belépés∆

Everlasting Regret (Changhen ge) (2005)

Everlasting Regret


A japán filmesek a helyi irodalomnak hála valósággal dúskálnak a jobbnál jobb, érdekesebbnél érdekesebb sztorikban, amik valósággal ordítanak azért, hogy mozivászonra kerüljenek. Kínai nyelvterületen ez valahogy bonyolultabban, nehézkesebben működik, az anyaországban a cenzúra, Tajvanon a pénz hiánya, Hongkongban pedig az olcsó, kommersz filmeket ontó stúdiók miatt. Időről időre azonban felbukkannak ígéretes próbálkozások, amikben a kínai kortárs irodalom legnagyobbjainak műveit igyekeznek mozivászonra adaptálni. Sajnos, jóval kevesebb sikerrel, mint Japánban, amire tökéletes példa az Everlasting Regret.

A forrásul szolgáló regény 1995-ben jelent meg, a szerzője pedig a shanghai-i származású írónő, Wang Anyi. A hölgynek egy másik regényéből készült adaptációról már írtunk lapunkon, ez volt a rettenetesre sikeredett Mini. Azzal összehasonlítva ez a Wang leghíresebb művéből készült adaptáció nem is rossz, azonban valószínűleg a legtöbb néző szemében csak a kihagyott lehetőségekről fog szólni.
Az utóbbi néhány évben egyre növekvő mennyiségben készülnek a kínai-hongkongi koprodukcióban leforgatott, nagy költségvetésű, sztárokkal teletűzdelt, sokat ígérő produkciók, amiknek finoman fogalmazva is felemás minőségűek szoktak lenni. A külsőségek terén nincs probléma Stanley Kwan rendezésével sem. Hongkongi szupersztárok, akik némi akcentussal bírkóznak meg a mandarin kiejtéssel, gyönyörű kosztümök, jól megidézett múlt, hangulatos zenék. Mindehhez már csak egy jó forgatókönyvnek kellene társulnia és egy felejthetetlen filmélménnyel lennénk gazdagabbak. Sajnos erről azonban szó sincs.
Hiába a híres és sikeres regény, ha a forgatókönyvíró képtelen jól átültetni a mozivászonra. Ugyan Elmond Yeung több filmben is együttműködött Stanley Kwan-nal, a rendező legjobb darabjainak elkészítésében nem vett részt. Egyértelműen ő a leggyengébb láncszem a gépezetben (még a főszerepet alakító Sammi Cheng is felülmúlja, pedig ha valaki, akkor ő igazán nem illett egy ilyen komoly szerepbe), ugyanis az a helyzet, hogy a néző a regény ismerete nélkül egyszerűen nem érti, mi is zajlik a vásznon. Emberek beszélnek, válnak hirtelen idegessé, kezdenek el ordítani, vagy éppen fegyverrel fenyegetni egymást, az indítékaik, a szándékaik, a motivációik azonban egyáltalán nem jönnek át. A majd’ 2 órás játékidő alatt unottan szemlélhetjük a történetüket, amiből leginkább a látványos hátterek, az érdekes korszakok keltik csak fel az érdeklődést.
A sztori egyébként a szépséges Wang Qiyao életét követi végig, aki diáklányból lesz Miss Shanghai és úgy fest, élete tökéletesen alakul. Azonban a politikai változások igencsak megkeserítik ezt az életet, ami igazán sosem tud kiteljesedni, csak az örök szomorúságban (a regény címe Everlasting Sorrow).
Aki látta a hasonló történetet feldolgozó Jasmine Women-t, vagy a kulturális forradalom idején játszódó The Foliage-t, annak nem lesz ismeretlen sem a környezet, sem pedig a bemutatott emberi sorsok. Maga a rendező sem először nyúl ilyen témához, bár az ennél sokkal jobban sikerült Center Stage-ben megmaradt a 30-as éveknél. Leszámítva a forgatókönyvet, ez a produkció annyiban gyengébb Kwan korábbi remekművénél, amennyivel Sammi Cheng rosszabb színésznő, mint Maggie Cheung. Ugyan a magam részéről bírom Sammi játékát, de csak a kommersz, könnyed filmekben. Komoly történetben egyszerűen nem szabad szerepeltetni, mert nem képes olyan hitelesen játszani, mint amire ezekben a produkciókban szükség van. A rendező helyében egyértelműen Vicki Zhao-t, vagy Rene Liu-t kértem volna fel erre a szerepre, ők minden valószínűség szerint képesek lettek volna megbírkózni Wang Qiyao figurájával. Hiába az elhíresült fejet a falbaverős jelenet, ha nem az érzelmek mélységét, hanem csak meghökkenést és némi zavarodottságot (hát ezt meg miért kellett?) vált ki a nézőből.
Mindettől függetlenül a különféle filmfesztiválokon elég jól szerepelt a produkció, Stanley Kwan a Velencei Filmfesztiválon és a Cinemanila-n is díjat nyert el vele. A HKFA-n már nem díjazták ennyire, a 6 jelölés egyike sem nyert. Talán ez jellemzi legjobban a filmet magát. Érdekes, egy Kína iránt érdeklődőnek megunhatatlan téma, nagy nevekből álló szereposztás (Sammi mellett többek között Tony Leung Ka-Fai, Yumiko Cheng és a mulatságos bajusszal hódító Daniel Wu is feltűnik), de a várt és remélt lenyűgöző hatás elmarad, csak egy középszerű, unalmas drámát kapunk. Talán ha egyszer a könyv is ideér Magyarországra, úgy igazán átélhetjük Wang Qiyao történetét...

iMDB


Trailer

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

The Spy Dad (Chuet chung tit gam gong) (2003)

The Spy Dad (Chuet chung tit gam gong) (2003)

The Spy Dad (Chuet chung tit gam gong) (2003)iMDBWong Jing, a hongkongi film legtermékenyebb, egyben legtöbbet kritizált és vitatott alakja a gambling movie-k és a category III szoftpornók mellett leginkább a vígjátékok terén alkotott maradandót....

4 Horror Tales - Dark Forest (2006)

4 Horror Tales - Dark Forest (2006)

  IMDbEgy négyrészes koreai mini sorozat egyik tagja ez, melynek epizódjait alacsony költségvetés, és ismeretlen színészek, rendezők első szárnypróbálgatásai jellemzik. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) akad köztük hatásos darab is. Jeong-min Kim filmje nem tartozik ezek...

The Floating Castle (Nobo no shiro) (2012)

The Floating Castle (Nobo no shiro) (2012)

  Japánban a filmes világban kezdik újra felfedezni a történelmi témákat, köztük a szamurájokat. Eredetinek éppen nem mondható az ötlet, de kik jöhetnének tőlük jobban szóba? Az újhullámos filmek eddig többnyire a lassúbb, drámai vonalra koncentráltak.

Golden Swallow (Jin yan zi) (1968)

Golden Swallow (Jin yan zi) (1968)

ANOTHER SHAW PRODUCTION    Mint azt az előző ismertetőben írtuk (lásd: The Sword of Swords), a Shaw Brothers időnként igyekezett túllépni a szokványos kalandfilm kliséken, különösen, ha a sztárjairól, vagy ígéretes kezdőknek szánt filmekről volt szó....