belépés∆

Dead End Run (2003)

 

 

Sogo Ishii szeret a a Tetsuo nyomdokain haladó őrült agymenéseket csinálni. Bár csinált már fekete komédiát (Crazy Family) és finom szövésű művész-thrillert (Angel Dust), a Bust City és az Electric Dragon 80.000 Volt után a Dead End Run-nal újra egy egyórás nyers zúzással jelentkezett - legalábbis első ránézésre.

A film három rövid részből áll, melyek mindegyike egy menekülő férfiról szól, aki zsákutcába kerül. (Az első két esetben ez konkrétan ugyanaz az utca, a harmadik részben pedig egy magas ház tetőterasza.) A történeteknek kevés köze van egymáshoz, ráadásul eleve alig derül ki valami abból, hogy a szereplők kicsodák tulajdonképpen és miért kerültek abba a helyzetbe, amiben vannak. Így egyrészt nem kötötte meg a rendező kezét az, hogy minél hamarabb valami elfogadható sztorit kelljen bemutatnia, amit a nézőnek még meg is kell értenie, másrészt több ideje jutott arra, ami igazán érdekelte, azaz a furcsa szituációk hangulatának bemutatására és a színtiszta játékra.

Az első történetben egy fiatal srác menekül láthatatlan üldözői elől. Mire a zsákutcába eljut és ott meglapul, már teljesen ki van készülve, így amikor lassú, az éjszakai csendben hangosnak tűnő léptek közelednek búvóhelye felé, nem sokat habozik, mielőtt egy vascsővel halálra súlyt - egy vadidegen, fiatal nőt. Aki, miután meghalt, felkel, és énekelni, majd táncolni kezd meglepett gyilkosával... Ez az epizód Sabu filmjeit idézi, komikus drámaisága nagyon groteszkké teszi, az elsőre valóságnak tűnő képi metaforák pedig meglehetősen elvonttá.
 
 Dead End Run (2003)
 
A második törénetben ugyanebbe a zsákutcába kerül egy középkorú férfi (valószínűleg egy jakuza), azonban ezúttal az üldözője is felbukkan. Tíz percig csak állnak, pisztolyt szegezve egymásra, de a néző mégsem unatkozik... Érdekes rész, westernfilmes hangulat keveredik az éjszakai, gomolygó gőzzel teli sikátor krimis helyszínével, közben pedig flashback-képekkel egy érdekes párhuzam bontakozik ki. Mégis, talán ez a legkevésbé működő rész, kicsit kevésnek találtam.
A harmadik, befejező történetecske a legjobb a három közül. Főszereplője Asano Tadanobu (akivel Ishii szívesen és gyakran dolgozik együtt), aki egy menekülő gengsztert játszik. Nyomában a rendőrökkel felrohan egy magas épület tűzlépcsőjén, ahol viszont zsákutcába esik. Cselekedni kell, gyorsan túszul ejti hát a tető szélén, lobogó fehér ruhák (gyakori kép japán filmekben...) között üldögélő ártatlan fiatal lányt, és pisztolyt szorít a fejéhez. Hamarosan azonban kiderül, hogy a lány egyáltalán nem bánná, ha meghalna, és most is azért volt a tetőn, mert le akart ugrani. Ez persze jócskán megnehezíti az egyébként is tanácstalan gengszter dolgát, hát még amikor a pisztoly gazdát cserél... Ez a rész a leghumorosabb, az egyszerű, de furcsa helyzetből Ishii mindent kihozott, amit ki lehetett (ebben a remek színészek is a segítségére voltak), aztán egy ügyes befejezéssel lezárta.
 
Dead End Run (2003)

Érdekes film a Dead End Run, ami azonban furcsaságai ellenére is könnyebben emészthető talán, mint Ishii más filmjei. Az újra felbukkanó motívumok, átutalások, szimmetriák ugyanis furcsa, játékos egységet kovácsolnak a három független történetből. Az első és a második történet például ugyanabban a zsákutcában játszódik, mindkettőben szerepel két, egymás előtt ugyanolyan testhelyzetben heverő ember képe, a még teljesebb szimmetria jegyében pedig az első rész címe az első epizód után, a másodiké pedig a második epizód előtt van kiírva. Az ilyen és hasonló utalásokat észrevenni tényleg olyan, mint egyfajta játékot játszani a rendezővel a film éppen futó jelenetének mondanivalójától vagy hangulatától néha majdnem teljesen függetlenül, és ez érdekes élmény. Elsősorban mégis a Sogo Ishii (és Sabu) filmek kedvelőinek ajánlom a Dead End Run-t, no meg persze azoknak, akik szeretik a meglepő és szokatlan filmeket.

Számszerű értékelés: 8/10.

Hozzászólások   

#1 fea 2007-03-20 20:49
A második epizód nekem sem tetszett, attól függetlenül, hogy Ishii másik kedvenc színésze, Masatoshi Nagase játszik benne. Nagyon vontatott volt, meg nem igazán jött le, miről is akar szólni. Nekem az első tetszett legjobban, totálisan formabontó szösszenet.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

The Lowly Ronin - The Spray of Blood (Suronin makari toru - Chike…

The Lowly Ronin - The Spray of Blood (Suronin makari toru - Chikemuri no Yado) (1982)

  iMDB   Alcím: The Spray of Blood Főszereplők: MIFUNE Toshiro; TAKAHASHI Choei; SANO Atsuko Rendezte: YOSHIKAWA Kazuyoshi (1982; Fuji TV; színes; 91 perc) Az öreg, magányosan vándorló ronin többször is összefut egy fiatal asszonnyal, aki minden alkalommal kétségbeesetten menekül valakik elől...

Rosamund Kwan Chi-Lam

Rosamund Kwan Chi-Lam

Rosamund Kwan Chi-Lam (关之琳)Kwan Chi-Lam 1962. szeptember 24-én született Hongkongban. Szülei a Shaw Brothers filmstúdió akkori sztárjai voltak, édesanyja Cheung Bing Sai, apja Kwan Shah (ő az ismertebb a szülők közül, többek között a Better...

My Dream Girl (2003)

My Dream Girl (2003)

A cím alapján valószínűleg mindenki egyből kitalálja Yip Wai-Man filmjének a műfaját, ami természetesen a Hongkongból szinte futószalagon kikerülő jellegzetesen bugyuta hangvételű romantikus vígjátékok közé tartozik. Sajnos a rendező más munkáit ismerve túlságosan színvonalas produkcióra...

The Machine Girl (Kataude mashin gâru) (2008)

The Machine Girl (Kataude mashin gâru) (2008)

Mivel érzem, hogy túl szőrösszívű voltam a filmmel, és többen is jelezték, hogy írnának róla, így a követekező sorok más-más véleményeket fognak megfogalmazni az érintett munkáról. Pofátlan módon akkor kezdem én: