belépés∆

The Gods Must Be Crazy In China Too (Fei jau chiu yan) (1994)

The Gods Must Be Crazy In China Too (Fei jau chiu yan) (1994)

Azt szokták mondani, hogy felnőtt fejjel ne vásárolja meg senki sem a gyerekkori álomautóját, bármennyire rajongott is érte fiatalon, mert óriási csalódás fogja érni, hiszen a kor hangulata már nem jön vissza vele. Ez persze nem minden esetben van így, főleg a veterán verdák kivételek ez alól, de valahogy így éreztem most, amikor immáron valamelyest gyakorlott ázsiafilmesként újranéztem a kábeltévés (videós?) korszakból jó emlékként bennem maradt hongkongi Istenek a fejükre estek „folytatást”. Azt kell mondjam, az iMDB-s 2.6-os értékelés helytálló, egyben tökéletes példa a film arra, hogy hogyan lehet elrontani egy egyébként zseniális ötletet.

The Gods Must Be Crazy In China Too (Fei jau chiu yan) (1994)

A zseniális ötlet persze nem Hongkongból származik, hanem egyenesen Dél-Afrikából, ahol Jamie Uys filmrendező elzarándokolt még 1980-ban a Kalahári sivatagba (ami már ugye nagyrészt Namíbiában van) és leforgatott egy remek vígjátékot, amiben a civilizált ember vadonba kerülésének keserveit figurázták ki, élesen szembeállítva a helyi őslakók, azaz a busmanok természetes bölcsességével. A sztori, ami az Egyesült Államokban akkora siker lett, hogy három éven át, megállás nélkül vetítették a mozik, megért egy folytatást is 9 évvel később, majd ki tudja milyen okból (a hongkongi folytatásból kiindulva valószínűleg valami Afrikával kapcsolatos tárgyalás lehetett a dolog mögött) mind a rendező, mind a filmrajongók kedvencévé vált busman, név szerint N!xau elkeveredett Kínába.

The Gods Must Be Crazy In China Too (Fei jau chiu yan) (1994)

Ha pedig már ott voltak, lecsaptak rájuk a helyi filmesek és három, azaz három darab Istenek a fejükre estek spin off-ot is kisajtoltak belőlük. Sajnos, vagy szerencsére a háromból csak a most tárgyaltat láttam, ami a legutolsó és valószínűleg a legdebilebb közöttük. Először 1991-ben Billy Chan készített a busmannal egy Mr. Vampire paródiát, amiben még a nagy Lam Ching-Ying is eljátszotta a szokásos vámpírvadász szerepét, majd két évvel később Wellson Chin sem hagyta ki a lehetőséget, bár a Crazy Hong Kong 3.2-es iMDB átlaga már nem túl bíztató. A legutolsó, most tárgyalt darabot a méltán ismert és elismert Cho Kin-Nam rendezte, akinek tehetségtelensége már a legelső pillanatoktól kezdve nyilvánvaló.

The Gods Must Be Crazy In China Too (Fei jau chiu yan) (1994)

Maga az alapötlet, hogy a kis busman Kínában rohangászik és az Afrikából hozott tudását kamatoztatja, ahol csak lehet, tulajdonképpen zseniális. Azonban az, hogy a stáb itt már vásári bohócot csinált belőle, sajnálatos. Valószínűleg N!xau tudatában sem volt mindennek, így a valaha készült egyik leginfantilisebb és legütődöttebb vígjátékhoz adta a nevét. Pedig a sztoriból egész sokat ki lehetett volna hozni, ha nem az olcsó és gagyi poénok felé viszik el a hangsúlyt. Szóval a kis busmant egy, a Kínai Nagy Faltól startoló futóverseny szedett-vedett csapata veszi pártfogásba, hogy őt szerepeltetvén nyerjék meg az 1 millió dolláros fődíjat, ám a versenyzők között egy pandákra hajtó vadász és annak brigádja is „elrejtőzik”. Az események pedig úgy alakulnak, hogy N!xau és dzsungelbeli beszélő(!!!) barátai sem maradnak restek a pandamentésben.

