Kevés film van, amiről ennyire nehéz lenne írni, mint az A Bloody Ariáról anélkül, hogy lelőném a film lényegét és poénját. Mindenestre megpróbálom.

A zeneprofesszor egy meghallgatás után a fiatal énekesnő-jelöltet elviszi egy kietlen, sivatagos területre, ahol a nem éppen tisztességes szándékait azonnal ki is nyilvánítja. A lánynak mindez nem igazán tetszik, úgyhogy el is menekül. Nem jut azonban messzire… A professzor sem tud visszakocsikázni Szöulba, mivel mindketten belefutnak a helyi, mondhatni kőkeményen vidéki srácokba, akik éppen némi nézeteltérést próbálnak elsimítani.

Ez az a fajta mozi, amiben a pénz hiányát az ötlettel próbálják pótolni. Az ilyet szeretjük, főleg, ha jól is sikerül. Hát jelen esetben erről van szó. Minimális helyszín, minimális kellék, de a film fordulatos, izgalmas, és van egyfajta humor is benne. Folyamatosan leköti a nézőt, ahogy egyre jobban bontakozik ki a nagyon szépen felépített cselekmény. Minden nagyon rendben van a filmben, de én leginkább a hatásosságát és a nagyon jól eltalált karaktereket emelném ki. Nincs unalmas pillanat, az ember a helyszínen érzi magát és nagyon is azonosulni képes a főszereplőkkel. Tényleg nehéz anélkül folytatni, hogy rontanám a filmélményt, ezért nem is teszem. Nézzétek meg!
(imdb)