belépés∆

Bishonen (Mei siu nin ji luen) (1998)

Bishonen (Mei siu nin ji luen) (1998)

Az angol cím egy közismert japán kifejezés (helyesen írva bishounen), ami magyarra fordítva nagyjából úgy hangzik, hogy „szép fiú”, esetleg „szép fiatalság”, de inkább az első fedi le a lényegét. Általában olyan fiatal férfiakkal kapcsolatban szokták használni, akiknek vékony testalkata, kicsit nőies arca és szexuális vonzereje nem csak a nők fantáziáját mozgatja meg, hanem bizony a férfiakét is. Ez a divat elsősorban a japán popkultúrában terjedt el igazán, de a gyökerei évszázadokra nyúlnak vissza szerte a Távol-Keleten. Egyáltalán nem meglepő tehát, hogy sokszor a homoszexualitással is kapcsolatba hozható, így ez az 1998-ban forgatott dráma is ebben a témában próbálkozik újat mutatni.

Bishonen (Mei siu nin ji luen) (1998)

A téma már csak azért sem meglepetés, mert a 90-es évektől kezdve a társadalom perifériájára szorult karakterekre koncentráló rendező, Yonfan nevéhez fűződik, aki 3 évvel később a másság egy másik ágának, a leszbikus kapcsolatoknak is szentelt egy alkotást Peony Pavilion címmel. A Bishonen alapsztorijához egy jókora botrányt kavart eset szolgáltatta az ihletet, amikor is egy férfinél több mint ezer darab, hongkongi rendőrökről készített meztelen fotót találtak.

Bishonen (Mei siu nin ji luen) (1998)

A sztori ennek megfelelően homoszexuális férfiak melodrámával teli kalandjait mutatja be. A főhős Jet, aki olyan vonzerővel bír, hogy szinte senki sem tud ellenállni neki, ám ő igazándiból csak egy valakibe szerelmes, mégpedig saját magába. Mindez azonban gyökeresen megváltozik, amikor megpillant egy párt, akiknek a férfi tagjába, Fai-ba első látásra beleszeret. Némi közjátékok után sikeresen egymásra is találnak, ám közben kiderül Fai múltjáról is egy és más. De vajon Jet megtapasztalhatja-e, milyen az, ha valakit igazán szeretnek?

Bishonen (Mei siu nin ji luen) (1998)

Mint Yonfan rendezései általában, úgy ezen alkotás is elsősorban a remek kinematográfiával tűnik ki. A nagyszerű fényképezésnek köszönhetően az egyébként valószínűleg eléggé alacsony költségvetés ellenére sem tűnik olcsónak a film. Jól átjön a különféle helyszínek hangulata, valamint az a törekvés, hogy minél részletesebben mutassák be a főszereplők lelki világát, na meg persze azt is, hogy valóban „szép fiúk”.

Bishonen (Mei siu nin ji luen) (1998)

További érdekesség a „szexjelenetek” ábrázolása is, amiket azért a legutolsót leszámítva nem vitték túlzásba, feltételezhetően azért, hogy az egyébként (nagy valószínűséggel) hetero színészeket megkíméljék az esetleges kellemetlenségekért. Emiatt is érték kritikák a filmet, mondván, hogy nem elég merész, bár szerencsére nem elsősorban a megbotránkoztatás volt a rendező célja. Szóval az egyes jeleneteket mindössze az „összeborulásig” láthatjuk, leszámítva a legutolsót, amiben Stephen Fung és Daniel Wu (aki ezzel a szereppel indította be a karrierjét) ennél jóval tovább megy. Meglehetősen fura volt ilyen nárcisztikus szerepeket alakítva látni az egyébként általában kungfu harcosként „ténykedő” Fung-ot, nem is beszélve Daniel Wu-ról és a 2000-ben Hongkongban a „Legszebb Fiatal Férfi”-nek megválasztott, de inkább énekesként ismert Terence Yin-ről.

Bishonen (Mei siu nin ji luen) (1998)

Ugyan sosem jöttem rá, hogy miért, de a homoszexualitással foglalkozó történetek általában sikerrel szoktak szerepelni a különféle filmfesztiválokon. Nem volt ez másképp a Bishonen esetében sem, többek között a Torontói, a Berlini és Tokiói filmfesztiválon is bemutatták, a Milánói Nemzetközi Leszbikus és Meleg Filmfesztiválon pedig elnyerte a legjobb film díját is (ez utóbbi mondjuk nem akkora szenzáció). Mindent egybevetve azonban (beleszámítva az ösztönös ellenérzéseimet a témával kapcsolatban is) a film mindössze a „nézhető” kategóriába tartozik, leginkább amiatt, mert nehéz azonosulni a szereplőkkel, bár az a világ, amiben és ahogy élnek érdekes, továbbá dícséretre méltó az a törekvés, ahogyan a karaktereket valóban emberinek ábrázolják, nyoma sincs a gagyi vígjátékokra jellemző tökkelütött meleg figuráknak. Akit érdekel a téma (és tetszett neki a Gohatto, valamint a Happy Together), annak megéri erre is rászánni az időt, aki inkább a színészek miatt nézné meg, az inkább hagyja ki, Wu és Fung kungfu harcosként, vagy éppen triádtagként kellemesebb látvány.

iMDB


9 perc a filmből

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

M (2007)

M (2007)

Neheztelek kicsit a koreai filmiparra. Oly sok pénzt és energiát fektetnek bele, de sokszor úgy érzem, ész nélkül. Vagy inkább csak a biztos sikerre hajtanak a kaptafára készülő, egyiket a másiktól nehezen megkülönböztethető romantikus vígjátékaikkal,...

Papa loves you (Che goh ang ang chan baau cha) (2004)

Papa loves you (Che goh ang ang chan baau cha) (2004)

Papa loves you (Che goh ang ang chan baau cha) (2004)  IMDb 

Drunken Angel (Yoidore Tenshi) (1948)

Drunken Angel (Yoidore Tenshi) (1948)

Drunken Angel (酔いどれ天使) (1948)iMDBEgy napon egy Matsunaga nevű gengszter érkezik Sanada doktor rendelőjébe, mert némi ápolásra szorul. Miközben az orvos ellátja a gengszter sérüléseit, a kivizsgálás során megállapítja róla, hogy TBC-s és megpróbálja rábeszélni, hogy...

Mothra (Mosura) (1961)

Mothra (Mosura) (1961)

1957-ben jelent meg Japánban Fukunaga Takehiko (Nakamura Shinichirou és Hotta Yoshie ötletein alapuló) sci-fi fantasy regénye, a Sugárzó tündérek és Mothra. Természetesen a kaiju filmek fénykorában nem várhatott sokáig a megfilmesítés sem, amit 1961-ben valósított...