The Gods Must Be Crazy In China Too (Fei jau chiu yan) (1994)

A stáb óriási hozzá nem értése már ott szembetűnő, hogy a busmant egyszerűen leszinkronizálták kantonira, aki így „folyékonyan” beszélgethet a dagadt kínai menedzserével. Ekkora hülyeséget... A Kalahári sivatagban megtanult „trükkjeiből” elsősorban arra helyezték a hangsúlyt, hogy milyen jól tud futni, ami finoman fogalmazva is dilettanciáról tesz bizonyságot. A többi tudását debil poénokra vették (zuhany a dzsungelben, farkasüldözés tűzzel, beszélgetés a csimpánzzal, miegymás), képtelenek voltak ugyanolyan szeretettel és valósághűséggel ábrázolni, mint Uys tette korábban. A nem éppen politikailag korrekt poénkodás a bőrszínével kapcsolatban már csak hab a tortán, persze ez hongkongi filmnél megszokott dolog, lásd csak a hasonló gegeket Lau Ching-Wan-nal kapcsolatban. Sokan szidják Wong Jing-et, hogy rosszak a filmjei, de száz százalékig biztos vagyok benne, hogy ő egy élvezhető kis marhaságot hozott volna össze ebből, amiben nem a rettenetesen debil, gyermeteg poénok viszi a prímet.

The Gods Must Be Crazy In China Too (Fei jau chiu yan) (1994)

Szóval a kis busman figurájából adódó számtalan lehetőséggel nem tudtak élni a forgatókönyvírók. Sajnos a többi szereplőével sem. Egy film, amiben olyan híres színészek kapnak szerepet, mint a szépséges Gloria Yip és Cynthia Khan, továbbá Cheng Pei-Pei és Kent Cheng, némi színvonalat elvárna azért az ember. Ehelyett őket is csak sima debil karakterekként kezelik. Gloriából annyit látott a rendező, hogy nagyon szép, tehát tök mindegy, mit csinál, csak mosolyogjon. Cynthiáról annyit tudott, hogy jól kungfuzik, tehát őt kungfuztatja, valamint beöltöztette egy „misztikus” maskarába. Kent-ről az a kép volt meg benne, hogy dagadt, tehát akkor legyen disznó, Pei-Pei pedig kemény, határozott, tehát akkor itt is szigorúnak kell lennie. Hurrá!

The Gods Must Be Crazy In China Too (Fei jau chiu yan) (1994)

Ez persze még nem minden, a csúcs az egészben a dzsungelharc, amiben mindamellett, hogy a valaha leforgatott egyik legkreténebb kungfujelenetet élvezhetjük végig, még egy komplett cirkuszra való, trükkök garmadájával jelentkező állatsereglet is bemutatózik. Ez önmagában még nem lenne probléma (az idomított pandák talán a Kínai Nagycirkusz állományába tartozhattak, hiszen nem hinném, hogy bármelyik jött-ment vándortársulat tarthatott belőlük), de hogy a vadállatok között egy csapatra való kiskutya is közreműködik, az újabb fejfogásra ad lehetőséget.

The Gods Must Be Crazy In China Too (Fei jau chiu yan) (1994)

A Föld immáron több mint 5 éve halott leghíresebb busmanja ezzel a filmjével tehát nem váltotta meg a világot, ez azonban a legkevésbé múlt rajta. A forgatás után visszament a sivatagba és földműveléssel foglalatoskodott, valamint tehenészkedett. Jól tette, elvégre az volt az ő világa. Cho Kin-Nam viszont még jópár remekművel járult hozzá a hongkongi filmművészet legmélyebb bugyraihoz, ha ennél sikerült rosszabbat alkotnia, akkor valóban nagy rendező.

iMDB

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Casino Raiders (Ji juen mo seung) (1989)

Casino Raiders (Ji juen mo seung) (1989)

A címből és a poszterből is világosan kivehetően ez bizony egy igazi, hamisítatlan szerencsejáték film, frappánsabb kifejezéssel élve „gambling movie”. Természetesen, mint szinte az összes ebbe a műfajba tartozó darab, ez is Wong Jing nevéhez...

Getting Home (2007)

Getting Home (2007)

iMDB Mind Cannes-ban, mind pedig Berlinben nagy várakozással övezték Zhang Yang új road movieját, a Getting Home-ot. Ezen várakozás oka az volt, hogy Zhang 1999-es filmje, a The Shower anno tarolt a...

Anna in Kung-fu land (On loh yue miu lam) (2003)

Anna in Kung-fu land (On loh yue miu lam) (2003)

Anna in Kung-fu land (On loh yue miu lam) (2003)iMDBA nagy kínai kung-fu versenyt, amin eldől, hogy ki a legjobb mester, már 30 éve nem rendezték meg. A legutolsó nyertes, aki a Shaolin szerzetesek köréből...

Love Undercover (Sun jaat si mui) (2002)

Love Undercover (Sun jaat si mui) (2002)

Love Undercover (Sun jaat si mui) (2002)iMDBA Love Undercover is azon filmek közé tartozik, amikről tulajdonképpen bőven elég annyit leírni, hogy a műfaja romantikus vígjáték, a rendezőjét pedig úgy hívják, Joe Ma. Ebből mindenki tudja,...