belépés∆

The Unforgiven (Yongseobadji mothan ja) (2005)

The Unforgiven (Yongseobadji mothan ja) (2005)

A fiatal Jun Dzsongbin tavalyi filmjével a Nameless Gangster-rel viharos sikert aratott hazájában és külföldön is. Első független nagyjátékfilmje - The Unforgiven - egyben a főiskolás diplomamunkája volt, amit nemcsak rendezett, hanem a forgatókönyvét is írta és az egyik főszerepét is eljátszotta.

Ezzel a kisköltségvetésű filmmel (Bevallása szerint kb. 20 ezer dollárból forgatták a darabot) azonnal felhívta magára a kritikusok és a hazai közönség figyelmét. A film nem az iskolai, hanem a katonaságnál jelenlévő bullying-ről szól. A katonaság, ahol hatványozottan érvényes a koreai társadalom szigorú hierarchiája kiváló terepet nyújt a jelenségnek, hogy valaki büntetlenül terrorizálja, szexuálisan és lelkileg is zaklassa az áldozatát. A szomorú igazság, hogy nemcsak büntetlenül élhetik ki az agressziójukat a rangban elöljárók, de hivatalosan el is várják tőlük, hogy bármilyen eszközzel engedelmességre neveljék a beosztottjaikat. Aki régebb ideje tölti a sorkatonai szolgálatot, maximális tiszteletet követelhet magának a később érkezettektől; a tegezés egymás között csak rangban egyenrangúak viszonylatában megengedett; a katonák, amikor egy magasabb rangú szól hozzájuk, azonnal haptákba vágják magukat és eldarálják a teljes nevüket és a beosztásukat, anélkül, hogy tekintetüket a szemben állóra emelnék - a szemlesütés az alárendeltség elismerése a koreai hagyományok szerint. A szexuális megalázás, a verés és az idióta feladatok elvégeztetése mindennapos rutin. A The King of Pigs-ben és a The Unforgiven-ben is szerepel az a jelenet, amikor a "bully" azzal fejezi ki hatalmát a másik felett, hogy annak nemi szervét markolássza és megjegyzéseket tesz rá. Ez a gesztus meglepően sok koreai filmben látható - többek közt a már említett Nameless Gangster-ben és a Memories of Murder-ben is, - feltételezhetjük tehát, hogy bevett gyakorlat a mindennapokban a "főnök" és az "alárendelt" között. Érdekes adalék, hogy az akkor végzős egyetemista rendező a filmet a hadügyminisztérium jóváhagyásával és támogatásával készítette, - innen az eredeti helyszín, egy szöuli laktanya, - de a beadott szinopszis szerint egy olyan történetet tálalt volna, ami "a hadseregben kialakult őszinte barátságokról és a bajtársiasság erényéről" szól. Ettől egy "hangyányit" eltér a tényleges történet. A hatóság félrevezetése miatt Jun Dzsongbin a támadások kereszttüzébe került és sokáig a feje felett lebegett valamilyen komoly büntetés lehetősége.

 

A középpontban két egykori barát, Szüngjong és Tedzsong ellentmondásos kapcsolata áll. A film ide-oda ugrál jelen és a múlt között. A jelenben Szüngjong még katona, aki eltávozáson van és felkeresi Tedzsong-ot, hogy megosszon vele valamit, de hosszú ideig nem derül ki, mi az, amiről beszélni akar. Tedzsong már rég leszerelt, elég jól boldogul a civil életben és igazából terhes neki Szüngjong társasága. Jól felismerhetően mindketten máshogy emlékeznek a hadseregnél eltöltött időkre. Hamarosan láthatjuk mindkettőjüket a múltban, amikor Szüngjong újoncként megérkezik a laktanyába és felfedezi, hogy Tedzsong, egykori barátja, lesz a közvetlen felettese. Tedzsong megörül korábbi osztálytársának, a szárnyai alá veszi az introvertált és túlérzékeny Szüngjongot és igyekszik megvédeni, de a katonai hierarchia szabályait követve nem vállalja fel a fiút barátjaként. Szüngjong, aki rettenetesen szenved a megaláztatásoktól és az értelmetlen fegyelmezéstől, megfogadja, hogy ahogy rangban előrelép, a beosztottjával szemben demokratikusan fog viselkedni. Az "utánpótlás" hamarosan meg is érkezik Dzsihun, a jóravaló, de kétbalkezes újonc képében. Szüngjong boldogan fog a feladathoz és beosztottját igyekszik a saját elvei szerint emberséges módon bevezetni a hadsereg mindennapi rutinjába. Azt azonban nem tudja megakadályozni, hogy a nála rangban magasabban állók ne zaklassák a magát megvédeni képtelen Dzsihunt.

