belépés∆

Zatoichi and The Chest of Gold (Zatôichi senryô-kubi) (1964)

Zatoichi and The Chest of Gold (Zatôichi senryô-kubi) (1964)

Tallózgatva a régebbi anyagaink között meglepve vettem észre, hogy a sorozat hatodik epizódjához még nem készült ismertető. Pedig a film meglehetősen jól sikerült, kész csoda, hogy senki nem csapott le a megírására, amíg még nagyobb szerzőgárdával rendelkeztünk. De ami késik, nem múlik. Most már erről is lesz pár szó.

Zatoichi and The Chest of Gold (Zatôichi senryô-kubi) (1964)Zatoichi and The Chest of Gold (Zatôichi senryô-kubi) (1964)

Miután az előző évben alaposan meglódult a filmek gyártása, a stúdió törhette a fejét, milyen újdonsággal próbálják megtartani a szaporodó nézők seregét. Valami minőségi lépés kellett a főhős karakterében. Sikerült megtalálni. Felbukkant Zatoichi, a közösség védelmezője. Hogy nem akárki ő, azt már az elején világossá teszik. Még futnak a film elején szokásos feliratok, amikor három, jakuzákkal vívott összecsapásban csodálhatjuk meg a rendkívüli technikáját.
A vak masszőr egy véletlenül elkövetett emberölésén keseregve visszamegy az áldozat falujába, hogy imádkozzon az elhunyt sírjánál. A tiszteletadás nemes gesztusát több minden zavarja meg. Elsőnek az áldozat húga bukkan fel, majd a falusiak adóját rabolja el néhány bérenc. A környéken bujkál Kunisada Chuji főnök, akit a parasztok segítése miatt köröznek a hatóságok. A véletlen folytán az ő emberei közül is elhull néhány Zatoichi keze által. A pénzes ládika elvesztése miatt szinte őrjöngő falusiak őt teszik meg első számú gyanúsítottnak. Ichinek nehéz helyzetben kell bizonyítania az ártatlanságát.

Zatoichi and The Chest of Gold (Zatôichi senryô-kubi) (1964)Zatoichi and The Chest of Gold (Zatôichi senryô-kubi) (1964)

A hatodik film több mindenben elsőnek számít a folyamaton belül. Itt kezdték "nagykorúsítani" a sorozatot. Az előző részekben a saját védelmére vagy egy-két ártatlan ember kedvéért húzott kardot. Ezúttal viszont egy egész falu megmentése a célja. Ráadásul fölöttébb nehéz helyzetben, hiszen a parasztok szűklátókörűek, egyáltalán nem bánnak vele tisztességesen. Megverik, pocskondiázzák, nem bíznak benne. Ichi erkölcsi tartása pont ilyenkor mutatkozik meg. Tisztában van vele, hogy nem gonoszság mozgatja őket, hanem a félelem. Az évi adó elvesztése borzalmas eseménynek számított. A szamurájok könyörtelenül újra követelték a pénzt, ami azt jelentette a gyakorlatban, hogy a lakosságra éhínség várt. A rettegés megvadította a lakosságot. Ezért lesz abból közösségi hős, aki kiáll értük. Ezen a téren vetélytársa is akad. Kunisada főnök össznépi legendának számított a Sógunátus uralma idején. Egy jakuza főnök, aki nem a saját érdekére használta a harci tudását, hanem a fellázadt földművesek mellé állt. A bukás után persze menekülni kényszerült, vérdíjjal a fején. Már a negyedik részben is találkozott a főhősünkkel, de akkor egyedül volt. Most a hegyekben rejtőzik a bandája maradékával. A forgatókönyvírók nem kímélik Zatoichit, így egy újabb véletlen miatt nem éppen barátságos a viszonyuk. Kunisada igazi tragikus hősként jelenik meg. Csak mellékszereplő, de a történeten belül mégis igen emlékezetesek a jelenetei. Kissé több időt szántam rá az ismertetőben, mert amúgy a közismertsége miatt a film nagyvonalakban adagolja róla az információt. Nincsenek előzmények, nem tudjuk meg a sorsát, csak mint kő a patakba, becsapódik az elrabolt aranyak történetébe. Egy másik elsőség a filmen belül, a valós társadalom nagyobb feltűnése. Az előző mozikban Japán meglehetősen periferiális részei és a népének számkivetettjei tűntek fel. Itt már hús-vér alakok nyüzsögnek a korabeli valós világból, beleértve az aljas körzetfelügyelőt, a saját hasznukat kereső gátlástalan roninokat, no meg a kihagyhatatlan jakuzákat. Továbbá van falusi elöljáró, prostituált és sok hétköznapi ember. Sokkal realistább országképet láthatunk, mint eddig. A legfeltűnőbb újdonság, az első fröccsenő vér a filmvásznon. A halál eddig sem kerülte el Zatoichi történeteit, sőt, bőven aratott. De csupán jelzésszerűen jelent meg. Akiket elért a katana, összecsuklottak, földre estek és kész. Bár röviden és szolidra van fogva, de a képi megjelenítés nem hagy kétséget felőle, hogy egy kardcsata bizony durva dolog volt. Miként a hatékony japán vallatási módszerek sem a tréfa jegyében fogantak. Masszőrünknek rengeteg baj szakad a nyakába, közöttük a legnagyobb egy igazi gazember szamuráj, aki a fejére pályázik. Az illető képzett harcos, számító jellem, vág az esze és a kardja, teljességgel gátlástalan és a sértett hiúsága miatt mindenképp el akar bánni Zatoichival. Jushiro veszélyes és undok karakter, de a szereplése jót tesz a filmnek. A második részben egyszer már szerepelt féltestvér, Tomisaburo Wakayama alakítja, aki utoljára tűnik fel a sagában és emlékezetesen távozik belőle. Ezt a kalandot pusztán őérte is érdemes megtekinteni. Katsu természetesen megbízhatóan teljesíti a feladatát, a harci jelenetei intenzívebbek mint az előzőek voltak. A falusi mulatságon látható tánca és dobolási tudománya pedig remek színesítése a karakterének.

