Tehát akkor a Dojo Yaburi folytatása és, ha tréfásan veszem az alcímet, miszerint "Ne kérdezz engem!" valóban helytálló lenne a mozit körülvevő, előttem mind a mai napig tisztázatlan dolgokra. Persze a film szempontjából ez az alcím nagyon is informatív jegyekkel bír, még ha a főcím, a "Dojo kihívások 2" talán még távolabb van az igazságtól mint az első rész esetében.

Oldfan kolléga ugyan azt írta egyszer nekem, hogy ez a film egy tíz perces történetet nyújt el 90 percre és lényegében erősen pénz motiválta termékről van szó, de én nem lennék ilyen szőrös szívű a filmmel. Mindjárt meg is mondom miért, de előtte egy rövid helyzetjelentés.

Az alapszituáció az, hogy a 60. életévét betöltő és visszavonulni készülő Tamiya Sagaminomaki, (a több generáción át kifejlesztett Tamia Shinken ryu vívó stílus egyik atyja) és átadni dojo-jának vezetését. A logika azt diktálná, hogy egyetlen fiára, Takanakára bízná a dojót, de az öreg inkább lánya, Migiwa jegyese, Yoshioka Shinnosuke és a szintén dojo tanítvány, Masagi Shohei között vacillál. Így elsőre nem is meglepő, hogy Takanaka keresztülszúrja sógor jelöltjét és mindenki, köztük apja is biztosra veszi, hogy a gyilkosság a dojo vezetéséért történő rivalizálás következménye. Ám sejthető, hogy itt valami egészen más, rejtélyes dolog áll a háttérben, amit az a furcsa momentum szintén megerősít, hogy az áldozat apja, Gorozaemon, harakirit követ el, csupán egyszerű búcsúlevelet hagyva hátra, ezzel az szöveggel: "Sajnálom". Már csak azért is meglepő, mert azt várná az ember, hogy egy ilyen dolog után elégtételt vesz a sértett fél valamilyen módon. Takanakát a környezete szimplán bolondnak tartja és apja úgy dönt, hogy eltávolítja Edóból a családra szégyent hozó fiút a messzi Kishu tartománybeli Fukiage no Satoba-ba, a család régi szülőfalujába. Mivel Takanaka tovább folytatja az agresszív viselkedést, lányokat erőszakol meg, embereket sebesít meg, és már nincs az a kenőpénz, ami elhallgattatná a sértetteket (akik a Sógunátushoz akarnak fordulni panaszukkal, hogy oldják meg ezt a tarthatatlan helyzetet), apja végső, egyértelmű megoldásként, utasítást ad a fia megölésére. A kényes ügy megoldását a hat év után tanulmányi útjáról hazatérő, Masagi Shohei, Takanaka gyermekkori barátja vállalja magára...

Szóval, a vak is láthatja, hogy ennek semmi köze az első részhez, a benne szereplő színészeket leszámítva. És ebből a szempontból igazat adok Oldfan-nek, hogy ez erősen az első rész farvizén próbál meg elevickélni, ezt igazolja a cím is, amit ez esetben még annyira sem indokolt, mint az elsőnél és a hirtelen, még abban az évben leforgatott folytatás. Talán ha más szemszögből közelítjük meg a filmet és nem ragaszkodunk a cím sugallta "martial art" akció vonalhoz, akkor akár kellemes szórakozás is lehet a mozi. Számomra egyértelmű, hogy Takanaka a gyilkosság után csak színleli az agylágyulást, és a rengeteg flashblack (visszaemlékezés) és psychói hangulat, a sötét képek mind noir hatásokat mutatnak és miután Masagi Shohei, gyerekkori barátja érthetetlen és hihetetlen tetteinek okán nyomozásba fog. (Azért vállalta el, hogy megöli Takanakát, hogy lehetősége legyen kideríteni az igaságot.) Én az egészet úgy kezeltem, mintha egy bűnügyi filmet néznék. Persze nem azt mondom, hogy így 100%-osan működik, de van benne fantázia. A helyzet adta drámaiságot nem igazán sikerült visszaadni és a nagy titkolózás miatt nagyobb csattanót vártam, ami akármi lehetett volna, annyira kevés információt kaptunk. (Inkább csak a ködösítés megy.) Ide tartozik a mindig váratlanul felbukkanó torz, púpos Juemon, aki a japán kísértethistóriákat idézi. Sok szerepe nincs, de arra jó, hogy az ember számoljon vele, mint esetleges fekete lóval a csattanó tekintetében. Aztán vagy bejön, vagy nem. Az igazi baja ennek a filmnek a szerkesztése. Olyan, mintha egymás mellé lennének dobálva az elemek. Megtörtént a tragikus pillanat, Takanaka kinyögi a nagy titkot, (Még az apja halálával is súlyosbítják, hogy szerencsétlen belehalt a szégyenbe, mielőtt megtudhatta volna az igazat.) és akkor hatásszünet helyett kivágódik az ajtó és betoppan a klán rangidős tagja húsz emberrel, hogy "Na, akkor kié lesz a dojo?", vagy valami hasonló lényegretörő és azonnal eldöntendő kérdéssel, hogy elkezdődhessen a kötelező kaszabolás. Ami persze nem baj, hiszen sokan ezért is szeretik ezeket a filmeket, de lehetne az időzítés precízebb. Attól nem lesz érzelgős, csepegős, kommersz egy film, ha több teret, súlyt engedünk az érzelmeknek.

A színészek többnyire hasonló karaktert kaptak most is, mint az előző részben. Nagato Isamu kapta Takanaka szerepét, ami igazság szerint nem tudnám eldönteni, hogy pozitív szerep, vagy negatív. Hiszen Yoshioka megölése a tények ismeretében sem más, mint hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosság, főleg úgy, hogy személyes indíttatású. Annak ellenére, hogy én valami, a család, klán védelmében, húga becsülete érdekében tett akcióra számítottam. Nehéz úgy elemezni, hogy ne spoilerezzek. Így ilyen értelemben nem nevezhető pozitív szereplőnek. De el lehet filózni rajta. Tanba Tetsuro viszont, Masagi Shohei-ként, a kezdeti arrogáns, nagyképű karakterből egyértelműen pozitív szereplőre vált. A többiek nem sok vizet zavarnak, nincs is nagyon rá lehetőség. Még Sugawara Buntát megemlíteném, mint érdekességet, (későbbi jakuza színész alapvetés) itt a korán elhalálozott Yoshioka szerepét kapta. A rejtélyek a trailer körül továbbra sem oldódtak meg. A második rész bemutatójában is vannak olyan részek, amik nem szerepelnek a filmben. Az első rész trailer-jében ezek szerint olyan, ami egyikben sem. Szóval, vannak ennél rosszabb, ám felkapottabb filmek. Szerintem nem felesleges 90 perc a megnézése, de jobb is lehetett volna, a potenciál benne volt.

imdb