Az alcímekkel is gazdagon ellátott 1964-es Dojo Yaburi-nál (Samurai From Nowhere / Martial Art Scool Challengers 1. avagy Dojo Challengers 1.) első hallásra egy igazi B-filmes vagánykodásra számítottam, valahol a Festival Of Swordsmen környékén, de végül is nem esett rosszul, hogy van egy stabil háttértörténet is.

Az igaz, hogy főhőseink, a két ronin dojo kihívásokból tartja fenn magát (Ami annyit tesz, hogy járják a dojo-kat és kihívják egy küzdelemre a kardforgató iskola mesterét, oktatóját, ami automatikusan nem jelenti ugyan, hogy azért pénzt is kapnak, hiszen egy szamurájhoz méltatlan a pénzért való küzdelem, még az ilyen csörtékre való fogadás is, de főhőseink addig szemtelenkednek, szemétkednek, amíg csak elérik amit akarnak.), de ennek a keserű kenyérszerzésnek megvannak az okai, és lényegében szereplőink idevezető útjáról és jövőbeni terveiről szól maga a film.

Maga az alapszituáció az, hogy Misawa Ihei  anno megszöktette Otae főtanácsos lányát, Tae-t, aki inkább a szegénységet vállalja, mint hogy a Lord szeretője legyen. Mivel mindketten más-más klánhoz tartoznak, nem számíthatnak egyik család támogatására sem, így menniük kell a tartományból is. Egy klánjától megszökött szamuráj nem sok jóra számíthat ezek után, nemcsak a új állás szerzése szempontjából, hanem az utánuk küldött fejvadászok miatt sem. Misawa, Ichikawa Hachiemon-ra változtatja nevét és a biztonság kedvéért egy időre különválnak feleségével, Tae-vel. Hogy a tartományból kijussanak, át kell kelniük egy ellenőrzőponton, ami útiokmányok nélkül, körözés alatt állva nem egyszerű. Egyetlen lehetőségnek az tűnik, ha lefizetik az őröket, aminek az ára 10 ryo. Sajnos ezt az összeget kétkezi munkával ketten sem gyűjtik össze, így Ihei dojo kihívásokra szánja rá magát. Természetesen mások is ezt a bevételi forrást használják. Így fut össze Ihei a gátlástalan Oba Gunjuro-val, aki pénzért végez bárkivel. Naná, hogy felbérelik, végezzen Ihei-jel és kapja el Tae-t. És még csak félóra telt el a 90 perces filmből.

Misawa karaktere nagyon érdekes abból a szempontból, hogy a '60-as években a filmek inkább koncentráltak a lázadó szellemű szamurájokra, mint az '50-es évek minden szempontból feddhetetlen, romantikus hőseire. Mondhatni az '50-es évek a szamurájoké volt, a '60-as, a roninoké. Misawa karaktere még a régi sulis szamuráj értékrendet képviseli, de a két szűk esztendő szegénységének "köszönhetően" szociális érzékenysége is fejlődik, és ha van amit megkérdőjelez a szamuráj attitűdben az önzetlenség hiánya az. Mondanom sem kell, Mizawa abszolút pozitív szereplő. Olyannyira, hogy néha még Gandhira is köröket ver békeszeretet szempontjából. Jogos lehet a kérdés, mégis hogyan jön össze a béke és a kard. Erre is ügyeltek az alkotók. Misawa ugyan kardforgató mester (Shindo-muzo stílus), mégis minden küzdelemkor a "drop-sword" technikát alkalmazza (kiüti az ellenfele kardját annak kezéből), ami alapból védekező, nem támadó stílus, és lényegében a kard lapjával üt (néha dzsiu-dzsicuval keverve), mintsem vág. Azt csak a legvégsőbb esetben teszi. Misawa szerepében Nagato Isamu tökéletes választás. A karaktere ugyan inkább a szélesebb közönséghez szól, mert céljai kissé naivnak tűnhetnek egy hardcore chambara rajongónak, de a nem kevés humornak és Misawa kissé slampos karakterének (maga az anti-szamuráj) köszönhetően nem kapunk cukormérgezést. A hardcore rajongóknak ott van Oba Gunjuro, akit bár negatív szereplőnek akarnak beállítani, de ugyanúgy szerethető figura, mint Misawa. Szerintem jó fej. Kellően titokzatos, Misawa-nak pontosan az ellentéte (habár történetük/sorsuk hasonló) és emiatt inkább valóság-/életszerűbb is (ő már a '60-as évek szamuráj prototípusa) a karaktere és nem mellesleg, egyből kardot ránt. Az egyik legjobb rész a filmben is neki köszönhető, mikor is felajánlja/bérbe adja kardforgató tudását bárkinek, aki azt megfizeti és sorolja a tarifákat: 3 ryo kiállni küzdelemben (párbaj) valaki helyett, 5 ryo egy szamuráj megölése, vagy nő elrablása, 2 ryo bármely más személy megölése és 20 ryo áttörni az ellenőrzőponton. Óriási.

Annak ellenére, hogy azt gyanítom, közönségfilmet akartak csinálni, a romantikus szálat nem erőltették annyira. (Azért ez nagy szó.) Sőt, én Misawa és Tae között egyáltalán nem vettem észre, hogy lenne bármiféle vibrálás. Kicsit olyan, mintha az osztály különbségek továbbra is megmaradtak volna, magyarán csak érdekházasságban élnének. Gyanítom, hogy a szerelmi szál összegabalyítása is talonban volt és Chigusa szerepeltetése (Baisho Chieko, nagyon szép nő) nem véletlen (főleg, hogy rendre felbukkan), de hogy végül is miért nem éltek ezzel a kézenfekvő, "féltékenykedős" lehetőséggel gyanút? Kár, pedig igen érdekes helyzetet lehetett volna kreálni és 10 perces üresjáratot (innen-onnan) simán ki lehetett volna váltani vele. Valószínűleg Misawa "becsületes" imidzsének ártottak volna vele. Hogy valóban nem fért bele, azt az is indokolja, hogy a filmnek készült egy folytatása is még ugyanabban az évben, és az első rész trailer-ében olyan jelenetek is szerepelnek, amik csak a második részben kaptak helyet. Tehát az első részből jócskán faraghattak le, dobhattak ki jeleneteket, aminek köszönhetően megfogalmazódott a második rész.

Sajnos ezt sosem fogjuk megtudni a rendelkezésre álló igen gyér információk miatt a filmmel kapcsolatban. Talán ennek is tudható be, meg a Shochiku stúdiónak (Ami hiába volt nagy múlttal rendelkező filmvállalat, a Daei-t, vagy a Toei-t nem tudta megszorítani szamuráj filmek terén, csak megcsinálták a kötelezőket és kész.), hogy a Dojo Yaburi gyakorlatilag minden visszhang nélkül a múlt ködébe veszett és nem emlegetik a klasszikusok között, de még a "futottak még" kategóriában sem. Pedig semmi szégyellni valója nincsen. Bootleg kiadványoknál többet érdemel. Folytatás a második résszel, nemsokára.

imdb