Az elmúlt bő évtizedben a koreai filmes társadalom nekilátott kialakítani a rájuk jellemző egyedi arculatot. A "Musa"-tól kezdve az "Oldboy"-on és a "Lopakodó lelkek"-en át a "71 - Into The Fire"-ig sorolhatnám a figyelemre érdemes mozikat, de akkor végtelen hosszú lenne ez a cikk, pedig így sem rövid.

Az idei New World után immár mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a fiatal Pak Hundzson az eddigi négy forgatókönyvével és két rendezésével végleg beírta magát a dél-koreai filmművészet aranyalbumába.

Dél-Korea, - bár a filmjeik mást sugallnak - egy viszonylag biztonságos ország, ha hihetünk a bűnözési statisztikáiknak. Viszont nem lehet nem észrevenni, hogy az utóbbi évtizedekben olyan bűnelkövetési formák is megjelentek az országban, amelyek korábban ismeretlenek voltak.

Az egyre nagyobb tekintélyt szerző koreai filmfesztiváloknak köszönhetően (mint például a puszani nemzetközi szemle, ahol a független filmesek is bemutatkozhatnak) az utóbbi években az indie filmek is olyan zajos sikereket értek el az ottani mozikban, ami vetekszik a mainstream alkotások sikereivel.