Ha azonban jobban utánanézünk a filmnek, hamar feltűnhet, hogy a forgatókönyvet az az Ivy Ho készítette, aki az utóbbi néhány év során olyan nagyszerű és sikeres filmekben működött közre, mint a Comrades, Almost a Love Story, a The Accidental Spy, a Goddess of Mercy, a Divergence és a 2 Become 1. A sztorival kapcsolatban tehát az elvárásokat nyugodtan magasra lehet tenni és még így sem fog csalódni a néző.


A történet eleinte látszólag tipikus, szerelmi háromszögön alapuló romantikus vígjátéknak tűnik. Adott egy visszahúzódó, halkszavú férfi, Chan Kar-fu, aki zongorahangolóként dolgozik. Egy napon a munkájának köszönhetően belebotlik a jóképű nőfalóba, a saját állítása szerint íróként ténykedő Yau Wing-Fu-ba, aki a behízelgő modorával eléri, hogy beköltözzön Chan lakásába. Nem sokkal később a felettük levő lakásba beköltözik egy nehéz természetű lány, akivel eleinte Yau nagyon rossz viszonyban van, míg Chan beleszeret. Aztán ahogy halad a történet, a nőfaló eléri a célját, Chan pedig az egyik örök kérdésen kezd el (nem is akárhogyan) gondolkozni, azaz miért van az, hogy a nők a „rosszfiúkra” buknak.


A történet nagyon okosan négy részre van osztva. Az elsőben megismerjük Chan-t, illetve Yau-t, a másodikban pedig a lányt. A harmadik rész a szerelmi háromszög kibontakozásával foglalkozik, majd jön a slusszpoén, azaz a jó hosszú negyedik rész, ami egy képzeletbeli regény megfilmesítése. Ez adja az addig kissé talán sablonos történet sava-borsát, megbolondítja és más megvilágításba helyezi az összes addigi történést, egyben egy nagyszerű példa arra, hogy a romantikus filmekben is lehet meglepő dolgokat létrehozni. Van benne minden, kincskeresés, egy csipetnyi wuxia, kísértetek és természetesen fullromantikus végkifejlet. További poén benne, hogy a regény mellett egy „subplot” is zajlik benne egy könyveket kiadó cégnél, ahol a csinos szerkesztőnő próbálja a főszerkesztőt meggyőzni, hogy kezdjen valamit a regénnyel, mert ez a regény jó.


A másik kiemelkedő eleme a filmnek a fantasztikusan eltalált zenei betétek. A címből is következően Johan Sebastian Bach mindenki által ismert zongoradarabja mellett (amit egyébként nagyzenekari változatban és Aaron Kwok által előadva techno remixben is meghallgathatunk) a főszereplők akkori slágerei is felhangzanak a film során, mind Aaron Kwok, mind Kelly Chen Wai-lam előadásában 2-2 dal. Aki ismeri az utóbbi Lover’s Concerto című számát, az tudja csak igazán elképzelni látatlanban, mennyire is csöpögősen romantikus a „regény” végkifejlete, amihez az a dal szolgál zenei aláfestésként. Tökéletes választás volt.


Tökéletes választás volt, akárcsak a színészek összeválogatása. Még a legapróbb szerepekre is nagy sztárokat sikerült megnyerni, hiszen Jacky Cheung egy kissé faragatlan rendőrt, Eric Tsang a ház gondnokát (kábé 1 percet látható a filmben, de az egyik legemlékezetesebb karakter), Anita Yuen a kiadó cég szerkesztőjét, Leslie Cheung pedig a főszerkesztőt alakította. Természetesen a főszereplők sem akárkik, ráadásul mindegyikük hozza a tőle megszokott színvonalat.  Aaron Kwok remekel a nőfaló „író” szerepében, Kelly Chen Wai-lam is jól játsza a látszólag kemény lány karakterét, de talán Kaneshiro Takeshi a legerőteljesebb közülük, aki ugyan nagyon visszafogott, de ezzel együtt is rengeteg érzelmet tud bemutatni.


Talán meglepő, de sem a rendezőt, sem a forgatókönyvírót, sem a színészeket nem díjazták a HKFA-n, a 4 jelölést olyan kategóriákban kapta a film, mint a legjobb művészeti rendezés, a legjobb kinematográfia, a legjobb kosztümök és a legjobb filmzene, mindössze a hongkongi filmkritikusoktól kapták meg a „Film of Merit” díjat. Mindez azonban ne akadályozzon meg senkit sem abban, aki egy eredeti, abszolút nem sablonos romantikus filmet akar megnézni, Chung Man Yee filmjében ugyanis működik az a fajta „máglya”, ami egy ilyen műfajú filmhez elengedhetetlenül szükséges. Én mindenkinek csak ajánlani tudom, egyszer mindenképpen érdemes megnézni.