kevesebben tudnak viszont azokról a hősökről, akiket egy másik, szintén önfeláldozást igénylő feladattal bízott meg a japán hadvezetés.
A háború vége felé mindenki egy új, mindent elsöprő csodafegyver kifejlesztésén dolgozott. Ilyen volt a németek rakéta-programja, az amerikaiak atombombája, s természetesen japán is készült egy meglepetéssel. Mivel a tengeri harcokban az ellenfél rádióhullámokkal működő torpedóvédelme miatt tengeralattjáróik egyre kevesebb sikert könyvelhettek el, a japánok végső kétségbeesésükben új fegyverhez folyamodtak. Na persze szó sem volt hatalmas technikai újításról. Nemes egyszerűséggel fogtak egy embert, akit beültettek a torpedóba, az erre kialakított piciny fülkébe. A pilótának bonyolult mechanikus eszközök segítségével, és - mivel természetesen nem látott semmit - talán még bonyolultabb mérőműszerek leolvasásával, és különböző számításokkal kellett célba vezetnie a torpedót. Már az elején látszott, hogy halott ötlet, de a hadsereg ragaszkodott hozzá, s külön táborokat építtetett és programokat indított a pilóták toborzására és kiképzésére. A Sea Without Exitben egy ilyen pilóta történetét követhetjük végig, aki feladja baseball karrierjét, hogy a hadseregben szolgáljon és dicsőséget szerezzen hazájának.
Az Under the Flag of the Rising Sun ismertetőjében foglalkoztam azzal, hogy a japán filmben milyen hagyománya van a II. világháborús témának, s hogy teljes mértékben hiányoznak a háborút dicsőítő propagandafilmek. Az elmúlt 50 évben csak olyan munkák készültek, melyek a háború borzalmaira, s a japánok szenvedéseire hívják fel a figyelmet, s durván elutasítanak minden magyarázatot, ami ezeket próbálná elhomályosítani az átlagember szemében. Úgy tűnik, mostanra azonban eltompultak ezek az érzések. A Sea Without Exit bizony mind formailag, mind témájában egy tipikus hollywoodi, kizárólag a szórakoztatásra apelláló háborús dráma.
Már a film elején ijesztően hat az amerikai nemzeti sport, a baseball fontos szerepe a főhős életében, s a helyzet csak rosszabbodik, mikor romantikus jelenet helyett az ifjú szerelemesek - hősünk és kedvese - buzdító, nemzeti, háborús dalokat kezdenek énekelni, talán némi intimitással fűszerezve. Arról nem is beszélek, hogy a főhős motivációi teljesen rejtve maradnak a néző előtt, mert bár az kiderül, hogy fontosnak tartja hazáját, de hogy öngyilkos is legyen érte... Valahogy túl hétköznapi a karakter, se nem túl idealizált, se nem egy fanatikus elmebeteg, csak egy átlagos fiatal, langyosvíz, semmi több. Hogy korrekt legyek, azért muszáj megemlítenem, hogy az alkotók fontosnak érezték egy pillanat erejéig bemutatni az egész értelmetlenségét, s egyúttal mélyíteni is egy kicsit mind a főszereplő karakter jellemét, mind a film mondanvalóját. Ennél többet azonban - nyilván a nagy költségvetés miatt - nem igazán tudtak beletenni a moziba.
A Sea Without Exit túlzottan amerikanizált alkotás, aminek ugyan megvan a maga pikantériája, lévén a háborúban pont az ellenkező oldalon állt a két nemzet, de így rengeteget veszít az értékéből. Ha pedig szembeálltjuk a nagy elődökkel, kifejezetten hervasztó ez a munka, erős visszaesés azokhoz képest, s megcsúfolása azoknak, akikről szól. Véleményem szerint nem szabadott volna elkészíteni.
(Az eddig megjelent DVD kiadásról pedig technikai okokból is lebeszélnék midenkit, mivel az angol feliratot készítő illető nyilvánvalóan nem tudott egy szót sem angolul, és ezzel nem túlzok.)