Casino Raiders (Ji juen mo seung) (1989)
A címből és a poszterből is világosan kivehetően ez bizony egy igazi, hamisítatlan szerencsejáték film, frappánsabb kifejezéssel élve „gambling movie”. Természetesen, mint szinte az összes ebbe a műfajba tartozó darab, ez is Wong Jing nevéhez fűződik, aki a 80-as 90-es évek fordulójának környékén valósággal ontotta magából a szerencsejáték filmeket. A Casino Raiders az egyik legjobban sikerült alkotása, még azzal együtt is, hogy Wong rendezői képességeinek hiányosságai is messziről kivehetőek benne.
A történet nem kevés kínai felsőbbségtudattal van megfűszerezve, ami érdekesen fűszerezi a hangulatot. A kiindulópont, hogy egy amerikai kaszinóba néhány gonosz (hát persze) japán érkezik, akik kifejlesztettek egy újfajta trükköt a pénzszerzésre. A kaszinó tulajdonosa felkéri Ázsia legjobb szerencsejátékosait, azaz a hongkongi illetőségű (hát persze) Crab-et és Sam-et, hogy segítsenek leleplezni a bandát. Az akció sikerrel jár, ráadásul még egy nagydarab amerikait is móresre tanítanak közben (hát persze), ám a japánok bosszút esküsznek (hát persze) és az időközben jó útra tért Sam-et próbálják megzsarolni, a cél szentesíti az eszközt alapon. De vajon az egykori kártyazseni képes-e túljárni az eszükön?
Először is érdemes leszögezni, hogy a Casino Raiders nem vígjáték, hanem sokkal inkább egy drámai elemekkel teletűzdelt kalandfilm. Ennek megfelelően nem a nagyszerű God of Gamblers-re, hanem a kevésbé ismert és kevésbé jól eltalált Casino Tycoon-ra emlékeztet, ám rögtön hozzá is kell tenni, hogy sokkal jobb annál. Wong természetesen ezúttal is bőséges teret nyújtott a különféle kártyatrükkök, valamint az itt a piros, hol a piros játszása során alkalmazható trükkök bemutatásának és jó szokása szerint igyekezett fordulatosra venni a cselekményt is. A trükkökre bőven volt ideje, hiszen a Hongkongban szokásos másfél óra helyett a filmje több, mint 2 órát ölel fel, ez amúgy sajnos érződik is rajta, több jelenet feleslegesen el lett húzva. Akárcsak a már említett Casino Tycoon esetében, itt is visszatükröződik, hogy az emberi lélektan ábrázolása sem tartozik Wong erősségei közé, a drámai fordulatok egyszerűen nem működnek, míg ezekkel szemben az egyébként teljesen hülyeségnek is felfogható részek, mint például Andy Lau kijövetele a börtönből, sokkal emlékezetesebbek.
A nagy költségvetésű, három helyszínen (USA, Hongkong, Szingapúr) leforgatott film természetesen nagy sztárok egész sorát vonultatja fel. Míg a God of Gamblers sikere egyértelműen Chow Yun-Fat szerepeltetésének volt köszönhető, addig a Casino Raiders-ben Wong a korabeli fiatal popsztárokra igyekezett támaszkodni, elég nagy sikerrel. Mind Andy Lau, mind Alan Tam remekel, Wong tág teret adott nekik arra, hogy saját imázsukat is felvonultassák a szerepükben. A két női főszerep ugyan kevésbé nyújtott minderre lehetőséget, ám mind a szépséges Rosamund Kwan, mind pedig Chow Yun-Fat egykori barátnője, Idy Chan meglehetősen sok időt tölt a vásznon. Ami külön érdekesség, az az amerikai kaszinóban dolgozó Lon karakterét megformáló Charles Heung-hoz köthető. Heung-ról annyit érdemes tudni, hogy színészi alakításain kívül már több mint 20 éve a hongkongi filmipar legsikeresebb producere, nevéhez fűződik a Wins’s Entertainment Ltd és a China Star Group is. Apja alapította meg a hírhedt Sun Yee On triádot, ám Charles igyekezett magát távoltartani mindettől, ellentétben öccsével, Jimmyvel, aki ezt a filmet producerként, operatőrként, rendezőként jegyzi Wong mellett.
A Casino Raiders tehát a gambling movie-k között mindenképpen a jobbak között van nyilvántartva, ami elsősorban a remek színészi alakítások, az ötletes trükkök és a fordulatos sztori jól eltalált elegyének köszönhető. A túlságosan is elnyújtott játékidő és az életszerűtlen lélektannal tálalt drámai betétek ugyan lehúzzák egy kicsit a színvonalát, de mindettől függetlenül is működik a történet, aminek lezárása is méltó mind a fentebb már említett kínai felsőbbségtudathoz, mind pedig a japánokról kialakult tipikus képhez. Mély mondanivalót ne várjon tőle senki sem, ám mindez a szórakoztatáshoz Wong Jing módra éppen elegendő.
iMDB
Kedvcsinálónak egy jelenet a filmből