 

A rendező okosan adagolja a feszültséget. A néző hosszú ideig nem érti, hogy mit akar Szüngjong Tedzsong-tól az eltávozáson, a történet előre haladtával azonban szép lassan összeáll a kép és a végkifejlet igazából előre gyanítható. Ami tényleg remek alkotássá teszi a filmet, az a tény, hogy Jun Dzsongbin nem akarja Szüngjongot ártatlan idealistaként ábrázolni, sőt sokkal okosabb annál, hogy csak arra építse fel a történetet, milyen kegyetlen a laktanyavilág. Szüngjong intellektuális és idealista attitűdje a hatalomhoz a visszájára sül el és azt az érzetet kelti a nézőben, hogy talán jobbat tett volna Dzsihunnal, ha a hierarchikus hagyományoknak megfelelően viselkedik vele. A viselkedése nem konzekvens és csak összezavarja vele a neki és a többieknek is kiszolgáltatott Dzsihunt.

 

A másik érzékeny pont, amit a rendező megpiszkál, a koreai patriarchális beidegződés, miszerint az igazi férfi nem panaszkodik, nem beszél a problémáiról, és nem terhel másokat a gondjaival és a kétségeivel. Ez a kibeszélésre való képtelenség a filmben tragédiá(k)hoz vezet, és biztos nem véletlen, hogy a koreai férfiak valóban az öngyilkossági listák élmezőnyében szerepelnek nemzetközi viszonylatban. A mozi egyik legemlékezetesebb jelenete, amikor Tedzsong a tükör előtt áll és saját magát győzködi, hogy a barátjával semmi gond, rendben visszatért a laktanyába. Egy álarcot próbálgat, amit a külvilág előtt és a hozzá legközelebb állók előtt is viselni fog a további életében.

 

A két főszereplő közötti kémia remekül működik - a fiatal Ha Dzsongu (a film forgatásakor még ismeretlen, napjainkban viszont a legnépszerűbb dél-koreai színész, a The Chaser, Yellow Sea és a Nameless Gangster sztárja) kiválóan alakítja az extrovertált és némileg felületes, de alapvetően jóindulatú Tedzsongot, akinek a macsóságát szépen ellenpontozza a törékeny, mélyérzelmű és feminin Szo Dzsangvon Szüngjong szerepében, - enyhén homoerotikus felhanggal. A kissé tökkelütött Dzsihun szerepét a rendező saját magára osztotta (A film annyira alacsony költségvetéssel készült, hogy az összes szereplő ingyen vállalta a szereplést.) és jól hozza a figurát, bár nyilván háttérbe szorul a karaktere a két főhős mellett. A mellékszereplők is hitelesen és meggyőzően alakítják a szerepüket.

 

Habár a filmen érződik némi egészséges amatőrség és látszik a pénz hiánya, továbbá gyenge pontja, hogy a végkifejlet előre megjósolható, azért a rendező intelligens kérdésfelvetése és a brutális őszinteség, amit a nézők arcába vág, mindenképp a "must-see" kategóriába emeli a darabot.

imdb

 

 

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

The King and the Clown (Wang-ui namja) (2005)

The King and the Clown (Wang-ui namja) (2005)

  2005-ös koreai kosztümös dráma, ami Kim Tae-wung 2000-ben megjelent "Yi", ("You") című játéka alapján készült, mely a Joseon dinasztiában játszódik. A Yeosan király (a dinasztia 10. uralkodója) beleszeret az őt utánzó komédiásba. 16. század, Korea.A...

The Fastest Sword (Tian xia di yi jian) (1968)

The Fastest Sword (Tian xia di yi jian) (1968)

  A The One-Armed Swordsman rendbe tette a Shaw Brothers 1968-as pénzügyi mérlegét, melyhez a Bells of Death még besegített. A félkarú harcos sikere győzte meg a stúdiót, hogy arra a vonalra álljanak át. A kettő...

Doctor Vampire (Geung see yee saang) (1991)

Doctor Vampire (Geung see yee saang) (1991)

1991-re már szép lassan kezdett leáldozni az idétlenül ugráló vámpírokról forgatott horror vígjátékoknak. A legnagyobb sikereket aratott darabokat egytől egyig a 80-as évek második felében készítették és szép lassan a közönség is kezdett ráunni a...

The Hypnotized aka The Faceless Beauty (Eolguleobtneun minyeo) (2…

The Hypnotized aka The Faceless Beauty (Eolguleobtneun minyeo) (2004)

  imdbKim in Shik ismét nem kispályázik, szépen lassan, mérnöki precizitással ás szereplői érzelmeinek legmélyére...