Zatoichi and The Chest of Gold (Zatôichi senryô-kubi) (1964)Zatoichi and The Chest of Gold (Zatôichi senryô-kubi) (1964)

Új rendező kezébe adták a direktori pálcát. A filmfolyamon belül Kazuo Ikehiro debütálása kiválónak mondható. Ő egyaránt otthonos a harci forgatag világában és művészi megoldásokban. Nála teljes erőben tér vissza az első történet képi felfogása. A beállítások rövidek, hatásosak, szavak nélkül is sokat mondanak el a szereplők lelki állapotáról, arról hogy milyen helyzetben vannak vagy éppen mi vár rájuk. Európai szemnek néha zavaróak az ordítóan műtermi "külső felvételek," de a mesterséges viszonyok fénybeállításai ezúttal képesek az érzelmi hatást fokozni. Remek munkát végzett. Nem csoda, hogy később szintén újabb epizódokat rendezhetett.
Azért maradt pár apróság, ami kissé bosszantó volt. A részletekre ügyelés nem erőssége a sorozatnak. Chuji szereplését már említettem. Vajon ha a negyedik filmben egyedül menekült, most honnan lettek emberei? A végső sorsa szintén nyitott kérdés, homályban marad. Az áruló bandafőnök támadást még megússza, de meddig? Később sincs róla hír. A mozi elején úgy tűnik, hogy a véletlenül megölt jakuza húgának és Zatoichi női ellenfelének jelentős szerep jut majd, de nem így történik. Mindketten visszasüllyednek a sémákba. A korrupt intendáns és helyi kiskirálykodó jakuza főnök ugyancsak megmaradnak a közhelyek szintjén.

A mozi rövid. Az embernek olyan érzése van, hogy túlságosan megvágták a filmet, ezért nem teljesednek ki bizonyos részletek. Számomra a hatodik epizód egyfajta kisebb lezárás a sorozaton belül. Zatoichi történetei ezentúl kapják meg azt a teljes figyelmet és komoly anyagi ráfordítást, amivel az összes részletben igényes mozikká lépnek elő mindaddig, amíg a DAIEI rendelkezett a jogokkal.

 

imdb


 

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Guilty of Romance (Koi no tsumi) (2011)

Guilty of Romance (Koi no tsumi) (2011)

Shion Sono az új évezred ázsiai filmjének egyik legizgalmasabb alkotója. Provokatív munkáiban a mindennapi élet általános gondjainak szikrája terebélyesedik az eltúlzott reakciók és végzetes következmények tisztítótüzévé, figuráinak lelki harcait pedig fokozatosan fordítja át a fizikai...

Canary (Kanaria) (2005)

Canary (Kanaria) (2005)

Egy napon egy anya két gyermekével csatlakozik a Nirvana nevű szektához. A szekta törvényei szerint szétválasztják őket, amit főleg a kishúg, Asako bír nagyon nehezen. A kislányt nagyapja végül magához veszi, kimentve a szektából, a...

How to Become Myself (Ashita no watashi no tsukurikata) (2007)

How to Become Myself (Ashita no watashi no tsukurikata) (2007)

How to Become Myself (あしたの私のつくり方) (2007)iMDBIchikawa Jun neve a japán drámák rajongói számára mindig is garancia volt a minőségre. A mintegy 20 éve alkotó rendező kezei közül az évek során olyan remek darabok kerültek ki,...

Blind Shaft (Mang jing) (2003)

Blind Shaft (Mang jing) (2003)

  Kína az utóbbi években hihetetlen fejlődésen ment keresztül. Nagy cégek fektetnek be náluk, gyárépületeket, sőt, akár komplett iparnegyedeket felhúzva. Az alkalmazott munkaerő gyakran éhbérért dolgozik, nem ritkán tizenórákat egyhuzamban, heteket, hónapokat távol töltve valódi lakhelyétől...