Veronica Chan ezen alkotása tulajdonképpen egy közepes, talán semmitmondónak is nevezhető akciófilm, ami azonban már csak a rendező személye miatt is érdemes lehet a figyelemre. Ugyan a hongkongi filmesek között több ismert rendezőnő is megtalálható (pl. Sylvia Chang és Ann Hui), ám ők elsősorban a drámai történeteket helyezik figyelmük középpontjába (leszámítva természetesen Ann Hui Swordsman-jét). Az iMDB szerint Veronica kisasszony mindössze ezt az egyetlen filmet jegyzi rendezőként, azonban ez már épp elég ahhoz, hogy lássuk, milyen is egy akciófilm női szemmel.

A sztori egyszerű és semmitmondó, mint ahogy az akciókban ezt már megszokhattuk. Adott egy bérgyilkos szervezet, akik jó pénzért vállalnak megbízásokat. A legjobb emberük a civilben egyébként kissé habókos Ko Sau, valamint feltörekvőben van a fiatal árva lány, Yu Feng. Ők ketten kapják a legnehezebb melókat és ahogy az lenni szokott, találkoznak és egymásba szeretnek, nem is sejtvén, hogy ki a másik. Persze ez előbb-utóbb kiderül és ki akarnak szállni, ám ez nem olyan egyszerű, ráadásul még a rendőrök is lábatlankodnak.


Amit leginkább érdemes kiemelni, mint a film legnagyobb erényét, az az elsőosztályú operatőri munka és a hangulatteremtés. A bérgyilkosi „munka” bemutatása a kezdő képsorok alatt tökéletes bemutatása mindannak, ami miatt a hongkongi film számtalan rajongót szerzett magának. A főhős nagyon menő, alig szól valamit és lélegzetelállító akciók során hajtja végre a feladatát. Akárcsak a másik főhős a folytatásban, továbbá a rendőrök képességeiből is kapunk egy kis ízelítőt. Tehát mindenki nagyon profi és teszi a dolgát, a feszültség adott, még azzal együtt is, hogy a sztori sablonos (a nagyobb fordulatokat jó előre ki lehet találni) és helyenként kissé logikátlan.


A karakterábrázolás már nem annyira remek, ennek legfőbb oka, hogy a két főhős hátteréről nem nagyon tud meg a néző semmit sem. Ugyan egy-két poénosra vett jelenet próbálja őket közelebb hozni a nézőhöz, de elég vérszegény próbálkozás. A legjobban eltalált karakter így a főgonosz jobbkezét alakító bérgyilkos, Wong Cheong, aki egykoron a legnagyobb volt, de már visszavonult és igazán remek tárházát vonultatja fel a kegyetlenkedéseknek. Mit neki az, hogy tolószékes nagymamát, pár éves kislányt, vagy éppen egy kutyát kell eltennie láb alól, változatos fantáziával hajtja végre a rá kirótt feladatot (még egyszer megjegyezném, egy nő rendezte a filmet!). Egyértelműen ez az a figura, aki miatt megéri rászánni a másfél órát a sztorira.


Mondom ezt annak ellenére, hogy egyáltalán nem rossz a szereposztás. A két főszerepet Andy Lau és Miss HK 1990, azaz Anita Yuen játszotta és ugyan egyiküknek sem ez a legjobb alakítása, azért nem vallanak szégyent. A rendőrnyomozót alakító Waise Lee játékát kifejezetten élvezetes volt nézni, az efféle filmek sablonos karakterét, az ideges, kiégett zsarut remekül hozza, míg a főgonoszt egy újabb szépségversenyen feltűnt versenyző, Christine Ng játszotta, kissé szürkén. Ez nem véletlen, ugyanis teljességgel elhomályosította a fentebb már említett Wong Cheong-ot alakító Mark Cheng, aki egy igazán emlékezetes gonosz figura, méltán kerülhet be a kedvenceink közé.


Veronica Chan egyetlen rendezése összességében ugyan nem emelkedik ki a HK akciók tengeréből, ám minden sablonossága és középszerűsége ellenére is megtalálható benne néhány olyan elem, ami miatt érdemes egyszer belekukkantani. Aki értékeli az operatőri bravúrokat, annak a hangulatteremtés fog tetszeni, aki pedig a gonosz karakterek brutalitásában szeret gyönyörködni, annak Mark Cheng figurája lesz emlékezetes.

iMDB