belépés∆

Everlasting Regret (Changhen ge) (2005)

Everlasting Regret


A japán filmesek a helyi irodalomnak hála valósággal dúskálnak a jobbnál jobb, érdekesebbnél érdekesebb sztorikban, amik valósággal ordítanak azért, hogy mozivászonra kerüljenek. Kínai nyelvterületen ez valahogy bonyolultabban, nehézkesebben működik, az anyaországban a cenzúra, Tajvanon a pénz hiánya, Hongkongban pedig az olcsó, kommersz filmeket ontó stúdiók miatt. Időről időre azonban felbukkannak ígéretes próbálkozások, amikben a kínai kortárs irodalom legnagyobbjainak műveit igyekeznek mozivászonra adaptálni. Sajnos, jóval kevesebb sikerrel, mint Japánban, amire tökéletes példa az Everlasting Regret.

A forrásul szolgáló regény 1995-ben jelent meg, a szerzője pedig a shanghai-i származású írónő, Wang Anyi. A hölgynek egy másik regényéből készült adaptációról már írtunk lapunkon, ez volt a rettenetesre sikeredett Mini. Azzal összehasonlítva ez a Wang leghíresebb művéből készült adaptáció nem is rossz, azonban valószínűleg a legtöbb néző szemében csak a kihagyott lehetőségekről fog szólni.
Az utóbbi néhány évben egyre növekvő mennyiségben készülnek a kínai-hongkongi koprodukcióban leforgatott, nagy költségvetésű, sztárokkal teletűzdelt, sokat ígérő produkciók, amiknek finoman fogalmazva is felemás minőségűek szoktak lenni. A külsőségek terén nincs probléma Stanley Kwan rendezésével sem. Hongkongi szupersztárok, akik némi akcentussal bírkóznak meg a mandarin kiejtéssel, gyönyörű kosztümök, jól megidézett múlt, hangulatos zenék. Mindehhez már csak egy jó forgatókönyvnek kellene társulnia és egy felejthetetlen filmélménnyel lennénk gazdagabbak. Sajnos erről azonban szó sincs.
Hiába a híres és sikeres regény, ha a forgatókönyvíró képtelen jól átültetni a mozivászonra. Ugyan Elmond Yeung több filmben is együttműködött Stanley Kwan-nal, a rendező legjobb darabjainak elkészítésében nem vett részt. Egyértelműen ő a leggyengébb láncszem a gépezetben (még a főszerepet alakító Sammi Cheng is felülmúlja, pedig ha valaki, akkor ő igazán nem illett egy ilyen komoly szerepbe), ugyanis az a helyzet, hogy a néző a regény ismerete nélkül egyszerűen nem érti, mi is zajlik a vásznon. Emberek beszélnek, válnak hirtelen idegessé, kezdenek el ordítani, vagy éppen fegyverrel fenyegetni egymást, az indítékaik, a szándékaik, a motivációik azonban egyáltalán nem jönnek át. A majd’ 2 órás játékidő alatt unottan szemlélhetjük a történetüket, amiből leginkább a látványos hátterek, az érdekes korszakok keltik csak fel az érdeklődést.
A sztori egyébként a szépséges Wang Qiyao életét követi végig, aki diáklányból lesz Miss Shanghai és úgy fest, élete tökéletesen alakul. Azonban a politikai változások igencsak megkeserítik ezt az életet, ami igazán sosem tud kiteljesedni, csak az örök szomorúságban (a regény címe Everlasting Sorrow).
Aki látta a hasonló történetet feldolgozó Jasmine Women-t, vagy a kulturális forradalom idején játszódó The Foliage-t, annak nem lesz ismeretlen sem a környezet, sem pedig a bemutatott emberi sorsok. Maga a rendező sem először nyúl ilyen témához, bár az ennél sokkal jobban sikerült Center Stage-ben megmaradt a 30-as éveknél. Leszámítva a forgatókönyvet, ez a produkció annyiban gyengébb Kwan korábbi remekművénél, amennyivel Sammi Cheng rosszabb színésznő, mint Maggie Cheung. Ugyan a magam részéről bírom Sammi játékát, de csak a kommersz, könnyed filmekben. Komoly történetben egyszerűen nem szabad szerepeltetni, mert nem képes olyan hitelesen játszani, mint amire ezekben a produkciókban szükség van. A rendező helyében egyértelműen Vicki Zhao-t, vagy Rene Liu-t kértem volna fel erre a szerepre, ők minden valószínűség szerint képesek lettek volna megbírkózni Wang Qiyao figurájával. Hiába az elhíresült fejet a falbaverős jelenet, ha nem az érzelmek mélységét, hanem csak meghökkenést és némi zavarodottságot (hát ezt meg miért kellett?) vált ki a nézőből.
Mindettől függetlenül a különféle filmfesztiválokon elég jól szerepelt a produkció, Stanley Kwan a Velencei Filmfesztiválon és a Cinemanila-n is díjat nyert el vele. A HKFA-n már nem díjazták ennyire, a 6 jelölés egyike sem nyert. Talán ez jellemzi legjobban a filmet magát. Érdekes, egy Kína iránt érdeklődőnek megunhatatlan téma, nagy nevekből álló szereposztás (Sammi mellett többek között Tony Leung Ka-Fai, Yumiko Cheng és a mulatságos bajusszal hódító Daniel Wu is feltűnik), de a várt és remélt lenyűgöző hatás elmarad, csak egy középszerű, unalmas drámát kapunk. Talán ha egyszer a könyv is ideér Magyarországra, úgy igazán átélhetjük Wang Qiyao történetét...

iMDB


Trailer

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Submersion of Japan (Nippon Chinbotsu) (1973)

Submersion of Japan (Nippon Chinbotsu) (1973)

Submersion of Japan (日本沈没) (1973)iMDBEgy Japán északi részén található szigeten furcsa dolgok történnek, ugyanis elkezd süllyedni. Néhány tudós egy tengeralattjáróval lemerül a tengerfenékre, hogy tájékozódjanak, mi is zajlik odalent. A megdöbbentő szembesülés után már nem...

"Török Rambo 2" (Ölüme son adim, 1983)

"Török Rambo 2" (Ölüme son adim, 1983)

    Az Ölüme son adimot úgy mutatta be nekem az egyik haverom, hogy ez a film a Vahsi kan 2, vagyis Cüneyt Arkin török Rambójának második része. És valóban, az Ölüme akár ezt a címet is...

The Go Master (2006)

The Go Master (2006)

IMDb  A go első ránézésre egyszerű játék, fekete és fehér köveket kell egy négyzetrácsos táblára pakolni, s a cél az, hogy a játszma végén nekünk legyen több kövünk fenn. Ha komolyabban nekikezdünk, gyorsan rájövünk,...

Take Care of My Cat (Goyangileul butaghae) (2001)

Take Care of My Cat (Goyangileul butaghae) (2001)

Szeretnék egy pár sort írni az egyik kedvenc koreai filmemről. Ha rangsort kéne állítani, akkor talán a harmadik helyet foglalná el nálam, ami elég jó hely, hiszen az már bronzérem, ugyebár. Szóval a film, mint...