Welcome to Dongmakgol (2005)
1950, Korea. Véres polgárháború zajlik az északi és déli oldal ellentétes eszméinek hívei között. Hála a demagóg propagandáknak, egyazon ország fiai mészárolják egymást vadállatok módjára, nem kímélve sem a civileket, sem a természetet. Ebből a kegyetlen világból keveredik ki a véletlennek köszönhetően néhány északi és déli katona, mikor egy elszigetelt faluban találkoznak. Heves vérmérsékletüknek és egymás iránt érzett gyűlöletüknek azonban lesz egy ártatlan "áldozata"...
Nos, azt kell mondjam, egyáltalán nem vagyok nehéz helyzetben, mikor ezt a filmet kell értékelnem: alapmű. Nagyon eltalált karakterek, gyönyörű fényképezés, hangulatos zene. Mint az a fenti írásomból is sejthető, háborús drámáról van szó, de adódnak könnyedebb, mulatságosabb pillanatai is, amik nem rontják el az összképet azzal, hogy benyomnak valami sablonpoént.
Aki a koreai filmvilágban valamennyire jártas, valószínűleg több arcot is ismerősnek talál majd: Jae-yeong Jeong (The Quiet Family, Guns & Talks, Silmido), Ha-kyun Shin (Joint Security Area, Sympathy for Mr. Vengeance, Save the Green Planet), Hye-jeong Kang (Oldboy, Antarctic Journal). Ami a rendezőt illeti (Kwang-Hyun Park), úgy tűnik ez az első, és egyelőre(?) az egyetlen munkája.
Végszó: Azoknak is bátran ajánlom, akik még csak most szeretnének megismerkedni az ázsiai/koreai filmekkel, és erős a gyanúm, hogy nem fognak csalódni. Akik pedig ismerik és szeretik az ázsiai filmeket: hogyhogy nem láttátok még?!
Hozzászólások
A Dongmakgol -t pont azért szerettem, mert olyan meseszerű az egész, pont a fényképezés miatt. Viszont egyben komoly film is. Elég csak a parasztok és katonák viszonyára gondolni, vagy éppen arra, hogy meg sem értik ki az ellenség, s miért.
Poénok? Hát lehet egyesek hozzá vannak szokva a blőd és elkoptatott amerikai poénokhoz, azért nem tudják értékelni ezt a filmet.
A lényeg, s ebben osztom a cikkíró véleményét, ez bizony tényleg alapmű. Eddig kétszer láttam.
JSA: 10/10
Dongmakgol: 6/10
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.