Nagyon erős, szomorkás-elgondolkodtató gyönyörű film, olyan őszi, kitartó eső hangulatú, ami egyszerre teszi merengővé az embert és tölti fel lassan valami titkos energiával, ami annyira felfrissíti a szellemet (nem véletlen, hogy a filmben is sokat esik)...

Tadanobu Asano játssza a főszerepet. Profi, nem tud rosszul játszani: meggyőző és magabiztos, mint mindig, már csak miatta is érdemes megnézni a filmet. Shinya Tsukamoto pedig, olyan filmek után, mint a legendás Tetsuo vagy a Tokyo Fist, új arcát mutatja e különös, megható történet rendezőjeként, és ugyanolyan színvonalas munkát készítve, mint a fenti kettő film.
Egy fiatal, orvosi egyetemre járó férfi autóbalesetben fejsérülést szenved, emiatt összekavarodnak, elvesznek az emlékei, és emiatt elveszti a kapcsolatát a világgal is. Elköltözik a szüleitől, csaknem megnémul, csakis a tanulmányaira koncentrál. Amikor azonban gyakorlatként fel kell boncolniuk egy embert, véletlenül a barátnője kerül az ő csoportjához a boncteremben. Ahogy az emlékei lassan visszatérnek, újra megéli a barátnőjével töltött időt, a közös élményeket, és bár a lány halott, az ő számára egyre élőbb, ahogy egyre több emlék visszatér, ami összekapcsolja őket. De ahhoz, hogy folytatni tudja az életét, újra meg kell ismernie a barátnőjét, akit már elvesztett, mielőtt másodszor tudta volna, hogy egyáltalán létezett. A férfi mániákusan boncolja fel kedvesét, porcikáról porcikáról, és jobban szereti, mint valaha...
Azt hiszem, most már érthető, hogy miért mondtam, hogy különös történet, szomorkás is meg nem is... de mindenképpen veszélyes, mert a szentimentalizmus rögtön lecsap az óvatlan filmesekre. Szerencsére ennek a filmnek teljesen sikerül elkerülnie, én sehol nem éreztem erőltetettnek vagy túl szentimentálisnak, pedig elég érzékeny vagyok rá.
A film majdnem ugyanannyira tetszett, mint a Hana-bi, és legalább olyan hatást tett rám lelkileg. Az igazi szerelem mélységei elvarázsolóak... (Ilyen filmet is csak a japánok tudnak csinálni...)

Ramiz

Egy újabb Tadanobu Asano főszereplésével készült film, ráadásul Shinya Tsukamoto, a Tetsuo - Ironman rendezőjétől. A világ, az eszközök sokkal finomabbak, látszik, hogy Tsukamoto azóta öregedett 17 évet, de nem is annyira kifejezőek, több teret engednek a nézőnek. Asano természetesen megint egy újabb arcát mutatja meg, egy teljesen rendhagyó szerelmes filmben. Ugyan nem világrengető, de nagyon jó kis film...

Manu

imdb