Gordon Chan ezen korai filmje egy tipikus, helyzetkomikumokra épülő akcióvígjáték, ami sokkal inkább a címével és a szereposztásával kelti fel az érdeklődést, mintsem a sztorijával. Chan, aki ekkoriban még elsősorban vígjátékokban utazott, hozta a kötelezőt, de semmi újat, vagy éppen eredetit nem rakott bele a Gameboy Kids-be, ami így sajnos a középszer áldozata lett.

Pedig minden adott volt ahhoz, hogy egy jól eltalált komédia legyen belőle. Az alapötlet ugyan régi filmes klisé, de mindig működik, a szereposztás kellően nívós, a harsány humorhoz illő szereplőket is sikerült többé-kevésbé megtalálni. A végeredmény azonban mégis sokkal inkább fárasztó, mint valóban vicces.

 

A sztori szerint egy triádfőnök éppen haldoklik és utolsó parancsaként kinevezi az utódját, aki csapatának legnagyobb meglepetésére nem bandatag, hanem egy külföldről hazaérkező fiatal bűnöző. Apró gond, hogy a bűnözőt és az épp ott lábatlankodó, gyermeteg lelkű hasonmását összekeverik, így szegény együgyű legénynek kell helytállnia a brutális gengszterek között.

 

A korabeli vígjátékok elmaradhatatlan karakterszínészei ezúttal is szinte vért izzadnak azért, hogy megtöltsék humorral a történetet. Sajnos ez az erőlködés átjön a képernyőn, így a néző végig azon morfondírozik, hogy a forgatókönyvet jegyző triónak inkább Wong Jing-nek kellett volna odaadni a munkájukat, mintsem Gordon Chan-nek. De ez már csak azért sem történhetett meg, mert a trió egyik tagja maga a nagy Gordon volt. Ng Man Tat és Sandra Ng erőlködése talán annak is köszönhető, hogy a főszerepre igazi nézőcsalogatóként a nem elsősorban komikusként emlékezetes Andy Lau-t választották ki, aki ugyan rengeteg vígjátékban is szerepelt hosszas karrierje során, de nem véletlenül nem ezekre emlékszünk vissza szívesen. Erre a szerepre bizony Stephen Chow-t kellett volna megnyerni, ami valószínűleg nem esett volna a rendező nehezére, elvégre abban az időben 7-8 filmet is forgattak együtt, de lehet, pont ezért akart ezúttal mással dolgozni. A döntés így viszont öngól, mert a nélkülözhetetlen harsányság nem Andy erőssége.

 

Az eye candy faktort sem lehet szó nélkül hagyni, a rendező ugyanis mind a két nemre gondolt ezen a téren. A női nézők bálványa, Aaron Kwok a megboldogult triádfőnök akaratának hősies védelmezőjeként tündökölt (talán a legjobb karakter az egészben), míg Rosamund Kwan egy afféle végzet asszonyát alakított, ezúttal annyira nem meggyőzően. Azért a nagyokat durrogó pisztollyal való lövöldözései egész jók voltak.

 

Maga a film egészében viszont csalódást nyújtott, mert olyan volt, mintha Gordon Chan nem a saját feje után ment volna, hanem a Wong Jing/Stephen Chow párost akarta volna majmolni. Ez pedig értelmetlen vállalkozás, mert akkora marhaságokat, mint amire ők ketten voltak képesek, más képtelen előrukkolni. Így viszont a Gameboy Kids csak a hozzám hasonló fanatikusok számára (vannak ilyenek egyáltalán?) lesz érdekes.

iMDB